Ilyen az, ha tönkretesznek egy országot

Ma kezdődnek Athénban az EU és a görög kormány tárgyalásai arról, milyen konkrét támogatást kapjon Athén ahhoz, hogy elkerülje az államcsődöt. Az egyeztetések hetek óta tartanak, s miközben a tét egyre nő, újabb és újabb rossz hírek kerülnek nyilvánosságra. Azóta, hogy kiderült, az előző görög kormány tudatosan meghamisította a költségvetés adatait, hogy ezzel megpróbálja elfedni a felelőtlen költekezése miatti hatalmas hiányt, folyamatosan nő a helyzet megmentéséhez szükségesnek tartott külső támogatás nagysága. Március elején Athén még azt állította, hogy maga is boldogul a pénzügyi gondokkal, csak némi garancia vállalásra van szüksége. Röviddel később már 15-20 milliárd eurós mentőövről beszéltek, majd ez az összeg megduplázódott. A görög adósságállomány átvizsgálása után kiderült, hogy ez is édeskevés, remélhetőleg a mostani tárgyalások és az alapos uniós vizsgálat végre világossá teszi, mennyi a valós igény.

A gondok onnan erednek, hogy Athén a tavalyi kritikus évben folyamatosan félrevezette a saját közvéleményét és Brüsszelt a válság hatását és a görög államháztartás helyzetét illetően. Kisebb trükkökre és kozmetikázásra már a korábbi években is volt példa, ezért nehezen érthető, miért nem ellenőrízték jobban az Athénből érkező számokat. Az adatok torzítása ugyanis most brutális volt: ez év elején kiderült, hogy a tavalyi hiány a hivatalosan bevallottnak több mint kétszerese volt, és megközelítette a GDP 13 százalékát. Hogy a baj teljes legyen, az államadósság elérte a 300 milliárd eurót, azaz az éves GDP másfélszeresét. /Csak összehasonlításul: nálunk a tavalyi hiány 4 százalék volt, az államadósság pedig jelenleg a GDP mintegy háromnegyede./

Az EU értetlenül állt a történtek előtt, korábban senki nem tartotta elképzelhetőnek, hogy így manipuláljanak az adatokkal. Történt ráadásul mindez az eurózóna egyik országában, ahol különösen ügyelni kellett volna a szigorú kritériumok betartására. A számok meghamisítására sajátos trükköket eszeltek ki, amiben nagy amerikai pénzintézetek is részt vettek a nagy haszon reményében. Olyan konstrukciókat dolgoztak ki, amelyekkel egy adott pillanatban egyes tételeket a büdzsén kívülre, másokat viszont belülre tudtak helyezni látszatügyletekkel. A legnagyobb tengerentúli közreműködő az a Goldman Sachs volt, amelyet odaát éppen most marasztaltak el az ügyfelek megtévesztése miatt. /Ügyes trükkje volt ugyanis, hogy a már vagyonvesztett ingatlanalapokba való befektetésre beszélt rá sok ezer embert 2008-ban, ezzel haszonra tett szert, miközben mindenki bukott./

Nyilvánvaló volt, hogy a bili előbb-utóbb kiborul és a pénzügyi katasztrófát nem lehet elkerülni. Az igazság pillanata akkor jött el, amikor a törlesztő részleteket a görögök már nem tudták finanszírozni, és nem maradt más választásuk, mint külső segítséget kérni, ha el akarják kerülni a csődöt. A hír óriási hullámokat vert, és nem csupán a közös európai valutát, de az egész uniót megrendítette. Kontinensünk amúgy is nehezebben lábal ki a válságból, mint más térségek, a görög összeomlás réme rontotta a gazdasági várakozásokat és gyengítette a piaci bizalmat. Nem volt még példa arra, hogy az euróövezet egy tagja ilyen helyzetbe kerüljön és nemzetközi segítségre legyen szüksége a stabilitás megőrzésére. Egyből felerősödtek az euroszkeptikus hangok, sokan az unió válságáról, sőt szétesésének kezdetétől beszéltek, mint például Soros György.

