Kezdetben volt a kép – Nyíri Kristóf a bölcsészettudomány képi forradalmáról

– Miért érdemes a képeknek gigakonferenciát szentelni, pénzt áldozni a témára? A képek itt vannak velünk a barlangrajzoktól a virtuális valóság háromdimenziós ábrázolásáig. Mi az, amit nem tudunk róluk, mit kell kutatni rajtuk?

– Az elmúlt mintegy száz év nyelvközéppontú szemléletével szemben ma a bölcsészettudomány képi fordulata zajlik. Konferenciánkon ennek a fordulatnak szerteágazó jeleit igyekeztünk egybegyűjteni, és ezzel a képi fordulathoz döntően hozzájárulni a neveléstudomány, a nyelvészet, a pszichológia és a filozófia területén is. Konferenciánk alcíme: Kommunikáció, kultúra, gondolkodás; és máris visszajutunk az indító kérdéshez. Mert a képekről sokat tudunk, de a képi gondolkodásról nagyon keveset. A bölcsészettudományokban az uralkodó álláspont – ha hiszi, ha nem – még mindig az, hogy lelki képeinknek nincs jelentőségük. Legfeljebb árnyékként vagy elmosódott háttérként kísérik a belső vagy hangos beszédet, de a gondolkodás szavakban történik, csak a szavaknak van logikájuk. Ehhez képest a konferencia résztvevőinek többsége már egyértelműen azt a felfogást vallotta, hogy a gondolkodás anyaga a vizuális lelki kép, a szavak és mondatok pedig mondhatni képaláírások.

– Igen, de néha olyan szózuhatagokat hallunk, olvasunk, amelyekhez bajos volna képeket rendelni. Ezek tehát olyan képaláírások, amelyekhez nincsen kép?

– Hadd mondjak két példát! Legyen az első a retorika új megközelítése. Eddig úgy tartották: a szónoklatnak azért kell erős mentális képeket ébresztenie, hogy érzelmileg hasson a közönségre. Konferenciánk nyitóelőadása viszont a belső lelki képeket éppenséggel a hatásos szónoklat eredeti gondolati mozgatójának láttatta. Másik példám a metaforaelmélet. A konferencián jelen volt az a radikális nézet – én magam is ezt a nézetet képviselem –, hogy egy új metafora megértése nem fogalmi, hanem vizuális művelet. Amikor Bonnie Tyler a szív teljes napfogyatkozásáról énekel, az értő hallgató lelki szemei előtt egy pillanatra fel kell tűnnie a napfogyatkozás képének.

– Az első napon a konferencia egyik elnöke Fabiny Tamás püspök volt. Mi indokolta, hogy ebben a szerepben tűnjön föl a sok világi tudós között?

– Fabiny Tamás teológiai-vallásfilozófiai munkásságában lényeges figyelem irányul a képes-képies beszédre. A püspök úr elnökölt Philipp Stoellger heidelbergi teológusprofesszor – amúgy vezető német képelméleti kutató – előadásán. Beszélgetésük érdekesre sikerült. A képprobléma a teológiában sok ezer év óta jelen van, de a legutóbbi évtizedekig igazából csak a képtilalmakon való kínlódást jelentette. Mára ez nagyon megváltozott. A téma immár a képek mély vallási ereje. A kép elmutat önmagától, valami magasabb felé.

– A képteológia mellett olyan témák is megjelentek, amelyek esetében sokak számára meglepő lehet, hogy egyáltalán érdemes tudományos elemzésnek alávetni őket. Ilyen lehet például a képregények világa vagy a taglejtésnyelv.

– Megdöbbent, hogy ez kérdéses lehet. Levegőt kell vennem. A képregények a 20. század kezdete óta nemzedékek kultúráját befolyásolják, a téma bölcsészettudományi szakirodalma tengernyi, szó esik abban a képi konvenciók spontán megértéséről, a képjelentés idődimenzióiról, a kép-szöveg összeműködéséről. Ami a taglejtésnyelvet illeti, jussak itt még két nagy lélegzethez. Először: a siket közösségek világszerte a nyelvi önállóság szabadságharcát vívják, a sajátos nemzeti jelnyelvek autonóm nyelvként történő elfogadtatása ma egyre inkább sikeres, de még mindig roppant ellenállásokba ütköző küzdelem. Másodszor: a taglejtésnyelv az emberiség őseredeti nyelve. A szónyelv csak azáltal alakulhatott ki, hogy előzőleg a mimika és gesztusok vizuálisan közvetlenül érthető nyelve mintegy kialakította a tárgyak és események jelentésmezejét. Filozófusként azokhoz csatlakozom, akik szerint az emberi gondolkodás alapvetően képies, és a döntő érvnek itt pontosan azt tartom, hogy az emberiség első nyelve vizuális, nem pedig verbális.

– Akkor lehet, hogy mégsem tudunk mindent a barlangrajzokról?

– Ha a verbális nyelv viszonylag későn alakult ki, akkor bizony elképzelhető, sőt egyre inkább úgy fest, hogy a legrégebbi ismert barlangrajzok készítői még taglejtésekkel kommunikáltak, nem szavakkal. Van olyan hipotézis, amely ezzel a körülménnyel magyarázza a barlangrajzok döbbenetes naturalizmusát. Aztán jött a szónyelv, jött az írásbeliség, a rajzok egyre satnyábbak lettek, és a kézírás kultúrájában csak pontatlanul voltak másolhatók, azaz nem lehettek tényleges tudáshordozók…

– Egyes elemzők a modern tudomány keletkezését arra a fordulópontra teszik, amikor lehetségessé vált ábrák torzításmentes sokszorosítása. Lehet-e, hogy a képalkotás új lehetőségei hasonló fordulatot hoznak?

– A konferencián külön szekció szólt a tudományos vizualizációról. Radikális elemzéseket hallhattunk a számítógépes szimulációval előállított képek erejéről vagy például a kvantummező-elmélet vizuális-diagrammatikus megközelíthetőségéről. Kérdésére szenvedélyes igennel válaszolok: ahogy a képnyomtatás 1400 után követhetővé tette a láthatót, úgy a mai képalkotó technikák láthatóvá teszik a láthatatlant.

– Hihetetlen mennyiségű kép bombáz bennünket, és minél fiatalabb valaki, a számítógép, a mobilhasználat miatt annál több képet néz. És annál kevesebbet olvas. Jó ez vagy rossz?

– Az biztosan jó, hogy a gyerekeknek kevesebbet kell olvasniuk. Gondoljon arra az iszonyatosan bénító szóözönre, amivel a könyvnyomtatás századai során egy-egy nemzedéknek meg kellett birkóznia. Görög, latin, francia, német, a szövegek távol a világtól, az iskolák a tanulás büntetés-végrehajtó intézményei. De gondoljon a hatvanas, hetvenes évek félelmeire is: a televízió korában, mondták, elenyészik az írás-olvasás. Jött az e-mail, az SMS, és az analfabéta nebulók szorgos szövegírókká lettek. Jött az MMS, majd a képek özöne a közösségi médiákban, és az olvasó-író gyerekekből virtuóz képszerkesztők váltak.

– Tanulni kell-e a képek értelmezését, vagy a környező világból szerzett vizuális „alapműveltség”, esetleg a genetikai meghatározottság magától eligazít a látványvilágban?

– Tanulni is kell, tanítani is kell, és a Képi Tanulás Műhely küldetése – a nagyvilágban és Magyarországon számtalan más kutató- és oktatóhely küldetéséhez hasonlóan – éppen az, hogy a pedagógusokat erre ráébressze. De alapvetően a képek valóban eligazítanak maguk felől. A képek – a látványok! – önmagukat mutatják, és most tudatosan kerültem az „önmagukért beszélnek” fordulatot, hiszen nem a képeket kell megértenünk a beszéd felől, hanem a beszédet a képek felől. Legkésőbb Darwin óta tudjuk, hogy a látással megáldott állatok képekben gondolkoznak, az embernél a képekre épül a szó, az újszülött azonnal érzékeny anyja arcának látványára.

– A vizualitáshoz való viszonyban, a kütyühasználatban nagyon nagy különbségek, akár talán ellentétek is vannak a tanítók és diákjaik között. Annyira nagyok, hogy Franciaországban épp mostanában tiltják ki a mobiltelefonokat az iskolákból. Erről mit gondol?

– Oktatástörténeti magától értetődőségeket gondolok. A régi társadalmakban a gyerekek azáltal tanultak, hogy együtt éltek – együtt játszottak, együtt dolgoztak, együtt töltötték a nappalokat-éjszakákat – a felnőttekkel, belenőttek a felnőttek világába. A modern társadalom, a nyomtatott könyv társadalma már túl összetett. Létrejött a modern oktatás rendszere, amelyben az iskola elválik a való világtól, a felnőttek tudását mintegy tantárgyakká szabdalják. A ma iskoláját viszont már nem lehet kiszakítani a világból, a mobilinternet a felnőttek és gyerekek közös tere. A pedagógiai kihívás nyilvánvaló, de a válasz bizonyosan nem az, ha lefejezzük az internethasználatot.

– A Gutenberg-galaxis válságban van. Erre bizonyíték lehet, hogy a forgalmas útkereszteződésekben könyves szekereket látni, amelyekből fillérekért árulnak kiváló állapotú, remek könyveket. Ön szerint száz év múlva kiadnak még papíralapú könyveket, nyomnak még újságokat? Vagy mindent eluralnak a képek?

– A hardcopy dokumentumok világa kiiktathatatlan. A papíron együtt látom, amit a képernyőn csak részletekben. Az a cég, amely zöld okokból nem nyomtatja ki az e-maileket, előbb-utóbb zavaros állapotokkal kerül szembe, és tönkremegy. Visszatérve interjúnk témájára: elégedetten forgatom kezemben a konferencia nyomtatott előzetes ismertető kötetét. Kézzelfogható és áttekinthető bizonysága annak az elméleti egymásra találásnak, amely a konferenciát jellemezte. A jövő a papíralapú és a képernyőalapú gondolkodás szintézise, és persze szöveg és kép szintézise.