Kinek a hibája, hogy képzetlen a magyar egyetemista?

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium 2009-ben összesen 69 felsőoktatási intézményt tartott nyilván (29 állami, 25 egyházi és 15 alapítványi). Habár a minisztérium 2009-es adatai szerint a felsőoktatási hallgatók létszáma 11 ezerrel csökkent az előző évihez képest, és a nappali képzésben részt vevők létszámának emelkedése megállt, még így is több mint 370 ezer diák tanul a felsőoktatásban, melyből csaknem 214 ezren államilag támogatott státusban vannak. 2009-ben 52 ezren kaptak diplomát, 79 százalékuk első diplomás volt. A szám évenként hasonló, azonban a felvevőpiac nem tágul – itt érkeztünk el a probléma velejéhez.

A 20-24 évesek 40 százaléka tanul még, ennek ellenére a munkanélküliségtől, valamint a létbizonytalanságtól tartanak a legjobban – derül ki az Ifjúság 2008 című reprezentatív kutatásból. Szakértők, politikusok nyilatkoznak az oktatással kapcsolatban, döntenek kérdésekről, de hogy ezt a szélmalom-harcot maguk az érintettek hogy látják, arról keveset tudni – az oktatást tárgyaló szakmai kerekasztal-beszélgetéseken kérésük ellenére sem lehetnek jelen az érintettek, a hallgatók, hallgatói önkormányzatok elnökei.
Az egyetemisták, főiskolások zöme úgy gondolja, hogy a felsőoktatásban idejétmúlt, a piaci kívánalmaktól eltávolodott, elméleti képzést kap, amivel nem tud elhelyezkedni.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen nemrég elkészült Bologna-kutatás az első végzős, vagy végzéshez közeledő alapképzésben résztvevő hallgatók véleményét mérte. A kérdőívet összesen 901 hallgató töltötte ki. A többség – 94 százalék – egyetértett azzal, hogy a munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez nem elegendő az alapképzéses diploma, ezért jelentkeznek mesterképzésre. A válaszadók 64 százaléka szerint nehéz, vagy nagyon nehéz lehet az elhelyezkedés alapképzéses diplomával. 20,8 százalék szerint közepesen nehéz, és mindössze 8,2 százalék vélte könnyűnek.

Jánosi Attila, az ELTE Természettudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának elnöke szerint sok egyetemnek nincs aktív kapcsolata a munkaerőpiaccal, a felsőoktatást nem kötik a foglalkoztatáspolitikához. Pedig a felsőoktatás foglalkoztatáspolitikai kérdés, szorosan kapcsolódik a gazdaságpolitikához. Jobban kellene ezt összehangolni és tudni, hogy mi a munkáltatók elvárása az egyetemet végzettektől.” „A munkáltatók jó helyzetben vannak, hiszen nagy a kínálat, több embert képeznek minden szakra, mint amennyit kellene”. Sok esetben a munkaadóknak jobb lenne egy alapképzéssel rendelkező diplomást felvenni, hiszen fiatalabb, rugalmasabb, és kisebb a fizetési elvárása, mint annak, aki öt évet töltött az egyetemen. Ha a munkáltatók tisztában lennének azzal, mit jelent az alapképzéses diploma, akkor bőven megfelelne nekik ez is, csak nem tudják, és nem is érdekli őket. Miért érdekelje? Van 500 kommunikációs, aki öt évet tanult, aztán van 600, aki csak három évet, nekem meg csak egy kell. Akkor nyilván nem lesz nehéz, hogy kik közül választok” – fejti ki Jánosi.

Ez a felesleges tömegképzés minden bizonnyal előbb-utóbb arra sarkallja a hallgatókat, hogy minél kiválóbb szakemberek legyenek, és minél több egyéb dolgot sajátítsanak el mind a nyelvtudás, számítógépes ismeretek, kommunikációs készségek, szakmai tapasztalatok terén – gondolhatnánk, de a helyzet pillanatnyilag még nem így fest. Jelenleg a végzett hallgatók 57 százaléka nyelvvizsga-bizonyítvány híján nem veheti át oklevelét. A felsőoktatásban nincs ingyenes, kötelező nyelvtanítás, noha a nyelvvizsga feltétele a diplomának. Az egyetem mellett azonban nincs sem idejük, sem pénzük a diákoknak, hogy megszerezzék a középfokú nyelvvizsgát.

A Bologna önmagában jó

A Bolognai-rendszert általában nem tartják rossznak a hallgatók, mert biztosítja a szakok és intézmények közti átjárhatóságot, a kredit rendszer pedig szinte lehetetlenné teszi, hogy valaki ne végezze el a képzést, hiszen ha megbukik egy tantárgyból, sok esetben teljesít helyette egy másikat vagy később bepótolja.

