Iverna McGowan: Összefogás nélkül nem megy

– Az Amnesty International kutatócsoportja is ott volt múlt héten a szerb–magyar határon, miután lezárták az átkelőt. Mit tapasztaltak?

– Többségében Szíriából, Irakból, Afganisztánból érkeztek a határkerítéshez. Vagyis ők mindenképpen menekültnek számítanak. Arra panaszkodtak, hogy nem tájékoztatják őket, teljes a bizonytalanság. Ami ezenkívül leginkább aggasztott minket: intézkedés közben a rendőrök családokat választottak szét, gyerekek kerültek külön a szüleiktől. Ez rossz történelmi emlékeket idéz. Ilyesminek nem lenne szabad megtörténnie a 21. század Európájában. Morálisan egyébként is súlyosan kifogásolható a menekültekkel való bánásmód. Eleve traumatizált emberekről beszélünk, és ez a jogi aggályoknál is súlyosabb probléma.

– Egyre több szakember hangsúlyozza: a külső határok államaira aránytalanul nagy terheket ró a dublini egyezmény. Ez természetesen nem mentség az embertelenségre, de nem kizárt, hogy Görögország és Magyarország is túl nagy feladatot kapott a válságkezelésben?

– Az Amnesty International már korábban is javasolta, hogy közös európai összefogással, technikai és anyagi eszközökkel, szakemberekkel kell segíteni ezeket az államokat a menekültek fogadásában és az ehhez kapcsolódó adminisztrációs munkában. De ez nem elég.

– Szerintünk sem. Noha egyelőre úgy tűnik – például az uniós belügyminiszterek találkozójának sovány eredményeit tekintve –, hogy Európa nem tud mit kezdeni a helyzettel.

– Nézzük a számokat: az elmúlt években 19,5 millió ember kényszerült elhagyni az otthonát háborúk miatt. A 2. világháború óta nem volt ennyi menekült a világon, ami nyilvánvalóan megnehezíti a válság kezelését. De az uniós vezetők hozzáállása még inkább hátráltatja a közös megoldást. Elsősorban a határok erősítésére fókuszálnak, a humanitárius krízis felett elsiklik a figyelem. Ilyen értelemben a magyar kerítés az európai válságkezelés negatív szimbóluma is lehetne.

– Szervezetük régóta hangsúlyozza: alapvető lenne a menekültek biztonságos eljuttatása Európába. De ez sem megvalósítható közös európai koncepció nélkül.

– Még az sem elég: ehhez globális összefogás kell. A menekültkérdés világszintű probléma, semmi sem indokolja, hogy csupán helyi szinten kezeljék. Humanitárius vízumokkal például elérhető lenne, hogy ne kelljen életveszélyes utakon menekülniük sok ezreknek. Javasoljuk azt is: nyissák meg Európa határait, hogy a kontinensen belül a menekültstátusúak már szabadon mozoghassanak.

– Hivatalos adatok szerint négymillióan élnek a Szíriával szomszédos országok menekülttáboraiban. Előbb-utóbb ők is elindulhatnak Európa felé?

– Nehéz megjósolni, de megtörténhet. Valóban több millió menekült él szegény, fejlődő országokban. David Cameron brit miniszterelnök nemrég bejelentette: néhány ezer menekült biztonságos átszállítását vállalják. Az Egyesült Királyság fejlett és gazdag, ráadásul a 64 milliós lakosságához képest ez nyilván aránytalan vállalás. Épp ezért ismétlem: a menekültválságból csak globális összefogással van kiút. Egymás segítésével és a terhek igazságos megosztásával.