Időzített adóreform - inkább emeljék az áfát 23 százalékra!

Nézte az olimpiát?

Hellyel-közzel.

De talán érti a sportnyelvet: adóreform-javaslatuk „formaidőzített”.

Kétségtelen: mivel a kisebbségi kormány szeptember második felében nyújtja be a parlamentnek az új adótörvényeket, addig van idő gondolkodni a koncepciónkon. Több évre szóló adóprogramot írtunk. A 2009-re vonatkozó javaslataink 320-350 milliárd forint bevételkiesést jelentenének a költségvetésnek, s ugyanennyi forráslehetőséget az adóreformhoz.

Többen „felemásnak” minősítették koncepciójukat: megszüntetnének kisadókat – például az innovációs adót –, ám arra nem adnak választ, honnan pótolható a kieső költségvetési bevétel.

Adószakértőktől senki ne kérje számon az innovációs politika részleteit. Ami pedig a kisadókat illeti: haszontalanok.

Miért?

Számoljunk: az áfa több mint 2000 milliárd forint, a személyi jövedelemadó majdnem 2000, az iparűzési adó 550 milliárd forint bevétel az államkasszában. Ehhez képest a kisadókból egyenként csupán 10–30 milliárd folyik be, miközben rengeteg adminisztrációval és költséggel járnak. Nemcsak a cégeknél, az adóhatóságnál is.

De nem gondolja: az adórendszer radikális átalakítása miatt annyi bevételtől esne el a büdzsé, hogy kérdésessé válna az uniós konvergenciaprogram végrehajtása?

Nézze: ezt a pénzt ma is elvonják – a cégektől. És pontosan emiatt panaszkodik mindenki arra, hogy az adórendszer nem versenyképes. S ezért mondjuk mi azt: inkább emeljék például az áfát 23 százalékra, az máris plusz 200 milliárd forint a költségvetésben. Ennyi pedig bőven fedezi a négy kisadóból származó eddigi bevételt. Másrészt a GDP-hez képest az állami kiadások még mindig magasak. Nem hatékony a szociális rendszer, sok az önkormányzat is. Nem igaz, hogy nincs megtakarítási lehetőség az államháztartásban.

Most aligha van esély az önkormányzatok számának csökkentésére. Másrészt három olyan eleme is van a „csomagjuknak” – az ingatlanadó bevezetése, a szociális rendszer átalakítása, az szja emelése, benne a minimálbér adóztatása –, amellyel a kormánypárt nem akar számolni.

Jobb, ha tisztázzuk: mi nemcsak a kisebbségi kormánynak készítettük a javaslatainkat. Azt szeretnénk, ha a szakma mellett a politikai döntéshozatalért felelős teljes elit megfontolná őket. Az adórendszerrel szemben az egyik leggyakoribb érv: kiszámíthatatlan. Ideális lenne, ha a politikai pártok konszenzussal tudnák elfogadni az adóreformot. Így nagyobb az esély arra, hogy kormányváltáskor legalább az adórendszer alapelemei megmaradnak.

Elképzelésükkel kapcsolatban a Pénzügyminisztérium, illetve a munkavállalói érdekképviseletek úgy ellenérveltek: rosszabbul járnának az alacsony jövedelemsávba tartozók.

Igaz, a javaslatnak bizonyos elemei az alacsony jövedelmet bevallóknak növeli az adóterheit. De abban biztos vagyok: ha kevesebb lesz az adó, csökken az adóelkerülési hajlam. A „papíron” alacsony jövedelműek kétharmadáról, háromnegyedéről mindenki tudja, hogy a ténylegesnél kisebb jövedelmet vallanak be. Sokatmondó, hogy a minimálbér kétszerese utáni járulékfizetési kötelezettséget több százezren fizetik. Ők „elismerték”: a dupla járulék belefér a gazdálkodásukba. S ha bizonyos rétegek így kimutathatóan rosszabbul járnának, épp a szociális rendszer megváltoztatásával lehet őket kompenzálni. Ráadásul van egy „gentleman’s agreement” az állam és az állampolgárok között: ha a járulékot és az összes adót összeadjuk, némely jövedelemkategóriában 100 forintból körülbelül 25 marad, s az állam is tudja, hogy ekkora terhet nem vállalnak az állampolgárok. Mi mindenesetre olyan tervet raktunk le, amely szociális szempontokat is figyelembe vesz. Többek között ezért javasoltuk a húszszázalékos szja-kulcs mellé – 15 millió forintnál, ami elég magas éves jövedelemszint – a harmincszázalékos kulcsot.

