Karácsony Gergely: A változás elkezdődött

– Egy pillanatra ki tudna lépni a politikusi szerepből?

– Nem hiszem, hogy az embereknek külön szerepei lennének, a politika közügy, mindenkire tartozik.

– Én mégis az egykori elemzőtől kérdezem: bár politikusként a több mint harmincezres előválasztási részvételt történelmi jelentőségűnek tartotta, korábbi kollégái arra hívják fel a figyelmet, csak az ellenzéki szavazóbázis magja ment el voksolni. Arról nem is beszélve, hogy a Fidesz szerint kudarcos a választás, hiszen csak a budapesti szavazók két százaléka voksolt.

- Elemzőként a politikai kultúra és részvétel volt a fő kutatási területem. A magyar baloldal sokáig a szakértelemről szóló elitista kultúrája révén elzárkózott a tömegek politikába való bevonásától. Fontos fordulat az, ami most történt: az ellenzék bebizonyította, hogy a politika nemcsak a politikusokra tartozik. Össze lehet hasonlítani a körtét az almával, csak nincs értelme. Az előválasztási részvétel nagyjából ugyanakkora, mint amekkora adatokkal a nyugat-európai előválasztásoknál, Franciaországban és Olaszországban találkozhattunk, sőt mostanság Amerikában is arányaiban hasonló a részvétel, pedig ott mégiscsak százéves a hagyomány. Az előválasztásokon mindig a legaktívabb szavazók szoktak részt venni. Semmi szükség, se ok a fanyalgásra, nagy dolog történt. Bíznunk kell az emberekben, mi korábban kishitűek voltunk, kevesebb szavazóval kalkuláltunk. Ha lesz második forduló, a mostani részvétel sokszorosa sem elképzelhetetlen.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– És lesz második forduló? Riválisa, a szocialista Horváth Csaba szerint nincs szükség rá.

- Én tartom magam a megállapodáshoz. Korrektnek tartom Puzsér Róbert nyilatkozatát, aki gratulált nekem, kiállt a második forduló mellett, amely után – mint írta – csak egy maradhat. Így is lesz.

– Nem halt el a tavaly év végi ellenzéki aktivitás. De vajon elmúlt-e az ellenzéki apátia is?

– Az a dolgunk, hogy elmulasszuk. Hogy reményt, hitet adjunk a változást akaró sok-sok embernek, Az előválasztás közel hozta a szavazókat a pártokhoz. Már a tavalyi tüntetéssorozatnál látszott a változás: a pártok együtt álltak színpadra, együtt tüntettek a szakszervezetekkel, a civilekkel. Kezdett ledőlni az a fal, amit részben a Fidesz épített az ellenzéki pártok közé. Korábban a kormányellenes szavazók úgy gondolták, a kormánynak mennie kell, ezért elmennek voksolni az ellenzéki pártokra, de jó részük csak félszívvel. Ez a szemlélet változóban van. Dolgoznunk kell azért, hogy az apátia leküzdéséhez az eszközöket megtaláljuk. Erre jó volt az előválasztás is.

– Megvolt a kockázata a nyíltszíni ellenzéki kampánynak: az egymással való harc használt volna a Fidesznek. Most ez egy-két kiszólástól eltekintve ez elmaradt.

- Meg kell szoknunk a demokratikus vitákat, amelyben természetes, hogy van köztünk nézetkülönbség, de egymás legitimitását nem kérdőjelezzük meg. Elegáns, érvelő, a másikat tisztelő, véleményét tiszteletben tartó viták voltak. Ettől elszokott a magyar közvélemény, pedig ilyennek kellene lennie a politikának. De viták ma soha nem a tartalmi kérdésekről szólnak, a Fidesz álproblémákat generál, féligazságokat és teljes hazugságokat hord egymásra,  hogy a tényekkel és a valódi kérdésekkel ne szembesüljünk. Az előválasztás során valóban voltak a programokban hangsúlyeltolódások, de egyértelmű volt, hogy a végén a győztes mögé felsorakozik mindenki.  Csaba ezt az első pillanatban meg is tette, korrekt volt és én is, számítok rá a fővárosi politikában.

