Kishantos túlélő üzemmódban

Bolye Ferenc szinte simogatja szemével a gyomfésűt. Érdes hangja is ellágyul, ahogy a szerkezet használatának fortélyairól tart előadást alkalmi hallgatóságának, a vendégként Kishantosra érkező görögszállási gazdálkodóknak. Ritka látvány, ahogy egy harcsabajuszú, meglett férfiember meghatódik néhány mázsa fémtől, ami ráadásul erősen rozsdásodik is, de Bolye – aki egyik vezetője a kishantosi ökogazdaságnak – már harmadik éve nem csatolhatta föl a traktorja mögé a biogazdálkodás egyik jelképének számító gyomfésűt. Nem csoda, hogy évek múltán izgatottan várta az újabb randevút, még ha ezúttal nem is élesben használta, csak bemutatót tartott vele egy pár órára kölcsönkapott búzaföldön.

Nincs már ugyanis olyan földje Kishantosnak, ahol „megfésülhetnék” a növényeket:

2013-ban az ország egyik legnagyobb és legismertebb biogazdasága alól kihúzták a talajt– pontosabban azt a 452 hektár termőföldet, amelyet 15 éven át állami bérleményként használt. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet a kishantosi földeket az ökogazdaság helyett új bérlőknek adta át, ezzel sikerült is tönkretenni húsz év biogazdálkodását, miután az új bérlők – egy rövid moratórium letelte után – végigvegyszerezték a 452 hektárt. (A földeket azóta el is árverezte az állam, a területeket – egy kivétellel – az új bérlők vásárolták meg. Az eladások ellen a kishantosiak kifogást nyújtottak be a kormányhivatalhoz, mivel szerintük per alatt levő területeket nem hirdethettek volna meg licitre.) Az állami földek újraosztása egyébként gyanúsan egybeesett azzal, hogy a kishantosi gazdaság szakmai megálmodója, Ángyán József – aki agrárállamtitkárként tevékenykedett a második Orbán-kormányban – a kabinet agrárpolitikája elleni tiltakozásul 2012-ben lemondott tisztségéről, másfél évvel később pedig a parlamenti Fidesz-frakcióból is távozott.

A kishantosiak a mai napig nem mondtak le arról, hogy az igazságszolgáltatás vagy a politikai hatalom végül elismeri: jogszerűtlen volt a „földelkobzás” és visszakaphatják használatra a 452 hektárt. Föld nélkül ugyanis a gazdaság halálra van ítélve. Legalábbis 2013-ban még így tűnt. A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Közhasznú Nonprofit Kft. éves árbevételének legnagyobb tételét a szántóföldi művelésből befolyt mintegy 150 millió forint jelentette, amit föld nélkül azonnal elveszítettek. Három éve még 15 embernek tudtak munkát adni a biogazdaságban, ezek a munkahelyek mára megszűntek – igaz, néhányan önkéntesként tovább segítik a központot. A kishantosiak arra a néhány hektárra szorultak vissza, ami az ökogazdaság saját tulajdonában van: a központi telepen egy 150 éves vadászkastély, egy irodaépület, néhány gazdasági épület, valamint egy erdő és egy park található. Ezt a bázist kellett úgy átalakítani, hogy az ökogazdaság akár évekig is kihúzza „túlélő üzemmódban”.

– Egy pillanatra sem fordult meg a fejünkben, hogy feladjuk, mert abból indultunk ki, hogy akármeddig tart is a vegzálásunk, idővel vissza fogjuk kapni használatra az állami földeket – mondja Ács Sándorné. – Ebből következően szorosra húztuk a nadrágszíjat, átalakítottuk az ökogazdaság működését, és új szolgáltatásokkal jelentkeztünk a piacon.

