Kié a föld?

- Ön is pályázott állami földbérletekre?

– Nem! Mindig ügyeltem arra, hogy ne keverjem össze az érdek-képviseleti tevékenységemet az üzleti élettel.

- Az interjú előtt azt mondta nekem, hogy az ügy – részben – vihar egy kanál vízben. Ezt hogy érti?

– Uniós földalapú támogatást összesen ötmillió hektárra kértek a magyar gazdálkodók. Eddig a hatvanötezer hektár bérelhető területnek csupán fele került új igénylőhöz. Ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy végre szülessen egy társadalmi és politikai konszenzuson nyugvó földbirtok- és vidékpolitika. Ez adna biztos alapot a magyar mezőgazdaságnak.

- Narancsbárók kezébe kerül a föld, ettől visszhangos a közélet. Ángyán József volt államtitkár szerint hibás az a pályázati rendszer, amely lehetővé teszi, hogy átláthatatlan viszonyok között bérelhessenek több száz hektárnyi földterületet olyanok, akik nem helyben laknak, és nem is értenek a gazdálkodáshoz.

– Azzal egyetértek, hogy a valódi gazdálkodókat kell helyzetbe hozni. Nem tartom szerencsésnek, ha sorozatban derül ki, hogy a földbérléseknél meghatározható körök kerülnek jó pozícióba. De mindig lesznek csalódottak, és hozzáteszem: az új bérlők kiválasztásának módját nem ismerem, nem vagyok sem politikus, sem minisztériumi dolgozó.

- A gazdák nem szólnak önöknek arról, hogy mi zajlik vidéken?

– Kik azok a gazdák?

- Mondjuk, akik helyben vállalkoznak, földből élnek.

– Tisztázzunk valamit! A kilencvenes években három nagy horderejű változás történt az agráriumban: a szövetkezeti vagyon felosztása, a földalapú kárpótlás és a privatizáció. Ezek következménye, hogy a termelő és a tulajdonos elszakadt egymástól. Kétmillió ember szerzett földtulajdont, miközben ma mintegy százhetvenezren végeznek érdemi mezőgazdasági munkát. Ebből csak negyvenezren rendelkeznek akkora földdel, amely egy fő teljes munkaidőben való foglalkoztatását, megélhetését biztosítja. Ők most növelni akarják a területüket, és stabilizálni a gazdaságukat, de biztosan akadnak olyan tőketulajdonosok, akik földre spekulálnak. Nagy hiba, hogy a magyar társas vállalkozások nem birtokolhatnak földet.

- Kényszermegoldás: így igyekeztek megakadályozni, hogy külföldiek magyar területhez jussanak.

– Számos uniós ország törvényhozása hozott olyan jogszabályokat, amelyek elvben lehetővé teszik a külföldiek földtulajdonlását, de gyakorlatban szinte lehetetlen a megvalósítása. Az elmúlt húsz év azt bizonyítja, hogy a nemzeti szónoklatok mögött üzleti érdekek állnak: mesterségesen akarják alacsonyan tartani a termőföldárakat. Ennek következtében egy hazai – döntően nem agrárgazdálkodó – szűk kör tud földhöz jutni. Persze hogy így nem a parasztoké lesz a föld. Zöld- vagy narancsbárózhatunk, de tény: az V. kerület meg Buda emeleti lakásaiban laknak a mai földbirtokosok.

- Korábban azt nyilatkozta, hogy brókerek, bankárok, nőgyógyászok, ügyvédek kezébe kerültek a földek, ők készpénzzel tudtak fizetni, aztán gyorsan bérbe is adták a birtokot. Most gazdag vállalkozók – a Fidesz-közeli Nyerges Zsolt, Mészáros Lőrinc vagy a balhoz húzó Leisztinger Tamás – hajtanak a földbérletekre.

– Emelkedik a föld ára, sokakban az a kényszerképzet alakult ki, hogy ha a pénzpiacokkal gond van, a befektetések nem működnek, akkor földet kell venni. Az már keveseket érdekel, hogy nem elég ezer hektárt vásárolni, több százmillió forintba kerül a traktor, a tárolókapacitás, a piaci kapcsolatok kiépítése, a mérnökök, agronómusok tudásának megvásárlása. Ez nem a világ legjobb üzlete.

- Az uniós támogatás miatt mégiscsak jó biznisz a föld. Hiszen például fedezi a földbérleti díjat is.

– Sokan mégsem kaphatnak majd támogatást.

- Mert?

