Jó éttermekben nemzetközi szinten is jók vagyunk

Wiszkidenszky András, a Dining Guide kiadója, a zsűri elnöke szerint az nem volt kétséges, hogy a Costes megérdemelten kapta az Év Étterme díjat 2009-ben, az viszont jogosan merült fel, hogy vajon tudja-e majd tartani azt a magas színvonalat, amivel berobbant a magyar éttermek közé. Azóta bebizonyította, fölösleges volt aggódni, ugyanis a Costes komolyan gondolja, hogy ő legyen a magyar csúcsgasztronómia egyik legjelesebb képviselője. Wiszkidenszky szerint a magyar gasztroforradalom kicsit lenyugodott, és a sok változás után elérkeztünk a változatlansághoz. A szakember szavai szerint ez jó hír, hiszen azt jelenti, hogy megszilárdult a minőség, hogy az éttermek stabil, megbízható helyekké váltak. Mint fogalmazott, az előttünk álló korszak kevésbé lesz látványos a vendéglátásban, viszont „ez az évtizedes tapasztalatok, a dinasztiák kialakulásának időszaka. A ma kitüntetett szakembereknek múlhatatlan történelmi érdemeik lesznek ebben”.

Az Év Étterme díj történetében ez a második alkalom, hogy egy étterem duplázni tudott. A Costes esetében ez azt is jelenti, hogy a tulajdonosok által megfogalmazott „csúcsgasztronómia kompromisszumok nélkül” szlogent a legkomolyabban gondolják, a portugál Miguel Rocha Vieira vezette konyhából olyan fogások kerülnek ki, amelyek bármelyik nagyvárosban megállnák a helyüket, és elismerést váltanának ki.

A díjkiosztó gálán bemutatták az ország tíz legjobb éttermét, amelyek között ugyan csak egy vidéki étterem szerepel, ám a szakma legnagyobb örömére egyre többen vannak Budapesten kívül is, akik a magas színvonalú vendéglátást képviselik. Idetartozik az encsi Anyukám Mondta, amely ugyan nem került be a tíz legjobb közé, viszont elvitte a kedvenc vidéki étterem különdíját. A fővárosi éttermek közül a Rosenstein lett a kedvenc, az Év Séfje címet pedig Széll Tamásnak ítélték, aki magyarként először jutott ki a világ legrangosabb szakácsversenye, a Bocuse D'Or a döntőjébe, Lyonba, ahol a tizedik helyet szerezte meg.

Az Anyukám Mondta étterem megnyitása óta amolyan zarándokhellyé vált, az ország minden pontjáról érkeznek vendégek, olyanok is, akik kizárólag azért utaznak, hogy megkóstolhassák az ország legjobb pizzáját vagy a többi új és hagyományos, olasz és magyaros ízvilágú ételt. A Dudás testvérek Olaszországban tanulták ki a szakma alapjait, majd egy merész húzással megnyitották encsi éttermüket, mert hittek abban, hogy egy jó étel elég erős húzóerő lesz ahhoz, hogy mindenki megtanulja, merre is kell keresni a térképen ezt az kisvárost.

A Rosenstein étterem családi vállalkozásként működik, apa és fia felelősek a békebeli boltért. Családias környezet, kifogástalan alapanyagok és udvarias kiszolgálás jellemzik az éttermet, ahová ha egyszer betéved az ember, egészen biztosan nagyon hamar vissza fog térni másodjára is. A konyha remekül ötvözi a magyar, zsidó és nemzetközi hagyományokat.

Vajda Péter, a Dining Guide szerkesztőbizottságának elnöke a 168 Órának elmondta, az lenne jó, ha az a színvonal lenne a sztenderd, amit a top 20-ba bekerült éttermek képviselnek, ha hozzájuk hasonló éttermekből lenne nagyon sok országszerte. Vajda szerint ehhez pedig nem kell nagyon sok, nem titok az, amitől ezek a helyek bekerülnek az élvonalba: a kifogástalan alapanyagok emelik ki őket, amelyekhez társul a séf egyéni kreativitása. A szakember szerint ez ráadásul szorosan összefügg az emberek egyre erősödő, mindennapi igényével, miszerint egészséges étkezzenek. Vajda szerint ez ma már nem luxus, nemcsak a gazdagok kiváltsága. Szerencsére egyre többen vannak az országban, aki meg tudják engedni maguknak, hogy ezen éttermek bármelyikébe ellátogassanak.

„Nemzetközi sztenderdben is jók vagyunk, a top 20-ba bekerült éttermek Ausztriában, Németországban vagy bárhol megállnák a helyüket. Persze a két, csillagos éttermünk ezek fölött járnak, de nekünk nem az az érdekünk, hogy minél több csillagos éttermünk legyen, hanem, hogy az őket követőkből legyen nagyon-nagyon sok” – mondta az étteremkritikus.