Kertész Imre: A legtöbb erőt barátaim önzetlen öröme adja

Gratuláltak korábban kitüntetett Nobel-díjasok is?

- Nem, de éppen most hallottam,hogy a díjazásomat egyöntetű helyesléssel fogadták a nemzetközi könyvkiadók a Frankfurti Könyvvásáron. A hírt megerősítette a német kultuszminiszter és több itteni irodalmi ügynökség is. Ez azért is nagy dolog, mert a Nobel-díj odaítélését rendszerint fanyalogva fogadja a szakma. Az irodalmi elismeréskeért óriási verseny folyik. Épp ezért a legtöbb erőt barátaim önzetlen öröme adja. Találkoztam Berlinben Esterházyval, Nádassal, Kornissal is. Nagy ünnepséget csaptunk, és hamarosan újra összejövünk szűk körben.

Hogyan értesült a díjról?

- Az irodámban voltam, amikor felhívtak.

Valaki beleszólt a telefonba: kapaszkodjon meg, legyen erős...?

-No, azért nem volt ennyire drámai a helyzet. Stockholmból kerestek, és abszolút hivatalos hangon közölték a Nobel-díj Bizottság döntését. Azután a Svéd Akadémia titkára telefonált. Őt személyesen is ismerem. Tárgyilagosan felsorolta az elkövetkező napok hivatalos programjait. De még mindig nem sikerült teljesen felfognom, ami történt. Talán eljön az a pillanat is.

(...)

Mostanában gyakran elhangzik: díját a német irodalmi lobbinak köszönheti. Ha rajtunk, magyarokon múlott volna, talán sosem kapja meg.

- Ez így nem igaz. Valóban német kiadóm terjesztett föl, de lobbiról szó sem volt. összegyűjtötték a műveimet, dossziéba rakták a rólam szóló kritikákat, meg az interjúimat, és az egészet együtt elküldték Stockholmba. ennyi történt. Higgye el: a Nobel--díj Bizottságdöntésére semmiféle lobbinak nincs hatása. Ítélkezéskor ezren toporognak az ajtó előtt, és senki nem tudja, hogyan határoz a testület. Ez mindig meglepetés. Ha valóban számítana a kapcsolati tőke, akkor biztos, hogy nem nyerhettem volna. Mások közt két nagy amerikai író olt az „ellenfelem”: John Updike és Philip Roth. El lehet képzelni, hogy mögöttük mekkora érdekszövetségek állhattak.

(...)