"Itt a sorsunk meg van írva"

– A minket minden áron eltávolítani akaró igazgató ezt nem kirúgásnak tartja – mondja a 168 Óra Online-nak Kéri László. – Ő úgy tudja, hogy közösen megegyezik mindegyikünkkel arról, hogy mi elmegyünk. A közös megegyezés pedig az ő értelmezésében az, hogy közösen megegyezett valahol valakivel, és velünk a végeredményt közli.

Kéri Lászlónak azzal indokolta döntését az intézmény vezetője, hogy Kéri nem fér bele az intézet jövőjéről szóló elképzeléseibe. Csakhogy két hete, amikor mindezt közölte vele, még senki nem ismerhette az elképzelést, mivel az csak a most pénteki intézeti értekezleten került nyilvánosságra. Körösényi tehát közös megegyezéssel szeretne búcsút venni a számára nem kívánatos munkatársaktól, de mi van akkor, ha valaki ehhez nem partner.

– Akkor az lesz, hogy kénytelen lesz előbb-utóbb fölmondani, és akkor a fölmondás a magyarországi munkaügyi szabályok szerint fog zajlani – mondja Kéri László. – Lassan negyvenévnyi munkaviszonyom van, így elhúzódhat jövőre is, mire végleg sikerül eltávolítani. Szerintem végig nem gondolt ötlet volt, hogy csak úgy el lehet küldeni az embereket. Ez valószínűleg babrásabb lesz.

A sajtóban azt nyilatkozta az MTA Politikatudományi Intézetének az igazgatója, hogy nem „médiapolitológusokra” van szüksége.

– Mást mond nekem, és mást az újságoknak. Nekem azt mondja, hogy nem férek bele a jövőbeli elképzeléseibe. Mire én azt mondtam: András, ez a te problémád, nem az enyém. Az interjúiban meg azt olvastam, hogy én médiapolitológus vagyok, aki egyik tévévitáról a másikra jár. Hozzáteszem, azzal a Stumpf Istvánnal együtt, akit viszont ugyanebben az interjúban pozitív példaként említ. Vagyis nincsenek itt egységes mércék. Nagyon nehéz így küzdeni, és nekem őszintén szólva nincs is kedvem. Annyira megalázó volt az a két óra, ami alatt próbáltam kicsikarni belőle egyetlen használható mondatot az ügyben, hogy mi a baja velem.

A pénteki értekezleten állítólag az igazgatója szembe mondta, hogy alkalmatlan a posztra.

– Nem is a háta mögött mondom. Az értekezleten pontokba szedve elmondtam, hogy Körösényi András ebben a négy hónapban amit én itt láttam, a vezetői alkalmatlanság összes fontos jegyét felmutatta: a kommunikációképtelenséget, az emberekkel való bánásmód képtelenségét, a világos beszéd teljes hiányát, a konfliktuskezelés alapvető alkalmatlanságát. Az a probléma, hogy nem alkalmas vezetőnek. Úgyhogy én azt hiszem, hogy ha netán azt mondanák, hogy bocsánat, tévedtünk, fölöslegesen aláztuk meg, én akkor sem szívesen maradnék, olyan mértékben vették el a kedvemet attól, amit 26 éve ott csinálok. Akkor már inkább nyugdíjas leszek a magam örömére és tudomásul veszem, hogy nincs rám szükség ebben az országban. Nem én vagyok hivatott megítélni a magam munkáját, aki erre kíváncsi, megnézheti. Épp a hetekben jelent meg a legújabb könyvem, A rendszerváltás krónikája 1988-2009, amit elég sokan jónak tartanak. Ez a 13. könyvem: most bizonygassam, hogy alkalmas vagyok erre a pályára? Szánalmas és méltatlan lenne.

Körösényi könyveit viszont ajánlja a tanítványainak.

– Az más dolog. Úgy látom, hogy ez az ember nem képes a saját személyes véleményét az objektivitástól elválasztani. Tehát meg van győződve, hogy amit ő gondol, az az objektív valóság. A politológia az, amit ő annak tart, amit ő nem tart annak, az nem az. Másképpen nem lehet művelni ezt a tudományt, csak ahogy ő elképzeli. Ez mind rendben van, ha valaki egy 19. századi tudós. Én Körösényi Andrást kitűnő tudósnak tartom, a magyar politológia egyik legfelkészültebb embere, annak ellenére, hogy emberileg én sosem voltam róla nagy véleménnyel. Nagyon jó tudós, tehát amikor ülni kell, olvasni, írni, a legjobbak között van Magyarországon, de alkalmatlan az emberekkel való bánásmódra. Akik kívülről odatették vezetőnek, nem hajlandók belátni, hogy egy tökéletesen alkalmatlan embert választottak, akiből hiányzik a minimális tapintat. Egyszerűen torkig vagyok ezzel az egésszel.

