Keresztény bosszú
„Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette. Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét” – olvasható az Alaptörvény preambulumában, a Nemzeti Hitvallásban.
Pártunk és kormányunk szerint Magyarország keresztény ország, amely évszázadokon át a keresztény Európa védőbástyája volt, a magyarság a keresztény hit megtartó erejének köszönheti múltját, jelenét és jövőjét is. A magyar keresztények döntő többsége katolikus. Magyarországon a kereszténység fővárosa Esztergom, itt székel az esztergomi érsek, a pápa magyarországi helytartója, az ország első számú főpapja. Itt van az ország leggazdagabb egyházi kincstára, a világviszonylatban is egyedülálló gyűjtemény, az Esztergomi Keresztény Múzeum.
Kézenfekvő lenne a következtetés, hogy az önmagát „keresztény nemzetiként” azonosító kormány – ars poeticájának megtestesítőjeként – mint koronája legdrágább gyémántjára tekint a városra, tejben-vajban fürdeti, gazdagítja, csinosítja – minden alkalmat megragad építésére, szépítgetésére.
A valóság épp az ellenkezője. Esztergom mára szívszorítóan lepusztult, elhanyagolt, egyre inkább élhetetlen város, omladozó vakolatú házakkal, szeméttől bűzlő, félhomályba borult utcákkal, rosszkedvű városlakókkal, gyűlölködő városi elöljárókkal. Az elmúlt években kizárólag botrányairól híresült el. Itt nem épültek új főterek és szökőkutak, nem készült díszburkolat a sétálóutcákon. Esztergom ugyanis rosszul szavazott.
A város lakossága 2010-ben megelégelte a randalírozó, despotikus fideszes városvezetést, a dölyfös és agresszív polgármestert, akinek botrányaitól volt hangos a helyi közélet, aki a város pénzén saját háza elé építtetett csónakázótavat. Az előző önkormányzati választáson a fideszes jelölt helyett független polgármestert választott a város, s ezért drágán fizet mind a mai napig. Mit számít a hit, a kereszténység, a nemzetmegtartás epicentruma, ha elvész a politikai lojalitás, a szolgalelkűség, az alattvalói alázat? Mit számít a római pápa és az esztergomi érsek dicsősége Orbán Viktoréhoz képest? Esztergom bűnhődik, és erre készülhetnek mindazok a települések, amelyek a centrális erőtér logikája ellenében szavaznak.
Legfőképpen pedig Budapest. Bár az Alaptörvény szerint Magyarország fővárosa Budapest, a főváros lakossága bizonyos lehet benne, hogy példás bosszút áll rajta a hatalom, ha „bűnbe esik” és ellenzéki főpolgármestert választ. Budapest volt már büntiben 1998 és 2002 között – leállított beruházásokkal, elvont forrásokkal, tönkretett fejlesztésekkel, megbénított városvezetéssel, lerohasztott közszolgáltatásokkal volt kikövezve a hatalom útja, hogy móresre tanítsák a bűnös főváros népét. És ez csak a főpróba volt! A kétharmados kormány hónapok óta azon fáradozik, hogy egy esetleges ellenzéki győzelem esetére megteremtse a jogi kereteit a város szétverésének, a vezetés megbénításának. És ehhez minden eszköz a rendelkezésre áll. A jelenlegi városvezetők alázatos együttműködése, hogy saját városuk nyakára kössék a kötelet. Mert a bosszúért lihegő kormányzati hatalom számára semmilyen ár nem lesz drága, hogy megleckéztesse a liberális fővárost. De nem baj: innen szép nyerni!
