Ki van közel Orbánhoz?

Most egyáltalán nem volt sietős. A korábbi kormányfők gyakorlatával ellentétben, akik négy–hat héten, néha napokon belül kész kormánylistát produkáltak, Orbán komótosan fogott az átalakításba. A miniszterek zöme „életben maradt”. Az, hogy Martonyi János külügyminiszter „nyugdíjazza magát”, már a választás előtt tudott volt. Pintér Sándor, a szürke eminenciás kicsinyt kérette magát, de ellenállása könnyen megtört. Martonyit pedig nem is győzködték. Minisztériumát alaposan kisöprik, állítólag főosztályvezetői szint felett a többségnek ajtót mutatnak. Az Origo úgy tudja, megritkítják a diplomáciai kart, közel negyven nagykövetet lecserélhetnek. Az uralmat pedig olyan friss erőkre ruházzák át, mint a közigazgatás éléről átsasszézó Navracsics, akinek a Bem tér kilövőállomás az uniós magasságok felé. Ha minden jól megy, ősszel EU-biztosnak jelölik, ami szerencsés, hiszen nyilatkozta: egyetemistaként is foglalkoztatta a dolog.

Befűt az uniónak

És felkészül Szijjártó Péter. Mondhatták Orbánnak, hogy a tárca Navracsicsot követő örököse, a Kelet-kutató Szijjártó fiatal és bohó külügyérnek. Mondhatták, hogy csúnyán ráégett a baltás balhé Bakuban. A miniszterelnök nem tágított. Nyitni kell, és „a Péter személye” garancia erre. Jól befűt a pimasz uniónak. Nem véletlen, hogy a finom politikai ellentartás mestere, Navracsics sietett megjegyezni: a keleti nyitás talán nem jelent nyugati zárást, mindössze annyit, hogy üdvös lenne például, ha a mai, 80–20 százalékos nyugat–keleti kereskedelmi arány 66–34-re módosulna. A minisztérium kibővített elnevezése (Külgazdasági és Külügyminisztérium) ezt és a Bem tér „elszijjártósodását” hangsúlyozná.

Még lényegesebb a fejlesztési pénzek és a hatalmi kompetenciák a korábbinál is erőteljesebb központosítása. A kulcsminisztérium az újrahangolt struktúrában nem a pintéri belügy vagy a Balog Zoltánnak kiadott EMMI, hanem a Lázár János (és Orbán) által uralt Miniszterelnökség, amely a fejlesztési és vidékfejlesztési pénzek fölötti felügyelettel, immár önálló minisztériumként, 8300 milliárd felett rendelkezik. Itt a hazai gazdasági jövő kulcsa, a megcélzott vagyoni és társadalompolitikai újrarendezés centruma, a 2018-ra való felkészülés bázisa. Átgondolt döntéssorozattal kellene egyben tartani azt a feltételezetten két és fél milliós jobboldali választói tömeget, amely a stabil többséget folyamatosan biztosítja.

Sárközy Tamás professzor szerint lényeges újdonság a kibővített Miniszterelnökség jogkörében nem fedezhető fel. Voltaképp láttunk már ilyet. Az 1998-as Orbán-kormány hasonlóképpen indult a Stumpf vezette – de a maihoz képest aprócska – kancelláriaminiszteri poszttal. De már Kiss Elemér is kvázi miniszterként működött.

– Az újdonság annyi, hogy Lázár magához vonta az uniós források elosztását, s Navracsics távozása után megörökli a közigazgatást – mondja Sárközy. – Így szupererős miniszterelnökség születik, amely meghaladja az eddigi politikai koordinációs funkciókat. De azért jegyezzük meg: a közigazgatási államtitkári értekezleten, amely a kormányülést megelőzi, eddig is Lázár elnökölt, nem a miniszterelnök-helyettes Navracsics. A fordított irányú folyamat annyi, hogy a Szijjártó által irányított külgazdaság most átkerül a külügyhöz.
2014 hatalmi nyertese tehát egyértelműen Lázár. A nagy vadász négy év alatt üstökösszerű pályát futott be. Rapcsák polgármester hajdani táskacipelője a Csongrád megyei univerzumból kilépve immár miniszteri rangban felügyeli a kigyúrt Miniszterelnökséget. Lássuk, mi minden tartozik Lázár hatáskörébe. A Földművelésügyi Minisztérium cifferblattjáról lekapták a torgyáni időkre hajazó „vidékfejlesztési” előnevet, ami a NER ideológiai kulcsfogalma lenne. A vidékfejlesztési pénzek ugyanis szintén Lázár kezeibe futnak. De odatartozik a navracsicsi birodalomról leszakadt közigazgatás is, a külügytől – az Origo szerint – átkerülő EU-államtitkárság, a helyettes államtitkárok hada, köztük a Kumin-féle „ellenvélemény-elhárító központ” (nemzetközi kommunikáció), „a Horthy-kép átigazításán” munkálkodó történelemformáló programiroda (Veritas Történetkutató Intézet), a miniszterelnöki megbízottak és biztosok kontingense. Ma már a „nyelvpolitika” (Magyar Nyelvstratégiai Intézet) is Lázárhoz rendelt a maga aprópénznek számító 200 milliós apanázsával.