Fritz Tamás az Akadémia elnökéhez fordult panasszal az eltávolítása miatt. Ön nem gondolt erre?

– Marhaság. Nekem is mondták, hogy csatlakozzak hozzájuk, és közösen forduljunk. Én ezt azért tartom marhaságnak, mert annak a Pálinkás József elnöknek kellene beismernie, hogy tévedett, aki ideküldte a nyakunkra kívülről.

Elméletileg elképzelhető, hogy azt mondja, nem volt tapasztalatunk a vezetői kvalitásairól. Tévedtünk.

– A korábbi Fidesz korszakban sem láttam az ilyen típusú korrekciókra készséget. Azt hiszem, hogy a mi sorsunk jóval azelőtt eldőlt, mielőtt bármelyikünkkel beszéltek volna. Aki nem vak és nem vérforralóan elfogult, összerakja ennek az elmúlt négy hónapnak az eseménysorozatát, kezdve a Filozófiai Intézettől a Szociológiai Intézeten át a mi intézményünkig, nagyon elfogultan jóindulatúan kell lenni ahhoz, hogy valaki ne lássa ebben az átgondolt stratégiát. Ezért nem is harcolok. Egyrészt ilyen nagyságrendű intézményekkel szemben esélytelen vagyok, másrészt pedig nem látom igazán az ellenfelet, nem látom, hol bujdokol a stratégia kidolgozója. Nem tudom, hol és kivel kéne harcolni. Körösényi András ebben az egészben egy báb. De nem vagyok róla meggyőződve, hogy ő tudja, hogy báb. Eltökélt a saját igazában, és eltökélt, hogy olyan intézményt akar teremteni és olyan politológiát, amit csak ő és csak a tanítványai tudnak. Ez rendben van egy olyan országban, ahol magánpénzen magánintézmény van, de ez egy akadémiai intézet. Közpénzből magánintézetet csinálni -- ezt azért nevetségesnek tartom.

Nem igazán értem, mi a baj az úgynevezett médiapolitológussokkal. Kifejezetten hasznos lehet, ha egy politológus a szűk szakmai körön kívül is tud szólni az emberekhez

– Ennél sokkal prózaibb dologról van szó. EZ egy régi szakmai vita, amibe én nem szálltam be. Az a bajunk, hogy képesek vagyunk a rádióban, tévében közérthetően nyilatkozni. Minket a rendszerváltás szoktatott rá, hogy el tudjuk mondani a lényeget két percben vagy negyed órában, le tudjuk írni kétezer karakterben. Ez is egy képesség, meg lehet tanulni. Mi ezt megtanultunk. Azt üzenem Körösényi Andrásnak, azért üzenem, mert bár többször próbáltam mondani, nem hallgatott meg: a médiapolitológus nem úgy néz ki, hogy járja a médiát, hogy tessék engem megszólaltatni. Oda vagy hívják, vagy nem hívják. És ez a baj, hogy őt nem hívják.

A riporter szívesebben hív olyat, aki flottul beszél, és nemcsak a szűk szakmához szól.

– Akik irigykednek, akik úgy érzik, hogy őket nem becsüli meg a média, azoknak egyszerűbb azokra haragudni, akik az ő szemükben túl vannak foglalkoztatva. Én hiába mondom, hogy még soha az életben egyetlenegy rádió-, tévé-, napi vagy hetilap szerkesztőhöz nem mentem oda, hogy szeretnék szerepelni. A médiapolitológusi is egy munka, felkészültséget igényel. Ha elmegyek például a Duna TV Hírmondóba összefoglalni azt a három hetet, ami a választások óta volt, csupán 12 perc a szereplés, de arra fel kell készülni. Sosem gondoltam volna, hogy így a pályám végén, néhány évvel a nyugdíj előtt fogom megtanulni, mennyire kiszolgáltatott vagyok. Ez olyan részletesen végig volt gondolva, olyan részletesen volt kivitelezve, hogy itt a sorsunk meg van írva szerintem. Azt hiszem, hogy még büszke lehetek arra, már a Gyurcsánynak is útjában voltam, most pedig egy más kurzusnak is útjában vagyok.