Kapuzárás

„A mi közösségünk nem akar bevándorlókat látni Magyarországon” – ezt mantrázza Orbán Viktor kormányfő, hogy az idegenekről szóló nemzeti konzultációját körbebástyázza.

A kormányzati kérdések egyenlőségjelet tesznek a bűnözés, a terrorizmus és a menekültek közé. Azt sugallják, hogy az idegenek veszélyeztetik a magyarok munkalehetőségeit, megélhetését, őrizetbe kellene venni őket, és ittlétük költségeit le kellene dolgoztatni velük.

Meglehetősen pikáns, hogy a magát kereszténynek valló kormány immár sokadszorra megy szembe a Szentszék véleményével. Ferenc pápa az elvándorlók és menekültek világnapjára írt idei levelében éppen az előítéletek ellen emelt szót, hogy ne szítsanak gyűlöletet a bevándorlókkal szemben, ne keverjék össze őket a bűnözőkkel.

De a világi Nyugat sincs az orbáni véleményen.

„A magyar miniszterelnök vissza akarja állítani a halálbüntetést és munkatáborokat akar építeni a bevándorlóknak” – így kezdte a magyar kormányfő terveit ismertető cikkét a brit The Guardian.

Vajon „csak” egy újabb orbáni pávatáncról van szó? A kormányfő a Jobbik szarvát akarja letörni a radikális diskurzus erőltetésével? Vagy éppen ellenkezőleg: akaratlanul is megágyaz a szélsőjobbnak?

Szükség van rájuk

A Political Capital vezető elemzője szerint nem csupán a szélsőjobbal való versenyfutásban fogant Orbán bevándorlás elleni politikája. A kormányfő régi stratégiája, hogy a politikai teret nemzetire és nemzetietlenre kell osztani, és minden témát e törésvonal mentén akar tárgyalni.

– Ha valaki vitatkozik a Fidesz álláspontjával, automatikusan a nemzetietlen táborba sodródik. Aki a migráció mellett érvel, az idegenek pártján áll – mondja Juhász Attila. Szerinte a Jobbik előretörése miatt is alkalmazzák ezt a stratégiát, de ő ezt kontraproduktívnak tartja.

A Political Capital vezető elemzője nemrég tanulmányt írt a migráció hazai kezeléséről. Azt állítja, Nyugat-Európában is létező jelenség a bevándorlóellenesség, ám a szélsőjobb pártok retorikája ott sokkal visszafogottabb Orbánékénál. Hollandiában például a radikális Szabadságpártból kilépett két parlamenti képviselő, az európai parlamenti delegációjuk vezetője és több önkormányzati képviselő, mert Geert Wilders pártvezető a marokkói betelepültek ellen beszélt.

– Nyugaton tisztában vannak azzal, hogy a migráció nem kezelhető egyszerűen szigorúbb szabályozással, hiszen a gazdaságnak szüksége van a bevándorlókra – teszi hozzá Juhász Attila.

Egyesek szerint a bevándorlók jól jönnének Magyarországnak is.

A Defacto blog szerzői – a Közép-európai Egyetem és az MTA kutatói – így fogalmaznak: „2050-re a teljes hazai lakosság várhatóan 5,5 százalékkal, a munkaképes korú lakosság pedig 19 százalékkal fog csökkenni. Ez a nyugdíjak jelentős csökkenéséhez és az egy főre jutó államadósság növekedéséhez vezethet. A gazdasági következményeket rövid távon valószínűleg a bevándorlás ösztönzésével lehet a leginkább orvosolni.” Persze ez társadalmi feszültségekkel is járhat, ami a kutatók szerint a bevándorlók integrációjának segítésével kezelhető.

A kormányzat tehát létező problémát használ fel a saját céljaira.

Miközben egész Európa a Földközi-tengeren átkelő menekültáradatról beszél – idén eddig ezerhétszázan fulladtak a tengerbe, amikor lélekvesztőiken egy szebb, új világ felé igyekeztek –, hazánk déli határain főként koszovói menekültek jelentek meg.

A nálunk elkapott illegális határátkelők nem akarnak Magyarországon maradni, mennének tovább Nyugatra. A hazai zöldhatárokon februárban volt a legnagyobb forgalom: a rendőrség adatai szerint több mint 17 ezer illegális határátlépőt kaptak el, közülük csaknem 12 ezren kértek menekültstátust. Ám ehhez csak elenyésző százalékuk juthat hozzá: tavaly több mint 42 ezer kérelmezőből csupán mintegy ötszáznak sikerült.

Az ezer lakosra jutó menedékkérelmek száma Svédországban a legmagasabb, a második Magyarország. Amíg tart az elbírálási folyamat, a kérelmezők jogi védelem alatt állnak, amit kihasználva gyorsan eltűnnek, Nyugat felé elhagyják az országot. Ott általában elkapják őket, és a dublini rendszer alapján visszatoloncolják abba az uniós országba, ahol átlépték a határt: jelesül Magyarországra.

Hogy ők bűnözők lennének?

