Kedves Mártonffy Dániel!

Én sem bambit ittam az ELTE gólyatáborában bő tizenkét éve. Ahol láttam reflektorfényben sugárban hányó gólyákat és a zsűrit – HÖK-ösök biztatására – egy szál bugyiban lenyűgözni akaró lányokat. Hogy ez mennyire megalázó, arról vitatkozhatunk, és persze mondhatja, mindenki maga vállalta.

Az élet ettől még alaposan rácáfolt arra, hogy „baromi ciki vészcsengőt rángatni”. Az lenne, amikor a múlt héten megint kiderült, hogy egy tavalyi ELTE-s jogi gólyatáborban nemi erőszak történt, ráadásul a komplett szervezőgárda segédkezett az ügy eltussolásában? Minden rendben van ott, ahol az áldozat elmondása szerint „a táborban dolgozó biztonsági cég kopasz őrein sokkal jobban látta, mennyire felháborodtak a bűncselekményen, mint a jogászhallgatókon, akikből a jövő ügyvédei, ügyészei, bírái, törvényhozói lesznek”? Semmi gond, ha az elkövető, aki egyébként beismerte tettét, vígan él tovább az egyetemen, a közösség nem őt, hanem a nyilvánosság elé álló lányt közösíti ki, s végül ő hagyja ott az intézményt? Ön úgy véli, kiderülne és rendőrségi ügy kerekedne belőle, ha HÖK-ösök ginás kóláját kellene a lányoknak meginnia. Hát nem, mint a példa mutatja, nem derülne ki.

Ki vitatná, hogy gólyatábor manapság nem létezik kannás bor és szexuális túlfűtöttség nélkül? Én nem. De talán mégis van összefüggés az „idétlen erotikus feladatok”, a szándékos megalázás és a köztörvényes erőszak között. Ahogy az Indexnek nyilatkozó lány gondolja: „a hangulat, amit a gólyatáborban a szervezők szándékosan kialakítanak, igenis megkönnyíti a szexuális bűncselekmények elkövetését. Minden egyes apró pont összefügg. Hogy milyen dalokat énekeltetnek, hogy milyen programok vannak, és ebből tud kigyűrűzni egy-egy olyan történet, mint az enyém. (...) Azt mondják, te most kiszabadultál a családi környezetedből, és végre azt teszel, amit csak akarsz. Mi biztosítunk hozzá mindent, piát, nőket – te csak vadulj meg, légy állat, kelj ki magadból!”

Nem a fiatalok devianciájáról van szó, hanem a rendszer felelőtlenségéről. Amelyben a gólya pórul jár, az elkövető, a szervező pedig megússza. Miért is erkölcscsőszség erre figyelmeztetni?

Krug Emília