Jánosi szerint a Bolognai-rendszer önmagában jó kezdeményezés, a baj csak az, hogy mikor bevezették, nem tudták, mi fog ráépülni. Sok esetben az öt éves egyetemi anyagot próbálták belepréselni 3 évbe. Arról nem volt elképzelés, hogy a mesterképzésen így mit fognak tanítani. Annak sincs értelme, hogy az alapképzés csak mesterszakokra készít fel, hiszen így értelmét vesztette a képzés kettévágása. Annak, akik csak az alapképzést akarja elvégezni, teljesen felesleges mennyiségű ismeret, elveszi az időt más gyakorlatias, specializált szakmai ismeretektől.

Elméletileg nem csak elmélet

Az ELTE kutatásából az is kiderült, a legtöbb hallgató a tantervet és a túlzottan elméleti képzést, kevés gyakorlatot tartotta a legnagyobb problémának. Mindezt több egyetem és főiskola hallgatója megerősítette számunkra: „A villamosmérnöki és az informatikusi pályákra nagy a piaci igény, érdemes ezeket választani, viszont az egyetem kevés használható tudást ad” – vélekedik a Műszaki Egyetemre járó Gábor.

A hallgatók megítélése alapján a szakmai gyakorlat (80,8% szerint) hasznosnak bizonyult, munkatapasztalatot szerzett általa. „Az egyhetes kötelező gyakorlat alatt többet tanultam, mint egy egész félévben a főiskolán. Iszonyú sok az elmélet, és azt látom, alig akad ember, aki nekiáll megtanulni. Sokkal gyakorlatiasabb oktatásra lenne szükség” – fejtette ki véleményét portálunknak Péter, aki kommunikáció szakon végzős főiskolás.

Annak, hogy nem elég gyakorlatorientált a képzés, Jánosi Attila szerint három oka van. Egyrészt szakmai oka, hogy amíg nincs elsajátított, megalapozott elméleti ismeret, addig gyakorlati, specializált ismereteket átadni nincs értelme. Másrészt a gyakorlatorientált képzés kiscsoportos, vagy külső helyszínen folyik, amire nincs pénz. Harmadrészt pedig sok oktató nem dolgozott eleget a munkaerőpiacon és iparban, így nem tud olyan ismereteket közvetíteni, amire ott szükség van.

Mentort keresnek

Az ELTE kutatásában részt vevő diákok leginkább az oktatói gárdával vannak megelégedve, 90 százalék találkozott olyan tanárral, aki számára meghatározó, pozitív példakép volt. Sokan hiányolják azonban a személyesebb kapcsolatot az oktatókkal. Többen említették jó példaként, hogy korábban „egy mesterhez odacsapódtak a tanítványok, és átvették a tudást, látták, ott voltak a közegben, és elsajátíthatták, megtanulhatták a mentalitást, felfogást, a hozzáállást. Ilyenre jó lehetőség az egyetemen a TDK, vagy a szakdolgozat. Több ilyen lehetőségre lenne szükség” – fogalmazott Gyula az ELTE-ről. Hasonlóan gondolkodott Andi, aki kommunikáció szakon végez idén, aki hozzátette: „Sokan mondják, hogy kihaltak azok, a diákok, akik ezt igényelnék, de szerintem a személytelen viszony miatt észre sem veszik őket.”

A tanárokkal való személytelen viszony oka leginkább az, hogy túl sok a hallgató és kevés az oktató. Pedig első látásra épp az ellenkezője látszik: A felsőoktatásban 21 ezer oktató dolgozik a Nemzeti Erőforrás Minisztérium adatai szerint.

Ha eltartják az egyetemet, nem baj, ha hülyék

Hogy az egyetem által összeállított felvételi vagy az állam által meghatározott 480 pontos rendszer szűri-e jobban az egyetemre bekerülő jelentkezőket, sokakban kérdéses. Volt, aki szerint nem is ez a probléma. „Szerintem teljesen mindegy hogyan veszik fel az embereket, milyen struktúra van, ki dönt, az egyetem vagy az állam, hogyan számolok pontokat, még az is mindegy, milyen rendszerben zajlik. Azért van annyi gyengébb képességű ember a felsőoktatásban, mert több embert vesznek fel, mint amennyit kellene. Ha felvételivel vennék fel, akkor is ugyanazok jelentkeznének. Nem 150 embert kellene közülük kiválasztani, hanem a 40 legjobbat.”

„Szerintem a felvételi nem old meg semmit, felesleges, nem változtat a dolgon semmit, ha látjuk, hogy sokan valóban hülyék, mert akkor is felveszik, mert nem akarják csődbe vinni az egyetemet” – fogalmazott az egyik egyetemista.