Juhász Attila szerint ez belpolitikai célokat szolgáló általánosítás: a menekültek nem akarnak saját érdekük ellen cselekedni, márpedig ha bűncselekményt követnének el, soha nem jutnának a vágyott Nyugatra.

Gondot jelent az is, hogy a kormány a tervezett menekültügyi szabályozással szándékosan generál konfliktust az Európai Unióval szemben. Pedig a tagállamoknak a dublini rendszer miatt kevés a mozgásterük. Ráadásul a menekültek őrizetbe vétele a deklarált magyar célokkal is ellentétes lenne: az intézkedés növelné a költségvetés kiadásait, és munkát sem lenne könnyű találni számukra a felduzzasztott magyar közmunkáshad mellett.

Egy a százezerből

Hogy valójában kik „ostromolják” Európát?

„A nevem Ali, és Szomáliából jöttem. Tizenöt éves vagyok. Kilenc voltam, amikor elválasztottak a családomtól, és a fővárosba, Mogadishuba vittek, ahol barátoknál éltem a Yaqshid körzetben. Ott tanultam meg angolul, és abból éltem, hogy katonák cipőjét pucoltam” – így kezdődött egy, az ínség elől menekülő fiú beszámolója, amit az Amnesty International (AI) rögzített Lampedusa szigetén.

– Ali csak egy a sok százezerből – mondja Jeney Orsolya, az AI Magyarország igazgatója, aki maga is bevándorló. Évekkel ezelőtt Erdélyből érkezett Magyarországra. – A menekült nem önszántából hagyja el a hazáját, hanem mert faji, vallási, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése vagy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása miatt üldözik. A migráns pedig elsősorban gazdasági okokból kényszerül költözni. Mindkét csoport alapvető emberi jogait szem előtt tartjuk – teszi hozzá.
Jeney Orsolya az egyetem elvégzése után egy ideig önkéntesként dolgozott Valenciában, menekültekkel és migránsokkal foglalkozott, spanyolra tanította őket, hogy minél hamarabb beilleszkedhessenek.

– A menekültek csoportja nem homogén. El sem tudjuk képzelni a problémáikat, nehézségeiket, amíg meg nem ismerjük a személyes sorsukat.

Emlékeztet arra, hogy két évvel ezelőtt Olaszország Mare Nostrum névvel humanitárius misszióba kezdett, amellyel 170 ezer embert mentett meg a biztos haláltól, jórészt a tengerbe fulladástól. Az akciót pénzhiány miatt abbahagyták, majd az unió a Triton misszióba fogott, amellyel csupán az unió határait védte, szemben az olaszokkal, akik korábban a nemzetközi vizeken is mentettek. Európa pedig inkább fizet Törökországnak, Marokkónak, Líbiának azért, hogy feltartóztassák a menekülteket, így tolja el magától a problémát.

Az Amnesty arra hívja fel a figyelmet, hogy bármelyikünk lehet menekült. A szervezet szerint Európa veszélybe sodorja a menekültek, migránsok életét azzal, hogy lezárja a határait.

De a hazai nemzeti konzultáció is veszélyes játék lehet.

– Vérlázító, ahogy a magyar nemzeti konzultáció stigmatizálja az embereket. A már amúgy is létező előítéleteket pontatlan, valótlan, idegenellenes mondatokkal gerjesztik tovább – mondja Jeney Orsolya.

Szerinte az utóbbi években egyre inkább érezhető az idegengyűlölet Magyarországon. Az Amnesty ez ellen oktatással, „érzékenyítő” képzésekkel, gyerektáborok szervezésével igyekszik tenni.

És valóban, kutatók által kimutatott tény, hogy erősödött az idegenekkel szembeni ellenérzés Magyarországon. A Tárki lapzártakor publikált felmérése szerint a megkérdezettek 46 százaléka szerint be kellene zárni kapuinkat a menedékkérők előtt. Tavaly még „csak” 39 százalék vallotta ugyanezt.

Sik Endre, a Tárki vezető kutatója azt mondja, az úgynevezett mérlegelőkből lett kevesebb, ők azok, akik nem zsigerből mondanak nemet az idegenekre. De még a hezitálók hatvan százaléka is elutasítja a közvélemény-kutatók által kreált, képzeletbeli népcsoportot, a pirézeket. Sik szerint az idegengyűlölet 2011 óta erősödik, aminek hátterében a jobboldali nacionalista, soviniszta, xenofób szövegek térnyerése állhat.

A kormányzati kérdőív ellen társadalomkutatók, szociológusok, akadémikusok tiltakoztak, petíciójukban úgy fogalmaznak: a konzultációt hamisnak, félrevezetőnek, a közvélemény-kutatás módszerével való visszaélésnek tartják. A tiltakozást Sik Endre is aláírta, a nemzeti konzultációt ő sem tartja felmérésnek, inkább közvélemény-formálásnak. A Tárki idegengyűlöletről szóló reprezentatív felmérése még a nemzeti konzultáció előtt készült. Félő, hogy az orbáni kérdőív után a helyzet tovább romlik.