Intő jel Brüsszelnek – Lattmann Tamás: Kontraproduktív a módosítás

– Foglaljuk össze: a kormány népszavazást kezdeményezett egy eleve hamis kérdésről, amelyre a válaszadás amúgy sem tartozik tagállami hatáskörbe. Majd a miniszterelnök kijelentette: függetlenül az eredménytől, ha a nem válaszok győznek – ami azért tudható volt –, Alaptörvény-módosítás jön. Jogászként hogyan értékeli mindezt?

– A népszavazás nyilvánvalóan teljesen értelmetlen. Ám jogilag nem kifogásolható, hogy az érvénytelen eredmény után Alaptörvény-módosítást kezdeményez a kormány. Ezt ugyanis bármikor megteheti. Függetlenül az eredménytől vagy attól, volt-e egyáltalán népszavazás. Az Alaptörvény módosításának kommunikációját viszont megkönnyíti a referendum: kezdett kellemetlenné válni, hogy – a némi iróniával – gránitszilárdságú Alaptörvényt a mindig mindenben előrelátó kormány sokadszorra akarja módosítani.

– De a módosítás is értelmetlen, nem? Hiszen a nemzetközi egyezményeket nem írhatja felül a magyar Alaptörvény.

Forrás: atv.hu

– Nemcsak értelmetlen, kontraproduktív. Bármilyen kitétel szerepeljen is majd az Alaptörvényben a népszavazásról, azzal a kormány csupán saját mozgásterét korlátozza. A magyar Alaptörvény legfeljebb arra vonatkozhat, hogy a kormány milyen tartalmú szavazatot adhat le az Európai Tanácsnak. Ám ha minősített többségi döntéshozatallal megszületik az uniós jogszabály, akkor az kötelező lesz Magyarországra nézve, akárhogy is szavazott.

– Feltéve, hogy be is tartja az uniós egyezményt Magyarország.

– Ha nem, akkor kötelezettségszegési eljárás indulhat ellenünk. De őszintén szólva: a kormány helyében én nem tartanék ettől.

– Ezt hogy érti?

– Szemlátomást egyre népszerűtlenebb a kvótarendszer ötlete az uniós tagállamok körében. Mi több, egyre kevésbé valószínű, hogy uniós jogalkotás legyen ebben a kérdésben. Megkockáztatom: ezt a miniszterelnök is látja, és felmérte, nincs sok vesztenivalója. Izmozhat, keménykedhet, nem kell később emiatt ütköznie Brüsszellel, hiszen nem lesz miért. És természetesen kommunikálhatja mindezt úgy: lám-lám, senki sem rója fel nekünk, hogy „megvédtük a hazát”.

– De akkor megéri uniós szerződésmódosítást is kezdeményezni?

– Orbán az egész kampányt kizárólag belpolitikai „fogyasztásra” szánta: a kampánylogika szerint mindenképp megéri. Minden kormánynak és tagállamnak jogában áll azt állítani: hibádzik valami az alapító szerződésben. Ezután tárgyalásra bocsáthatják a módosító javaslatot, ami akár egy-két évig is eltarthat. És akkor még ugyanennyi idő is lehet, amíg a ratifikáció végigmegy. Addig ezt is lehet úgy kommunikálni: Orbán megint nagyot lépett, hogy megvédje a hazát.

– A nemzetközi sajtóból és uniós politikusok nyilatkozataiból kiderül: az EU tagállamainak jelentős részét nem győzte meg Orbán a népszavazással és az előtte folytatott kampánnyal.

– Persze hogy nem. Mégis – abszurd módon – lehet pozitív hatása a népszavazásnak. A kvótarendszer – illúzió. Elhiteti Európa vezetőivel, hogy ennyire egyszerű válaszokkal kezelhető egy nagyon is összetett probléma. A magyar népszavazás azonban akár intő jel is lehet: az ilyen leegyszerűsítő megoldáskeresések komoly teret adhatnak a populizmusnak. Talán ez lehet az utolsó pont, hogy átgondolják: tényleg nincs szükség önmagában a kvótarendszerre. Legfeljebb összetett intézkedéssorozat kiegészítéseként.

– Vagyis Orbán lehet az elrettentő példa Európában?

– Bizonyos értelemben már most is az. Míg itthon csakis ő határozza meg a téma politikai kommunikációját, az unióban ennél árnyaltabb és negatívabb lehet az Orbánról kialakult kép. A tagállamok jelentős részében nem a megmentőt látják benne, hanem a kormányfőt, aki rendre jogsértő válaszokat ad a migrációs helyzetre. És persze az EU-ban azt is látják: Orbán Viktor az elmúlt egy évben a menedékkérők minden lehetséges jogát megsértette a végrehajtott jogszabály-változtatásokkal.