A képzési finanszírozás átalakítására több elképzelést is hallottunk. Akad, aki úgy változtatná meg a rendszert, hogy fele annyi embert venne fel, dupla annyi pénzért, tehát az egyetem ugyanannyi pénzt kapna. További elképzelés, hogy a kutatóegyetemeknek megadnák a lehetőséget, ők válogassanak, kiket vesznek fel, írassanak felvételit. „Így megmarad az átlagembernek, hogy valamilyen diplomát szerezzen, de aki jó eredményt akar elérni, annak szűrésen kell átesnie. Ez így van a középiskoláknál is, nem vesznek fel bárkit az ország legjobb középiskoláiba, hanem a felvételin nagyon odafigyelnek nemcsak arra, hogy mit tud, hanem hogy milyen az az ember” – fejti ki meglátását egy HÖK képviselő (ELTE). Az általunk megkérdezett pécsi egyetemista, Kati, egyre több ismerősével együtt gondolja úgy, hogy az egy évvel ezelőtti lövöldözés arra mutatott rá, érdemes lenne vizsgálni a bekerülő hallgatók pszichológiai alkalmasságát is. „Nekem is volt például olyan csoporttársam, akinél kérdéses, hogy százas-e, az viszont biztos, hogy teljesen antiszociális. Nem egyszer hangosan megjegyezte, hogy az összes keresztényt fel kellene akasztani… Feltűnően koszos, büdös, szakadt ruházatú, és tavaly megválasztották demonstrátornak (tanárt segítő diáknak - a szerk.), mivel nem nagyon volt rá más jelentkező.”

Sokan a változás ellenérdekeltjei

„Amíg a hallgató csak a papírért jön, addig hiába jó az oktatás. (A felvettek feléből soha nem lesz mérnök...) Vannak jó tanárok és vannak odaszánt diákok. Ha az ember keresi a lehetőséget, akkor odatalálhat a megfelelő oktatók köré, akiknél tényleg lehet tanulni. Csak ahhoz kevés sodródni a tömeggel. Távolinak látom azt, hogy az oktatás nemzetközileg kiváló legyen, viszont te lehetsz kiváló szakember” – nyilatkozza Gábor a Műszaki Egyetemről. Hozzáteszi még: „Sok tanszéken nagy tekintélyű és nagy tudású emberek magas pozícióban a változás ellenérdekeltjei. Ez valahol érthető is. A modern tananyaghoz új jegyzet, új tankönyv kéne. Az új tananyagot ki kellene dolgozni. Ehhez pedig pénz kell, meg másfajta hozzáállás.”

Ki fizet kinek?

Az ELTE kutatása azt is kimutatta, hogy a hallgatók több mint 60 százaléka azért tanul tovább, mert még szeretné élvezni az egyetemi éveket, és több mint 30 százalék azért tanul, mert nem szeretne még munkába állni. Ez a fajta mentalitás vezethet ahhoz, amit szinte kivétel nélkül felróttak az általunk megkérdezett diákok: „Tömérdek hallgató úgy fejezi be a főiskolát, egyetemet, hogy semmit nem tanult meg az ott töltött idő alatt. A zh-kat kipuskázták, gyakorlatban nem nagyon kértek számon rajtuk semmit. Ők miféle hasznos tevékenységet fognak folytatni később?” „A legtöbb diák szülei kifizetik a költségtérítés díját, hogy a gyerekének legyen diplomája. Viszont ezeket a diákokat sehogy sem szűrik meg. Nagyon nehéz nem elvégezni egy szakot. Főleg, hogy vannak olyan szakok, ahol szinte két szóbeli vizsga van az egész képzési idő alatt. Így azok a diákok, akiket az iskola nem érdekel, általában puskáznak, ergo a diplomáig nem tanul túl sokat. Ez az oktatás színvonalának nem jó, mert elvileg tudás alapján nem kerültek be. Aki tanul, annak meg nem ér miattuk semmit a diplomája.”

2009/2010-ben a hallgatók 42,2%-a költségtérítés képzésben vett részt – derül ki a Nemzeti Erőforrás Minisztérium adataiból.

Államilag támogatottnak lenni számszerűen annyit jelent, hogy az állam (2009-ben) egy diákot évente 935 ezer forinttal támogat, a költségtérítéses hallgatók tandíja pedig több százezer, akár millió forintra is rúghat félévente. Így talán már érthető, a felsőoktatási intézmények érdeke nem esik egybe azzal az általános közérdekkel, hogy a diplomának színvonala is legyen, és ne kerüljenek be közepes, vagy akár kettes átlaggal "tanulók". Ez az ördögi kör pedig nem vezet sok jóra.

A felsőoktatás szépséghibáit hivatott kompenzálni, hogy idén áprilisban az ország öt legjobb egyeteme kutató-elitegyetemi címet kapott. Így papíron is immár elit egyetem az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, valamint a Debreceni Egyetem. Ezen kívül, nehogy a sorból kimaradjanak, kiváló egyetem miniszteri elismerést kapott a Pécsi Tudományegyetem, a Szent István Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Budapesti Corvinus Egyetem és a Pannon Egyetem.