Kakukktojások az új alkotmány tervezetében

Isten, áldd meg a magyart! Himnuszunk e sorával (felkiáltójellel ellátva) kezdődik – a preambulumot, azaz a "Nemzeti hitvallást" megelőzve – a Fidesz és a KDNP képviselőcsoportja által közösen jegyzett alkotmánytervezet. "Magyarország Alaptörvénye" a címe. (S ahol eddig alkotmányt említett, ott Alaptörvény áll, nagy kezdőbetűvel. Külön kategóriát alkotna, nem sorolódna még elméletileg sem a szimplán avagy sarkalatos törvényként nevezettek közé.)

Isten egy helyütt említődik még a szövegben, annak végén, a benyújtók szándékába fogalmazva: „Mi, a 2010 . április 25-én megválasztott Országgyűlés képviselői, Isten és ember előtti felelősségünk tudatában, élve alkotmányozó hatalmunkkal, Magyarország első egységes Alaptörvényét a fentiek szerint állapítjuk meg." S odakerül – a dőlt betűs előrejelzés szerint – „az igennel szavazó képviselők nevének felsorolása, címek, rangok, párt- és egyéb megjelölések nélkül". Egyelőre a frakciószövetség tagjaié. Ahogyan az Országgyűlés honlapján írva vagyon: "Előterjesztők: Ágh Péter (Fidesz) + 224 Fidesz képviselő és Dr. Aradszki András (KDNP) + 35 KDNP képviselő." A törvényjavaslat mindazonáltal a frakcióké, s természetesen azok vezetői – Lázár János (Fidesz), illetve Harrach Péter (KDNP) – írták alá közvetlenül a szöveg alatt. S aztán már névsor szerinti helyükön a többiek, köztük Orbán Viktor, Navracsics Tibor, Semjén Zsolt.

A preambulum hivatkozik – elismerve "nemzetmegtartó szerepét" – a kereszténységre. (Ugyanakkor leszögezve: "Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.”) S ott van a Szent Korona is, "amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét". Még bevárjuk a tant is, oszt' jó napot.

Különben – bár sokan szeretik hangoztatni – nem pusztán szimbolikus jelentősége van a preambulumnak. Sőt: a Fidesz és a KDNP tervezete kimondja: „Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.” A javaslat indoklásában ez áll, hogy "ez irányt mutat az Alaptörvény értelmezői számára". (Például ugye az Alkotmánybíróságnak.) Igaz, hozzáteszi a magyarázat, hogy "ezek a szempontok elsődlegesek, azonban nem zárják ki a jogértelmezés egyéb kialakult formáit".

S vajon az egészet hogyan kell értelmezni? Ennek alapján ezentúl a kereszténységre, netán a hitre, hűségre, szeretetre vonatkozó kitételekre is hivatkozva hozhatnak jogi döntést? Hiszen többek közt ez is ott áll a frakciószövetség tervezetében: „Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet .” (Apropó: aki elhagyja házastársát, alkotmányt sért? És aki nem hisz?) Avagy a Szent Koronától származtatott jogtételekre is lehet majd döntésekben utalni? Ha itt tartunk: most a "a Magyar Köztársaság nevében" hirdetik ki döntéseiket a bíróságok. És majdan? "Magyarország nevében"? Avagy "a Szent Korona nevében"?

"HAZÁNK neve Magyarország" – (kis és nagy) betű szerint így kezdődik (az Alapvetés cím alatt) a két párt tervezetének törzsszövege. A köztársaság szót kihajítanák az államunk elnevezéséből. Nemigen magyarázható. Még azzal sem, hogy államformaként külön említtetik az alkotmányban.

Nem feltűnően, de már jelen is van ez a változás. A március 15-i állami ünnepségekre invitáló felhívásban így hangzott el: „Beszédet mond: Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.”

És a parlament azzal foglalkozó eseti bizottsága is "Magyarország Alkotmányának" szabályozási elveit készítette el a múlt esztendőben. Ez a grémium amúgy hiába variált egy fél évig (2010 júniusától december 20-ig). Nem született határozat a végén kormánypártivá aszalódott testület által kidolgozott javaslatból. Bár viszonylag sok megmaradt belőle, minden azért nem. Így a jelek szerint továbbra is hiányzik majd a tölgyfalomb a címerből. A címer pedig a hivatalos zászlóból. És a nemzeti lobogó fogalma az alaptörvényből, ami szintén szerepelt a bizottsági a dokumentumban. Amelyben még többes számban esett szó ombudsmanokról. A mostani állás szerint egy marad (az alapvető jogok biztosa), annak pedig helyettesei lesznek. (Amit az általános ombudsman helyeselt, de szakombudsmanok felemelték az ellen a szavukat.) Az adatvédelmi problémákat másképp rendezik. Ugyanis: „A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését független hatóság ellen őrzi.” Vannak balsejtelmeink e tekintetben, az utóbbi időben felállt független testületek, hatóságok összeállítására emlékezve.