– Nem voltak tagjai a rendszernek 2011-ben. Így nem lesz jogosultságuk hozzá. Rövidesen megváltoznak a Közös Agrárpolitika (KAP) játékszabályai. De biztosan vannak illegális technikák is a támogatás igénybevételére: például olyan emberrel műveltetik meg a földet, aki felveheti a pénzt, aztán megosztoznak.

- A zöldbárók hatalmas területen gazdálkodhatnak. Ám a nagybirtoktól elnéptelenedhet a vidék, hiszen azon olcsón termelnek, kevés embert foglalkoztatnak. Ángyán szerint hetven, Raskó György szerint háromszáz hektár egy többgenerációs családnak már megélhetést tud adni. Ám a kisbirtok nem versenyképes.

– A kormány korábban valóban azt üzente, hogy a helyi kisgazdaságokat kell támogatni. A világon mindenütt a hatékonyságot tartják szem előtt – ez viszont kevés ember foglalkoztatásával jár. A kabinetnek azon kellene gondolkodnia, hogyan lehet megszervezni a termelők, a feldolgozók és az értékesítők hatékony integrációját. A legnagyobb gond most a vidéki munkanélküliség és a közbiztonság.

- Éppen ezért lett botrány a földbérletekből. A helyi gazdák nem jutnak földhöz, megélhetéshez, miközben a politikához közeli nagyvállalkozók tarolnak.

– Nem használ az ügynek, hogy nem nyilvánosak a pályázatok. Butaság üzleti titokra hivatkozva titkolózni, miközben az uniós szabályok szerint minden támogatást nyilvánosságra kell hozni, és a közbeszerzéseknél is kötelező az átláthatóság. Minden politikai kurzus a sajátjait próbálja kiszolgálni. Húsz év alatt világossá vált, hogy kik azok az agrárszereplők, akik komolyan veszik a mezőgazdasági termelést. Az ő helyzetüket kellene stabilizálni: földet adni nekik, megfelelő gazdasági környezetet teremteni számukra.

- Eközben rossz helyzetben van az agrárium. Raskó György szerint Magyarországon kívül egyetlen ország sincs, ahol a termelés volumene 1990-hez viszonyítva csökkent volna. Tanulmányában azt írta, a magyar mezőgazdaság elmúlt húszévnyi teljesítménye negatív rekord a világon.

– Azokban az időkben több mint százezer diplomás dolgozott az agrobizniszben, ma ennek töredéke. Korábban a szövetkezetek a mezőgazdasági mellett szolgáltatói, kereskedelmi tevékenységet is folytattak. Meg kéne vizsgálni, hogy ma a falusi gazdaságok miként tudnának részt venni új munkahelyek teremtésében. A mi szövetkezetünk a nyolcvanas években több mint húszféle mezőgazdasági és ipari tevékenységet folytatott, nálunk működött Magyarország legnagyobb műgyantaüzeme, székeket, úszómedencét gyártottunk, a budapesti piacok hatvan százaléka a mienk volt. Csaknem ötezer embert foglalkoztattunk. A hatalomnak el kellene választani a professzionális mezőgazdasági termelést és a szociális indíttatású mezőgazdálkodást.

- Mire gondol?

– A professzionális gazdálkodónak az a feladata, hogy győzzön a piaci versenyben, nyereséget termeljen. De a történet itt nem ér véget. Miután székhelye a faluban van, nem tarthatja távol magát a helyi problémáktól. Minden vizsgálat azt mutatja, hogy az adó- és közterhek befizetésén túl jelentős részt vállalnak a közösség kulturális és szociális feladataiból. A kisközösségekben úgy gondolkodnak: nem hagyhatom magára a másikat, Józsi az osztálytársam volt, ezért csak adok neki valamilyen megélhetési lehetőséget.

- Vagyis tovább él a szocializmus.

– Így van – ha a szociális érzékenységet annak tartja. Végre végig kellene beszélnünk, hogy hova jutottunk az elmúlt két évtizedben. A gazdasági válság leküzdésének egyik nagy problémája, hogy a társadalom jelentős részének nincs verseny- és piacképes tudása. Azt is meg kéne oldanunk, hogy a faluban képződő jövedelmet helyben tartsuk, megakadályozzuk az elszivárgását.

- A kormány a jelek szerint nem ezt teszi.

– Orbán miniszterelnök urat nem lehet azzal vádolni, hogy nem ismeri ezt a világot. Az agrár- és vidékpolitika sikere azon múlik, hogy sikerül-e elfogadható programot hirdetni a cselekvőképes szereplők számára.