Ugyanakkor a kis- és közepes vállalkozóknak sem tetszik a javaslatuk.

Érdekes, mert tőlük ezt még nem hallottam. Ráadásul nekik is ez volna a legjobb. Ma az adórendszer kényszeríti őket arra, hogy számviteli szinten veszteséget mutassanak ki. De ha ezek a vállalkozások papíron nem nyereségesek, nem is kapnak hitelt. Akkor pedig nem tudnak fejlődni. Koncepciónk szerint az egész vállalkozási szférában csökkenne az adóteher. Megérné a „kisebbeknek” is, hogy papíron is nyereségesek legyenek.

Tervezetük címe: Versenyképes adórendszer. De még mindig nem világos, mitől lennénk versenyképesek.

Az adóterhek mértéke döntő jelentőségű a befektetők számára. Amerikában volt egy mondás: ami jó a General Motorsnak, az jó az országnak is. Most már talán General Electricet mondanánk, de a lényegen nem változtat. Ha Magyarországon jól érzi magát az üzleti szféra, képes fejlődni, s nagyobb a gazdasági növekedés, akkor az államnak is több a bevétele. Javaslataink alapján a mai foglalkoztatásszerkezet is átalakulna: tovább fehéredne a feketegazdaság. Ettől nőne a befektetői kedv: egy adóreform után nagyobb az esély az új beruházásokra. Sajnos az utóbbi években több befektető kért tőlünk tanácsot magyarországi vállalkozása felszámolásához. Az ilyen ügyfélen mi is utoljára kerestünk, de az állam is utoljára szedett be tőle adót.

Honi szakértők gyakorta példálóznak Szlovákiával, ahol egyre több a külföldi befektető.

A magyarázat részben szintén az adórendszerben rejlik: míg nálunk 2007-ben a GDP 40 százalékát is elérte az adóterhek mértéke, Szlovákiában ez az arány 29,3 százalék volt. De még a lengyeleknél is csak 34,9 százalék. A KPMG készített egy felmérést, amelyből kiderül: ha valaki be akar fektetni, elsődlegesen azt vizsgálja, hol tud a legkönnyebben eljutni a fogyasztóihoz. Ez alapján dönt – például – Latin-Amerika, Kína vagy Kelet-Közép-Európa között. A régiós kiválasztás után összevetnek – mondjuk – szlovák, cseh és magyar városokat. Számos tényezőt elemeznek: a munkaerő minőségét és mennyiségét, a logisztikát, a közlekedési feltételeket. De a befektető azt is figyelembe veszi, hol tud jobban élni a családjával, gyerekei milyen iskolába kerülhetnek. Amint a döntési folyamatban szűkül a versengő városok listája, egyre fontosabbá válik az adórendszer.

Gyöngyösön mégsem lesz gumiabroncsgyár – politikai okok miatt.

Egy városnak joga van dönteni, akar-e befektetőt vagy sem. Az viszont vérfagyasztó: miután mindenki bejelenti, hogy lesz gumigyár, némelyek meg akarják vétózni a döntést. Ez hihetetlenül rossz képet fest az országról. Persze Gyöngyös helyett sok város „befogadná” a gumigyárat, ami mutatja: szükség van munkahelyteremtő beruházásokra. Az is valós probléma: a gazdaság jelentős része még nem tudja felvenni a versenyt a nemzetközi cégekkel, a multiknak kevés a beszállítójuk. Pedig a kisebb cégek komoly beszállítókká válhatnak.

Példa rá a Suzuki.

Így van. De amikor 18-20 éve Magyarországra jött a Suzuki, volt nagy sírás-rívás: talán még az ablaktörlő lapátot sem tudtuk itthon előállítani. Ma már egy Suzukiban a „magyar tartalom” elég jelentős: nálunk működő cégek állítják elő az alkatrészeket. Vagyis logisztikai szempontok miatt érdemes a nagy beruházásokra a beszállítóknak „rátelepülniük”. Az új vállalkozások pedig nyilván újabb munkahelyeket teremtenek.

Az egészségügyi reformot sem sikerült megértetni mindenkivel. Gondolja, az adóreform átmenne?

A választók okosabbak, mint ahogy a politikusok gondolják. Szlovákia gazdasági fellendülése valóban ritka sikertörténet, de ott nemcsak adóreformot hajtottak végre: a költségvetéshez és a nagy ellátórendszerekhez is hozzá mertek nyúlni. Én csak azt tudom: javaslatunkkal segíthetünk az országnak. Az egész politika felelőssége, mit kezd vele.