Hiányzik a tervezetből immár az Országos Igazságszolgáltatási Tanács. De vannak benne megyék helyett vármegyék. Az alkotmányozó tevékenység egy korábbi szakaszában visszaállítani szándékozott járások helyett – semmi. A Legfelsőbb Bíróság – nyelvtanilag tényleg furcsa elnevezése helyett – Kúria.

Alapvetően a mostani szabályozással megegyezőek az országgyűlésre, a kormányra, az államfőre vonatkozó javaslatok. Újdonság azonban például, hogy a köztársasági elnököt legfeljebb két fordulós szavazással választanák meg – az eddigi lehetséges háromtól eltérően –, vagy az, hogy feloszlathatná az országgyűlést, ha az legkésőbb a tárgyév márciusának utolsó napjáig nem fogadja el az arra az esztendőre szóló költségvetést.

Elismerésre méltók a menekültek befogadására vonatkozó rendelkezések. Vagy például az antidiszkriminációs passzusok, melyek egyike most már nevesítené a védendő kisebbségek közt a fogyatékkal élőket is. S ugyancsak helyeselhető gesztus, hogy alkotmányba foglalnák a siketek és némák jelnyelvének védelmét – igaz, kulturális értékként.

Kevésbé értékelhető az a fontos vonulata az alkotmányozásnak, amelyik kimozdíthatatlanul és több esetben a korábbiaknál hosszabb időre odaragaszt embereket bizonyos pozíciókhoz. Tudniillik a jelenlegi országgyűlés által megválasztandók (a Költségvetési Tanács avagy a médiahatóság államfő által kinevezendő elnöke) hivatali idejének zöme jóval túlnyúlik a parlament négyéves ciklusán. Egyes tisztségek esetében a jelölés, megválasztás feltételein is szeret változtatni a koalíció. (Ezek egy részét beépítette már a jelenlegi alaptörvénybe, és a tervezet úgy hagyja.)

Hogy mindez mennyire lényeges, mutatja eddigi ténykedésük. Ha módjuk nyílt rá – netán megteremtették –, gyakorlatilag minden ilyen funkcióba a Fideszhez köthetőket helyeztek, régebbi és e ciklusban megválasztott országgyűlési képviselőt, egykori honatyajelöltet, valamikori miniszterüket. (A hosszú esztendőkig MSZP-sként politizáló Warvasovszky Tihamér – az ÁSZ alelnöke – olyan kakukktujás, aki önmaga dobta ki magát még időben előző fészkéből.)

Eklatáns példa – mind személyileg, mind egyéb szempontból a Költségvetési Tanács. Az előzőt – mert tette a dolgát – elcsapták, az újat úgy alkották meg, hogy már most is lenyomhassák az MNB elnökét, akinek ráadásul 2013-ben lejár a megbízatása. Ám a KT vezetőjét – éppenséggel most a Fidesz-közeli Járai Zsigmond – hat esztendőre helyezné funkcióba a KDNP-Fidesz alkotmánytervezet. S milyen befolyása lehet?

A koalíciós javaslat szerint az államadósság, illetve az évente felvehető hitel mértékét – noha hagy kiskaput – az új alkotmány az előző esztendőhöz viszonyítva állapítaná meg. A költségvetés tervezetét e szempontból a Költségvetési Tanácsnak kell jóváhagynia. Ám ha a köztársasági elnök szélnek eresztheti a parlamentet, amennyiben az adott esztendő költségvetését március 31-ig nem fogadja el, akkor a KT – a betartatás helyett akár be is tarthat egy neki nem tetsző kormánynak...

A Fidesz és a KDNP szívesen érvényesítené e parlamenti perióduson túl is mostani (napról napra változó...) gazdasági elképzeléseit, köztük az adótörvényeket, a nyugdíjrendszert. Ezek alapelveit – miként évről évre a maximális állami adósságszintet – kétharmados törvényben írnák elő. Igaz, az alkotmányjavaslat indoklásában hozzáteszik: "Ez természetesen a részletszabályok, az egyes adónemekre, illetve a nyugdíjjogosultság feltételeire és mértékére vonatkozó szabályok egyszerű többséggel elfogadandó törvényben való megállapítását nem akadályozza ". Csak remélni tudjuk.

A kétharmados (parlamenti) többség ugyebár mandátumarányánál fogva felhatalmazás kapott az alkotmányozásra. Na de melyikre?

Eleve többször változtattak a mostanin. Így rögtön az elején beiktatták az alaptörvénybe a maximum kétszáz plusz legfeljebb tizenhárom (nemzeti és etnikai kisebbségi) képviselőből álló országgyűlés létrehozásának kötelezettségét is. A frakciószövetség mostani tervezetében azonban szó sincs létszámról, konkrét kisebbségi képviseleti formáról sincs, sőt: arról sem, általában marad-e a jelenlegi, vegyes (egyéni és listás) választási rendszer. S még mindig függőben van a hazai kisebbségek parlamenti jelenlétének jogi megoldása, ami nem egyszerű egykamarás szisztémában.