Ez utóbbi képletesen és a szó szoros értelmében is igaz. A kishantosi központban 2014-ben kialakítottak egy olyan veteményeskertet, ahol a zöldségeket a biogazdálkodás szabályai szerint termesztik. (Elültettek a központban 164 gyümölcsfát is, ám arra még várni kell, hogy ezek termőre forduljanak.) A kertben megtermelt sárgarépát, kelkáposztát, céklát vagy éppen mángoldot aztán Ács Sándorné hétvégenként kiviszi a székesfehérvári vagy a dunaújvárosi piacra, és maga adja el.

– Nem szégyellem, ha kofának kell állnom ahhoz, hogy megmenthessük Kishantost. Ráadásul a piacon annyi biztatást és szeretetet kapok a vevőktől, ami erőt ad a folytatáshoz. Sokan annak ellenére is a mi drágább árunkat választják, hogy hivatalosan két év után, azaz csupán az idei évtől nevezhetők a terményeink biozöldségnek.

A piachódítást – az ökogazdaság korábbi működéséhez képest – vadonatúj területre is kiterjesztették. A kishantosi központban lévő két gazdasági épületet ugyanis felújították és átépítették: az egyiket raktárként használják, a másikból viszont modern szálláshelyet alakítottak ki. Ács Sándorné csak annyit mondott el, hogy egy segíteni akaró magyar cég állta a beruházás teljes költségét. A 30 férőhelyes – négy napraforgó minősítésű – falusi szálláshely komoly bevételforrás lehet, mostantól ugyanis Kishantos ideális helyszín konferenciákra, céges rendezvényekre, lakodalmakra, gyermektáboroztatásra. Ez utóbbira nemcsak a Lepkeháznak elkeresztelt vendégházban van lehetőség, de a parkban nyaranta jurtákat is felállíthatnak a gyerekeknek. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy a vadonatúj szolgáltatás mekkora bevételhez juttathatja Kishantost, de a túléléshez biztosan segítséget nyújt majd.

Másféle segítségre is számíthat az ökogazdaság. A Greenpeace – amelynek évtizedes kapcsolata van Kishantossal – a 2013-as földvesztés óta számos eszközzel támogatja Ácsné csapatát. Mint Rodics Katalintól, a Greenpeace agrárkampány-felelősétől megtudtuk, a zöldszervezet magára vállalta a kishantosi ügy kommunikációját, ennek keretében például több mint száz civilszervezet és 26 ezer magánszemély írta alá az állami földek elvétele miatti tiltakozó levelet. A Greenpeace két éve kiadta a jelszót: „A földet el lehet rabolni, de a tudást nem.” Ennek jegyében tavaly országjáró programsorozatot tartottak: sorra látogatták meg és mutatták be a nagyközönségnek a sikeresen működő hazai biogazdálkodókat. Idén pedig Kishantoson szerveznek ökogazdálkodás-képzést, amelyre az ország minden pontjáról elhozzák a bioföldművelésre áttérni akaró egyéni gazdákat és közösségeket. Mi is egy ilyen szemináriumot látogattunk meg, amikor éppen görögszállási gazdák vettek részt a képzésen. Nekik mutatta be Bolye Ferenc a gyomfésű használatát egy környékbeli gazdától kölcsönkért parcellán.

A szakmai segítségen túl a Greenpeace jelentős anyagi támogatást is nyújt Kishantosnak azzal, hogy a különböző peres eljárásokban fizeti az ügyvédeket, pervesztés esetén a perköltséget is. Rodics Katalin szerint ez erkölcsi kötelességük, hiszen úgy vélik, a magyar állam jogszabályok tömkelegét megsértve próbálja tönkretenni a hazai ökogazdálkodás bázisát.

Ács Sándorné azt állítja, egy percre sem veszítette el hitét abban, hogy az ökológiai mintagazdaságot újra fogják indítani. Szerinte ma már kimondható: a sok segítséggel képesek voltak alkalmazkodni a korábbinál jóval nehezebb feltételekhez is. Hiába kértük viszont, hogy jósolja meg, meddig tarthat még a vesszőfutásuk. Csak annyit felelt:
– Ki fogjuk bírni.

Kovalovszky Dániel fotógalériája: