Kétezer milliárdos él a falvakban - Azé a föld, aki megművelteti – és a profitot elteszi
Kié ma Magyarországon a föld? Mint tudjuk, nem a volt kis téesztagoké. Semmiképpen sem azoké, akik a pusztuló kis településeken laknak. Csak kis részben a „családi gazdáké.” Akkor kié?
A termőföld Magyarországon egyértelműen azoknál a mezőgazdasági vállalkozóknál koncentrálódott, akiket a Fidesz „családi gazda” szakszóval illet. Család persze sokféle van. Koldusszegény is, gazdag is. Létezik 30, esetleg 35 ezer család, amely az elmúlt húsz évben jutott jelentős földvagyonhoz, és tulajdonosként vagy földhasználóként elképesztően meggazdagodott. A koncentráció mértéke nagyobb, mint a Horthy-korszakban. S a föld kisebb része persze ma is az államé.
Én például anyám után tulajdonos vagyok, fél hektárral. Évente 16 ezer forint járadékhoz jutok. De a földemet sosem láttam, csak sejtem, hogy merre lehet.
Az egyéni gazdák tulajdonában és/vagy használatában lévő termőföldek aránya ma már 70 százalék körül van, az évezred elején ez 47-48 százalék körül mozgott. A koncentráció ezzel a lendülettel zajlik, azoknak a gazdáknak a kezében van a földek zöme, akik nagygazdának, mezőgazdasági vállalkozónak minősülnek. (Régebben aranyparasztot mondtak.) Ami nem is csoda, ha tudjuk, azok vesznek földet, akiknek a gazdálkodásból komoly jövedelmük származott.
Móricz és Tolsztoj óta tudjuk, hogy egy megszállott gazda, aki egész életében a földet túrta, ha pénzhez jut, azonnal földbe forgatja. (Tolsztoj: Mennyi föld kell az embernek?)
Persze. Mindenki igyekszik egységes birtoktestet, termelési rendszert kialakítani. Én szinte minden héten veszek földet, hozzám jönnek be ugyanis a környékről azok a tulajdonosok, akik nem akarnak gazdálkodni, és a földjüket el akarják adni. Stratégiám az, hogy mindent megveszek annyiért, amennyit kérnek, mert ha nem, huszonnégy órán belül talál más vevőt a kliens. A kereslet hatalmas. Ausztriában egy hektár ára tízmillió, Magyarországon kétmillió.
Raskó GyörgyAz ár harmincezerről indult. A növekedés több mint hatvanhatszoros.
Ezt a 2014-es, birtoknagyságot maximáló törvény sem tudta megállítani.
Gunyorosan emlegetjük a műkörmöst, aki az állami földekért folytatott lázári versenyben lett körmös birtokos.
Nagy volt a zajgás akkoriban, de a leosztás voltaképpen a hazai földállomány három százalékát érintette. Műkörmös létezett a Tisza-parton, Poroszló térségében. Én átnéztem a volt vidékfejlesztési államtitkár, Ángyán József rendkívül megbízható térképeit. Pontosan azt a koncentrációt láttam, amiről az előbb szóltunk. A professzor meggyőződése szerint fájdalmas, hogy nem „kis gazdák” nyertek a két hektárjuk mellé húszat, hanem azok, akik hatvan-száz-kétszáz hektáron gazdálkodtak. Ehhez jött újabb száz.
Szép is ez. Szaporodtak az aranykalászos gazdák. Ennek ellenére ha valaki a falut figyeli, élettelen, kiszáradt tönköt lát. Ahogy Kovách Imre akadémikus mondta, lezajlott a vidék paraszttalanítása.
Többnyire nyugdíjasok és nagyon szegény családok élnek ma falun. Kovách Imre elemzéseit alá tudom támasztani. A rendszerváltás óta nyolcszázezer mezőgazdasági munkahely tűnt el. Háromszázezer olyan portát tart számom a statisztika, ahol nem lakik senki. Mára a kisparasztok – háztáji őstermelőknek mondanám őket, akik otthoni szorgos munkájukkal a jövedelmüket, a sovány fizetésüket egészítették ki – nyomtalanul eltűntek. Pedig beszállítói munkájukkal ők szolgáltatták a sertéshús döntő részét. Küszködtek, fóliáztak, disznót, marhát tartottak.
Ez a réteg teljesen eltűnt?
Abszolút. Ez a Kádár-rendszer (Fehér Lajosék, Erdei Ferencék) derekas innovációja volt a gépállomásokkal megfejelve. Páratlan sikerrel alkalmazták a nagyüzem-kisüzem együttműködést, a munkaigényes tevékenység házi kivitelezését. A rendszernek körülbelül évi másfél milliárd dollár aktívumot hoztak. Azóta a több száz éves paraszti „rend” (társadalom) fizikai értelemben tűnt el. Ha valaki elveszti a paraszti tudását, termelési tapasztalatát, már nem paraszt, és ami tragikusabb, más sem. A mai falut a kapitalista rendszerekre jellemző farmgazdaság uralja.
Megjelentek a helyi krőzusok?
A falvakban kétezerre tehető a milliárdos, aki családi vállalkozóként jutott a csúcsra. A gyarapodásuk megállíthatatlan.
Ők Döbrögi uram polgári kiadásai?
Polgárokról itt szó nincs. Maga a rendszer eltér a nyugati fejlődéstől. A mai nyugat-európai falvak kisvárosok. A mezőgazdaság a helyi adók és a GDP töredékét ha adja, mert számos ágazat létezik a szolgáltatástól a vendéglátásig, amelyben egy volt paraszt utóda föld nélkül is boldogul. Ilyesmi nálunk nincs.
Mi jellemzi a tulajdonosi szerkezetet?
A falvakban van öt-tíz család, amely komolyan megvagyonosodott, napszámosokat alkalmazhat (gyakran külföldieket), maximálisan gépesít. A gépi munka olcsóbb, minőségi és megbízható. A vagyon a faluban tekintélyt ad. A helyi gazda, amíg érdekében áll, a NER támogatója. Ők adják Orbán rendszerének falusi bázisát, ők állítják össze az önkormányzati képviselő-testületet, eldöntik, ki lesz a polgármester. A 414 ezer mezőgazdasághoz kapcsolódó háztartásból az a 30-35 ezer gazdacsalád, amelyről beszéltünk, jobban él, mint az osztrák vagy a bajor gazda. Háromszázmilliós vagyonnal számolhatunk a földvagyont is beleértve, magas jövedelemmel, van néhány traktor, kombájn, vetőgép, minőségi állat. A szomszédban élnek azok, akiknek a vagyona a nullához konvergál.
Az uniós támogatások nagy hányadához ez a krőzuskör fér csak hozzá?
A támogatás nem a tulajdonhoz, hanem a földhasználathoz kötődik. Ugyan mit kaphat az, akinek bérelt földje sincs?
Tengernyi uniós pénz áramlott a mezőgazdaságba. Ehhez képest bizonyos ágazatokban elképesztő a visszaesés. Sertéshúsból behozatalra szorul az ország, szlovák tejet iszunk, fogytán a magyar marha.
Kezdjük a sikerekkel. A gabona- és az olajosmag-termelés olyan szintre fejlődött, mint a Kádár-rendszerben sohasem.
Az nem túl igényes termék.
Nagyon is egyszerű. A szántóföldi növénytermesztés európai árakon a nyolcvanas éveket veri, pedig ha valamikor, akkor a mennyiségre mentek. Tény, hogy ehhez kombájn kell, traktor, harminc intenzív munkanap. Amiben nyilvánvaló a veszteség, az az állattenyésztés, legfőképpen a sertéságazat. Az állomány a csúcsidőben 9-10 milliós volt, most a harmada sincs. Nyilvánvaló, hogy ez a mennyiség a háztáji gazdaság pusztulásával hullott ki. Húst kapni a szupermarketben is lehet. A disznóvágás nem szükséglet, hanem mulatság, közösségi esemény. De a globális ipari termelés átalakulását nem lehet a kormányok nyakába varrni. Pillanatnyilag 212 ezer állás van a mezőgazdaságban. Tíz év múlva ez a szám megfeleződik.
A hanyatlás kezdete a téeszek tudatos felbomlasztása volt. Ahogy érzelgős hangsúllyal mondogatták, a magyar paraszt, ha megszabadul a téeszrabigától, szárnyakat kap.
Én államtitkár voltam, tudtam, hogy ebből baj lesz. A hamis parasztromantika, amit a kisgazdák és az MDF népiesei nyomattak, fejre álláshoz vezetett. Maguk a tagok hallgattak, valójában a legkevésbé sem akartak kilépni a téeszből. A tagság 8,2 százaléka lépett ki, kilencven százalékuk az istennek sem akart egyéni gazda lenni. Az a 8,2 százalék, aki a kilépés mellett döntött, többségében élete legjobb döntését hozta meg.
Ők indították a nagygazda-vagyonosodást? Azóta már nyugdíjba mentek.
De nyugdíjasként a birtokosai egy átörökíthető, hatékony agrártermelői vagyonnak.
A magyar nagygazda nem kapaszkodik a munkaigényes termékek után.
Nekem van mindenem, ami jó. Szőlő, meggyes, kertészet. De beszéljünk őszintén: meggyből nem lehet pénzt csinálni. Szőlőből sem. A magyar bor mítosz, csak nálunk világhírű. A nagy pénz a szántóföldi növénytermesztésből érhető el, az a siker záloga. Jól megy a sertéstenyésztés is.
De a szotyola az igazán menő?
Gazdasági megfontolás az oka, hogy a hazai mezőgazdaság nem foglalkozik igényes termékekkel. Ahol most gazdálkodom, valaha volt hatszáz hektár burgonya. Mára eltűnt. Szotyiból (olajos magvakból), amelynek a termesztése egyszerű…
...és a futballt is fellendíti…
…szóval szotyiból háromszor annyi jövedelem származik. Azért van ez így, mert az unió agrárpolitikája totálkáros. A gazdasági orientáció, amit közvetít, nevetséges. Kedvezményezettjei érdekes módon nem is a franciák, mint hinnénk, hanem a német és a lengyel gazdák.
Magyarország helyzete változik?
Agyon vagyunk támogatva. A teljesítményéhez képest a magyar mezőgazdaság igazi pénznyelő. 1,9 százalékot teszünk hozzá az uniós agrár-GDP-hez, és elvisszük a támogatások 2,6 százalékát. Gabonára, olajos magvakra.
Mi lesz a mezőgazdaságban érdekelt NER-lovagokkal a NER bukása után?
Az még azért odébb van. Nem tudom. Nem biztos, hogy minden nagy vagyonhalmozó talpon marad a bukás után is. Ők inkább a kastélyok és a szállodaipar iránt érdeklődnek. Mivel a gázszerelők nem sok mindenhez értenek, befektetői tapasztalatuk nincs, úgy gondolják, ha buknak, legalább marad az ingatlan.
A vidék átformálása szükségszerűen együtt járna valamiféle politikai kibontakozással.
Van egy párt, a Momentum, nekik állandóan mondom: a Fidesz pályája bizonyítja, hogy a vidék elérése nélkül nem lehetnek erősek. Ők tehát próbálkoznak.
Mi a baj Ángyán professzorral, hogy fejcsóválva beszél róla?
Tisztességes ember, de totál antikapitalista. Ilyen módon a piacgazdasághoz nem lehet viszonyulni.
Orbánék érezték ezt, nyomban ki is csinálták.
Ő kínálta föl áldozatnak önmagát. A kiszorítása sötét ügy. De minden jó szándéka ellenére a tőkeszegény kisgazdaságok rendszere zsákutca.
Az óvilágban kik voltak az alapítók? A mai nagygazdák közvetlen elődei?
Csodálkozni fog, a nagyüzemi vezetők. Igazi zöldbárók. Főállattenyésztők, főagronómusok. Ugyan kik váltak ki leggyorsabban a téeszekből? Kik kapcsoltak olyan gyorsan? A téeszvezetők. Ma ők nyomják Felcsútra szakmányban a taót. A rendszerváltás idején induló alapcsapat már nyugdíjas. A gyerekeiket agráregyetemekre, főiskolákra küldték, a legmenőbb mezőgazdasági nagyüzemekben ezért komoly szaktudás halmozódott föl. Ez a fiatal, dinamikus gárda az orbáni világ kedvezményezettje. Mit is mondott az első ciklusában Orbán? „Az igazi családi gazda jár az EU főutcáján.” Őket támogatjuk. Na, ők tényleg a főutcán járnak-kelnek. És néha vesznek egy kis földet.