Érdekesen alakul a határon túli magyar állampolgárok szavazójogának ügye is. Ugyanis minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van részt venni országgyűlési, helyi önkormányzati, európai parlamenti képviselő-választáson, s választó és választható. Azzal a megszorítással, hogy sarkalatos törvény a választójog gyakorlását vagy annak teljességét magyarországi lakóhelyhez, a választhatóságot további feltételekhez kötheti." Külön történet az aktív és passzív választójog, esetleges képviseletük mikéntje, amiről például Kövér László beszélt a Duna Televíziónak adott nyilatkozatában.

Na és ugye bekerülhet az alkotmányba a „gyerekvoks”. A világon nincs ilyen... Ha viszont nálunk mégis lenne, akkor – a határon túliaknak is? Tudja még valaki, mire való egy országgyűlési választás?

Minden magyar állampolgárnak előírnak általános alkotmányos kötelezettségeket. Például a honvédelmit. Másutt élő honfitársunk adandó alkalommal hogyan teljesíti? (Néhány különleges esetben egyébként, logikusan – például veszélyhelyzetben –, a Magyarországon élőkre ír csak elő szabályokat az alkotmánytervezet.) Na és a közteherviselés ugyancsak alkotmányos követelményének milyen mértékben, módon tesz eleget a határon túl lakó magyar állampolgár?

A javaslat indoklása kiemeli még a kötelezettségek közül a szülőkét, kiskorú gyermeküket illetően. És a nagykorú "ugyanilyen kötelességét" rászoruló szüleivel szemben. (Ennek – egy-két nyilatkozatból ez tűnik ki – készülődik alighanem aktuálpolitikai (gazdasági jellegű) szabályozása is.) S "alaptörvényi szinten fogalmazódik meg" a tervezetben "a munkavégzésre vonatkozó kötelezettség". Nehezen minősíthető ennek azon konkrét passzusa, amely valójában alkotmányba foglalná a segélyért munkát elvet: "Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személy közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja." (Ami sajnálatosan találkozik a szocialisták gyakorlatával, amelyen még rontott is azóta a mostani kormány.) Sokkal szebb lenne a tisztességes munkát tisztességesen megfizetni, tartósan biztosítani, s nem eleve a munkanélküli-ellátás feltételéül szabni. Persze ha – mint a javaslatot magyarázó szövegben áll – "államcélként fogalmazódik meg a teljes foglalkoztatottság", az más... Ám előbb el kellene érni.

Számos szabályozást kétharmados törvénnyel oldana meg az új alkotmány. Evidens lenne tehát, hogy az arról szóló tervezetet a hozzá kapcsolódó törvényekkel együtt terjesztenék be. Akkor lehetne tudni, mit tartalmaz igazán az adott alkotmányos rendelkezés. Amúgy is a jövő év első napján lépne hatályba az alaptörvény – többek közt azért, hogy megalkothassák az abból fakadókat –, minek ennyire sietni vele?

A kétharmados törvények csaknem olyan erősek, mint az alkotmányban közvetlenül szereplők. Az alaptörvény az összes, a sarkalatos a szavazáson jelen levő képviselők szavazatának kétharmadával alkotható meg vagy módosítható. (Most is, és a tervezetben is.) Igaz, míg az alaptörvény alkotmányosságát nem szokta külön vizsgálni az Alkotmánybíróság, a kétharmadosokkal megteszi. (Az AB-t viszont a frakciószövetség szokta kóstolgatni. Most például úgy, hogy az új alkotmányban az úgynevezett actio popularist megszüntetni óhajtanák. Ám ez nemcsak azt jelentené, nem mindegyik, csak az a civil fordulhatna oda, akit érint valamilyen egyedi ügy, hanem azt is, hogy jogvédő szervezetek – például TASZ, Helsinki Bizottság – közvetlenül nem, legfeljebb a panaszos képviseletében.)

Szakértők sokasága mondja, hogy már most is jóval több a kétharmados a kelleténél. (Pedig az MDF-SZDSZ-paktum – az 1990-es persze, ma ez már fogalmilag kizárt lenne... – épp azok csökkentésére született, az ország kormányozhatósága érdekében.) Részint ezek leveszik a felelősség nagy hányadát a hatalmon levő politikai erőről, részint megakadályozzák azt, hogy a választások révén megszerzett parlamenti többségét érvényesítve kormányozzon. Nem látszik, hogy jelentősen csökkenne a jövőben a kétharmados törvények száma.

Lehet persze ez taktikai eszköz. Feles többségnél sok mindent meg lehet akadályozni. Kétharmad birtokában sok mindent meg lehet tenni. Még azt is, hogy a most elfogadott alkotmányt és az ahhoz járuló sarkalatos és egyéb törvényeket három év alatt bármikor ők maguk – esetünkben történetesen a Fidesz és a KDNP – megváltoztassák...

M. GY.