Az bizonyos, ha az EU nem nyújt támogatást, a görög államcsőd elkerülhetetlen, ami valóban padlóra küldheti az euróövezetet és az uniót. Ez senkinek nem érdeke, ezzel együtt nehezen megy a szükséges keret összeszedése. Ennek fő oka, hogy a legnagyobb terhet viselő németek háborognak, mégpedig jogosan: miért nekik kell állniuk a görögök felelőtlenségének a számláját, amelynek összege ráadásul napról napra nő. Egy hete megállapodás született az unió illetékesei és az IMF részvételével, hogy egy 45 milliárd eurós piaci kamatozású hitelkeretet biztosítanak, melynek kétharmadát az EU állja. Mára kiderült, hogy ez csak erre az évre elég, 2012 végéig még egyszer ennyire lehet szükség. A most emlegetett 80 milliárd már olyan összeg, amelyet még soha egyetlen ország sem kapott rendkívüli segítségként, annak idején a csődközelbe jutott százmilliós Mexikónak is "csak" 47 milliárd dollárt biztosítottak. /Mi 20 milliárd eurós keretet kaptunk 2008 őszén, ebből csupán 12 milliárdot hívtunk le./

A pénztárcákat mégis ki kell nyitni, ha a még rosszabbat el akarjuk kerülni. A görögök próbálkoznak ugyan kötvénykibocsátással, de az egyrészt a szükségesnél kevesebb bevételt hoz, másrészt a kamata csaknem öt százalékkal magasabb a hasonlóan hosszú lejáratú német állampapírokénál, azaz a törlesztés majd nagyon sokba fog kerülni. Hiába menekülnek meg most az összeomlástól, ha egy idő múlva ismét törvényszerűen szembe kell nézniük vele. Ezt Brüsszel és az IMF is pontosan tudja, ezért a segítséget olyan kemény feltételekhez kötik, amelyekhez képest a mi Bajnai-csomagunk szinte fáklyásmenet. Első lépésként a hiányt már az idén négy százalékkal csökkenteni kell, és további három év alatt Athénnak el kell érnie a 3 százalékos határt.

Ez csak a kiadások drasztikus lefaragásával és a bevételek jelentős növelésével érhető el. Bevezetésként már befagyasztották a közszféra béreit és megvonták a többlet juttatásokat, továbbá emelték az adókat és megvontak számos kedvezményt. Országos méretű sztrájkok és tiltakozások robbantak ki, pedig szakértők szerint ez csak a kezdet, a jelenleginél legalább kétszer nagyobb megtakarítást hozó intézkedésekre van szükség. Csökkenteni kell a közszolgálati dolgozók létszámát és a béreket, továbbá a nyugdíjakat és a szociális juttatásokat is. Ez tömegeknek okozhat megélhetési gondokat és társadalmi válsághoz vezethet, de szakértők szerint más út nincs, az államcsőd ennél sokkal súlyosabb következményekkel járna. A felelőtlen gazdálkodásnak és költekezésnek végső soron átmenetileg a legtöbb réteg haszonélvezője volt, ennek az árát most meg kell fizetni.

Ha a görögök ezt nem vállalják, akkor sajnos mi is keményen fizetni fogunk. Fizettünk már eddig is, például a gyengébb euró miatti magasabb üzemanyagárral vagy a pénzpiacokon a görögök miatti nagyobb kockázat beárazásával. De ez semmi ahhoz képest, amibe egy esetleges görög összeomlás kerülne nekünk, hiába mondanánk, hogy nem mi juttattuk a tönk szélére az országunkat, hanem ők. Drukkoljunk hát, hogy a ma kezdődő athéni egyeztetések minél hamarabb sikerrel járjanak.