Lázárnál a vétó

A klasszikus igazságügy újjászervezését Orbán a Brüsszellel várható jogi csatározásokkal indokolta. Vezetésére vérbeli szakjogászt, alkotmánybírói és diplomáciai múlttal egyaránt rendelkező értelmiségit kértek fel Trócsányi László személyében. A frakcióban népszerűtlen, iróniával „néma leventénéként” emlegetett Németh Lászlóné indoklás nélküli leváltását semmi sem magyarázza. (Ahogy kinevezésére is ugyanez vonatkozott.) Aláírt és elvolt. A „semmi”, ami Seszták Miklós képviselő és ügyvéd kinevezését hozta, a KDNP-ben végrehajtott „sorcsere”. (A második Orbán-kormányban ugyanis öt KDNP-s államtitkár tündökölt: Rétvári Bence, Hoffmann Rózsa, Soltész Miklós és Szócska Miklós, valamint a renegát fideszes, Simicskó István.) De most csak hárman maradnak. Hoffmann Rózsa méltatlan bukása (maga a KDNP, jelesül Harrach rúgta ki), Szócska valószínű távozása (Orbán hezitál, folyik a kormányzati zsűrizés) indokolja, hogy két államtitkárért egy gazdasági tárcát kapjanak cserébe. Csakhogy maga a fejlesztési poszt egy lyukas garast sem ér pénz nélkül. Ha Lázárnál a vétó, farigcsálhatja Seszták úr a fejlesztési terveit.

A vezetés gyengesége

Körültekintő államférfiként azonban Orbán nem csak 2018-ra készül. Külön figyel 2017-re, mert akkor jár le a köztársasági elnök mandátuma. Orbán második kétharmados győzelme a sajtónak azt sugallja (2001-ben is írtak erről), hogy a „kibővített jogkörrel felruházott” köztársasági elnöki szerep gondolata nem idegen a miniszterelnöktől. A Népszabadság szerint ez ma már több mint vízió. Nemrég „bizalmas körben szó is esett róla”. A tervnek dokumentálható előélete van. 2010-ben, a választás utáni hangulatban is szóba került, 2012-ben, a Handelsblattnak adott interjúban Orbán maga is utalt erre. Akkoriban erősen foglalkoztatta a „demokratikus rendszerek beépített problémája”, a vezetés általános gyengesége. Ezt azonban szerinte „nem szabad tabunak nyilvánítani”.

– Nagyra értékelem a Népszabadság újságíróinak életerős humorát, amellyel fel akarják dobni a lapot, de ez a felvetés nem érdemel figyelmet – mondja lapunknak a fideszes Gulyás Gergely. – És hozzáteszem: nem racionális. A kancellári típusú rendszerekben a helyzetét uraló kancellár hatalma nagyobb, mint elnöké az elnöki rendszerben. Tehát színtisztán hatalmi logika alapján – ami a miniszterelnök habitusától természetesen idegen – is el kellene utasítani. Arról nem beszélve, hogy ha megroppanna a kormány támogatottsága, már nem tudnánk a szükséges alkotmányjogi változásokat végrehajtani. Közvetlen választás nélkül egy hatalommal bíró elnök nem elnök.
A támogatás azonban egyelőre megvan.

Fleck Zoltán jogszociológus szerint azért ne ítéljünk korán. Orbántól nem idegenek az erőteljes megoldások.

– Ha pártjában van elég ereje (s jelenleg van), a jól ismert alkotmányozó metódussal mindent át tud hajszolni. Az elnöki kormányzás végül is „elegánsabb”, zökkenőmentesebb és kényelmesebb. Szerintem minden variációt végiggondoltak. Ha csökkenne a támogatottság, a centrális erőtér megbillenne, kibővített elnöki jogkörrel, vétójoggal, a kormány és a parlament közötti viszonyba való beavatkozással, a hatáskörök áttelepítésével a rendszert még tartani lehet. Mozgósítják a hatalommentő tartalékokat.

És alaposan felmérték azokat. Ahogy Hack Péter alkotmányjogász utal is rá: – A kialakult helyzeten már nem is kellene sokat módosítani – mondja. – Amit Magyarországon látunk, az jobban hasonlít valamiféle elnöki uralomra, mint a kancellári kormányzásra. A miniszterelnök olyan irdatlan hatalmat vont magához, amelyhez hasonlót tőlünk nyugatra nem látunk. Persze az alkotmányt át lehet írni. És lehet, hogy egy napon Orbánnak kedve szottyan rá, ha a változatosság gyönyörködteti. De most minek?

A kormányzathoz közel álló körök szerint „lelki okból”. Az életpálya csúcsa lenne.

De Hack szerint nincs ésszerű indok. Orbán huszonöt éve áll a színpadon. Pártja nélküle működésképtelen. Ameddig őt miniszterelnökké teszik hívei, addig a Fideszt is megválasztják. Ha a miniszterelnöki hatalom veszélybe kerülne, elnöki hatalma is elenyészne.

– Amíg van hozzá politikai ereje, a dolognak nincs értelme. Ha már lenne értelme (mert népszerűsége zuhanna), nem lenne hozzá politikai ereje.

A felvetés is szomorú – állítja az alkotmányjogász –, mert az Ellenzéki Kerekasztal azzal az előfeltevéssel indult, hogy Kelet-Európában, ahol mindig erős emberek vezették az országokat, legyen egy hatalom, amely számon kérhető, ellenőrizhető. Akkor ezt képviselte a Fidesz is. Alig kellett húsz év, és helyrebillent a kizökkent idő. Megszületett a vitát kerülő vezető, aki már nem kérdez, csak kinyilatkoztat, dönt és eldönt. Visszatértünk a kezdetekhez.