– Meg is beszélték, ha ön főpolgármester lesz, akkor Horváth Csaba lesz a helyettese?

– Nem posztokat osztok, hanem munkát. Mindezt annak érdekében, hogy októberben legyőzzük Tarlóst, és kiszabadítsuk Budapestet a Fidesz fogságából. Ebben Csaba politikai tapasztalatára, elszántságára is szükség lesz.

– Mi döntött önök között? Kicsi az esély, hogy a programok, mert azok között nem volt nagy különbség, - ahogy fogalmaztak - kilencven százalékban azonosak voltak a terveik.

– Valószínűleg kiegyensúlyozottabb lett volna az eredmény, ha nem az lett volna a fő kérdés, kinek van nagyobb esélye Tarlós István főpolgármesterrel szemben. Budapesten a változás kulcsa az, hogy sikerül-e kellően integratív jelöltet találni és a politikai együttműködést minél szélesebb körben megvalósítani. Amióta közszereplő vagyok, mindig ellenzéki együttműködést szorgalmaztam. Igen, ebbe a Jobbikot is beleértem, hiszen a Jobbik szavazói is változást akarnak az országban és a fővárosban is. De én Budapesten sétálva továbbra sem szocikat, fideszeseket, meg jobbikosokat látok, hanem ennek a szabad városnak a szabad polgárait, akiktől sok lehetőséget vettek el az elmúlt években, akik nyugodtabban, tisztább környezetben akarnak élni, színvonalas közszolgáltatásokat akarnak használni. egy élhető Budapestet szeretnének. Én ezt fogom szolgálni. 

– Azt mondta, új ellenzéki politikára van szükség. Az milyen?

– Új megközelítések, friss gondolatok, modern technikák. Nyíltság és nyitottság. Csak a részvételi kultúrát kellene meghonosítani, a következő időszakban a budapestiek bevonásával, velük közösen fogjuk kialakítani azt a programot, amit képviselni fogunk az októberi választáson. A lakhatáson, a közlekedésen, a köztisztaságon, a közbiztonságon és a zöldterületek kialakításán akár a drogprevencióig vitákat nyitunk, amelyben a szakmai szereplők és a budapesti polgárok elmondhatják majd a véleményüket. Közösségépítő politikát akarok csinálni. Budapesten akkor lehet nyerni, ha a budapesti jelölt nem a pártok jelöltje, hanem a budapesti polgároké. Nem a Fidesszel szembeni játszmát játszunk, hanem a várost romboló hatalom emberével szemben az emberek hatalmát építjük fel. A Fidesz eddigi győzelmét segítő megosztottsággal, a politikai elmagányosodással szemben egy erős politikai közösséget akarok kovácsolni a változást akaró szavazókból.

– Elemzők szerint az ellenzéki áttörés feltétele a főpolgármesteri poszt és a kerületek többségének megszerzése. Mások szerint ehhez kellenének a megyeszékhelyek is.

– Valóban, 23 kerületben is meg kell nyernünk a csatát, de nagyon fontos, hogy a vidéki városokban a helyi közösségek megszerveződjenek a központi hatalommal szemben. Pozitív a szombathelyi példa, Pécsett is alakul az összefogás és létezik Márki-Zay Péter mozgalma. Ezek jó lépések arra, hogy új minőségben találjanak egymásra a helyi emberek. Ha Budapesten és több  megyei jogú városban van változás, akkor másik országban fogunk ébredni. Olyan országban, amelyben vannak helyek, amelyek nem részei a narancsuralmi rendszernek és ahol más politikát, más életminőséget lehet megtapasztalni. Az önkormányzati választásokon kell feltörni azt a beton, amit a Fidesz ráöntött a helyi politikára, a szabadság kis köreit kell létrehozni, hogy 2022-re megváltozzon a fojtogató politikai légkör.  Megtanultunk, hogy mifelénk a változás általában Budapesten kezdődik. Szerintem ez elkezdődött.