Káosz az iskolában

Ez már önmagában is meglepő volt, hiszen a 2010-es fideszes hatalomátvétel óta lényegében megszűnt a szakmai párbeszéd: az Orbán-kormány még a legdrasztikusabb átalakításokat – például az önkormányzati iskolarendszer felszámolását – is erőből tolta le a szülők, gyerekek, pedagógusok, önkormányzatok torkán. Lényegében akkor sem egyeztetett, amikor eldöntötte, hogy az eddigi egyetlen állami iskolafenntartó helyett ötvenhat kis fenntartó lesz, azaz most már a működtetési feladatokat is átveszi az állam azoktól az önkormányzatoktól, amelyek azokat még végezték.

A sort hosszasan lehetne folytatni a tankötelezettség korhatárának leszállításától a gimnáziumi férőhelyek csökkentéséig. Ezért volt üdítő színfolt ez a nap, amikor egy régóta hordozott problémára láttunk megvalósítható példát: a természettudományos tárgyak népszerűsítése kapcsán tartott rendhagyó fizikaórát Palkovics László a Jedlik Ányos Gimnázium uniós forrásból létrehozott Öveges Laborjában.

Az Orbán-kormány, miközben nem szimpatizál a bölcsészet- és társadalomtudományokkal, rápörgött a természettudományos tárgyak népszerűsítésére. Ezzel valós problémákra is válaszokra lelhet. Az óvodás gyerekek nagy kíváncsisággal kezdik el ugyanis általános iskolai tanulmányaikat, sokuk kémleli az eget, nézegeti a bogarakat, kísérletezik, érdeklődik a dinoszauruszok iránt. Csupa-csupa természetismeret. Később, amikor eljutnak a környezetismeret tantárgyban a negyedik osztályig, már legtöbbjük gyűlöli ezt a tárgyat. Miért? Mert magolniuk kell például a rovar részeit: „fej-tor-potroh”. Vagy mert magolniuk kell az erdőt: „talajszint-gyepszint-bokorszint-lombkoronaszint”. A gyerekekből a lexikális tudás erőltetésével néhány év leforgása alatt így ölik ki a természetes kíváncsiságot. Aztán, amikor már szinte senkit sem érdekel a természettudomány az általános iskola végére, jön a kármentés a középiskolában – uniós pénzen. Az Öveges Labor néven elindult fejlesztés számos középiskolában tette lehetővé olyan korszerű laborok kiépítését, amelyekben a diákok lehetőséget kaptak arra, hogy élményeik legyenek a tananyaggal kapcsolatban. Ahol a tanár 21. századi környezetben meglepő és olykor ijesztő, de fantasztikus kísérleteket végezhet, és ahol a diák maga is kísérletezgethet, méricskélgethet.

A természettudományos tárgyak oktatásának megújítását már több kormány is célul tűzte ki az elmúlt tizenöt évben. Erre a fejlett országok oktatási rendszereit összehasonlító PISA-mérés eredményei is okot adnak: e vizsgálat szerint ugyanis a magyar diákok (azaz a közoktatásunk) teljesítménye matematikából és a természettudományokból 34 országgal összehasonlítva az utolsó harmadra volt csak elég.

Oktatáskutatók már évtizedek óta jelzik, hogy baj van a tanítási módszerekkel, a diákok tudásszintjét meghaladó kötelező tananyaggal, az óraszámokkal, a demonstrációs eszközök hiányával. Emiatt lesz a diákok körében a természetismeret a legnépszerűtlenebb, mire a felső tagozatba lépnek. Több évtizede világos, hogy a természettudományos tárgyak a legnépszerűtlenebbek, s joggal: a tananyag magasan a gyerekek aktuális fejlettségi szintje fölött van. Egy korábbi vizsgálat rávilágított, hogy a magyar iskolarendszerben a természettudományos oktatás ragaszkodik a leginkább a 18-19. századi, szigorúan elkülönülő diszciplínákban oktató tudományfelfogáshoz.

Most Palkovics új lendületet igyekszik venni, hogy a természettudományos oktatást megújítsa, s ennek demonstrálására valóban érdekes fizikaórát tartott tizedikes gimnazistáknak. A rendhagyó fizikaórát azért vállalta, hogy eloszlassa a sztereotípiákat, amelyek a mérnöki pályát övezik, és demonstrálhassa, hogy a „fizika egyszerű és nagyszerű”.

Az apropót emellett az adta, hogy a kormány elindította az MTMI 40 elnevezésű kezdeményezését. A kezdőbetűk a műszaki, természettudományi, matematikai és informatikai pályákat jelölik. A negyvenes szám pedig egy célt: jelenleg a végzősök 25 százaléka szerez ezeken a területeken diplomát, s ez az arány Palkovics szerint nem elégíti ki a gazdaság igényeit. – Ez komoly gátja a gazdasági fejlődésnek – szögezte le, ezért ezt az arányt a kormány 40 százalékra szeretné emelni.

A fizika az autózásban című előadásában az államtitkár a gépkocsikon keresztül mutatta meg, milyen jó megérteni a körülöttünk lévő világot. Az autó szerinte amiatt jó példa, mert minden elemében megjelenik a fizika. A diákoknak mesélt a mechanikáról, az autóban lévő elektromos hálózatokról, szenzorokról.

Önironikusan azt mondta, lehetne az előadás címe a „káosz az iskolában” – utalva arra, hogy kormányának számos intézkedése miatt jelentek meg ilyen címmel újságcikkek –, mert kaotikus jelenségek az autóban is vannak, hiszen ezek a jelenségek egyszerű szerkezetekben is fellépnek. – Ha a rendszerbe energiát viszünk, és ez a rendszer nem lineáris, akkor hajlamos furán viselkedni – mesélte, példaként említve a bevásárlókocsit, amit ha telepakolunk, vagyis változik a tömege és éppen rosszul takarították a bolt padlóját, akkor a hagyományostól eltérően fog mozogni – ez tipikus kaotikus viselkedés.

Ezután tért rá, hogyan dolgoznak azok a mérnökök, akik az autók kaotikus jelenségeit kontrollálják: eszközöket, szenzorokat fejlesztenek ki e célra. Sok-sok példával illusztrált előadása végén feltette a kérést, ki akar mérnök lenni a jelen lévő diákok közül. Néhány kéz lendült a magasba, amit Palkovics úgy értékelt, „ez az arány nagyjából a 25 százalék”, ami a végzősöknél is látható.