Kassai vállalta

Mint minden magára valamit adó futballdrukker a kor szellemének megfelelően nem szeretem a bírókat. Hiszen csapatok, játékosok sorsa van sokszor a kezükben.

Nekem Kassai mint ember nem igazán szimpatikus, mert – lehet, hogy a távolságtartása miatt – kissé nagyképűnek tűnt. Most azonban, a történtek után, más szemmel nézem a sorsát és ezen keresztül a magyar közvéleményt.

Nem szívesen magyarkodom, de egy-egy jó meccse után büszkén hallgattam az elismerő szavakat róla. Most hibázott, nem kicsit, nagyot. Az, hogy a vesztes a pokolba kívánja, oké, hogy az UEFA példát statuál, rendben, az, hogy nálunk ennek sokan örülnek, az számomra viszont azt jelzi, milyen beteg gondolkodású nemzet vagyunk.

Higgyék el, a hazaküldésben és annak gyorsaságában szerepet játszik, hogy minket Európa nemkívánatos népnek tart. Miért? Mert nem férünk a bőrünkbe, mert „szabadságharcot” hirdetünk akkor is, ha nincs ki ellen, mert hülyének nézünk mindenkit, aki nem esik hasra tőlünk, mert tündérmesékkel igyekszünk kábítani magunkat.

Most kivételesen – a magyarságom jogán – én Kassai Viktor mellé állok. Vállalta a hibáját, nem mutogat, nem hivatkozik külső körülményekre, tisztességes emberként viselkedik.

Végvári József
E-mail