Kívül tágasabb
Ötévesen voltam először az Operában. Rendszeresen járok azóta is. Az átkosban bérletünk is volt, erre sajnos most már nem telik. Szeretem az Operát. Nekem az Opera templom! Áhítattal lépek be, és már maga az épület is gyönyörűséggel tölt el.
Most mégis jobb volt kint lenni!
A benti szónoklatok a soha nem látott nagy nemzeti összefogásról most még röhejesebbek voltak, mint eddig bármikor. Kint viszont valóban felemelő élmény volt tapasztalni a régen várt összefogást, igazi lelkesedést, egyetértést. Jó volt kint lenni!
Elnéztem a tévében a kiöltözött közönséget, ahogy mereven ült, és szerintem félt. Talán csak azért voltak ott, mert féltek nem eljönni. Hátha másnap a főnök berendeli egy kis elbeszélgetésre azokat, akik kaptak meghívót, és nem jöttek el. Mert megtudja, számon tartja, nem felejt.
Mi ott kint nem féltünk. A rendőröktől sem féltünk, hiszen nem szedtünk fel utcaköveket, nem volt nálunk Molotov-koktél, nem akartunk balhét. Ők se féltek tőlünk. Azt hiszem, velünk éreztek. Jó volt kint lenni!
Egyszer majd biztos újra nagyon jó lesz bent is, kiszellőzik az öntömjénezés bűze, elfelejtjük a gyalázatot, ami történt, és nem bujkálva, de emelt fővel, a főbejáraton át sétálunk be, arra használva a gyönyörű épületet, amire való: ünnepre.
Ráczkevy Sándorné
Budapest
