Huligántörvény

Pintér Sándor azzal indokolta a szigorításokat, hogy „a tíz éve hatályos szabályozás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a futballmeccseken elszaporodott szurkolói rendbontások kedvezőtlenül befolyásolják a nézőszámot és ebből adódóan a csapatok bevételeit”.

A rendelkezések főbb pontjai a következők:

1. Két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, aki sportrendezvényen a létesítmény nézőktől elzárt területére jogosulatlanul belép – azaz például beszalad a pályára –-, vagy oda bármit bedob

2. Három évig terjedő büntetés jár, ha a rendbontást csoportosan, felfegyverkezve vagy különös visszaesőként követik el. Az elkövetők őrizetbe vehetők, előzetes letartóztatásuk elrendelhető.

3. Nemcsak a sportrendezvényen, hanem az odautazás és az onnan való távozás során elkövetett rendbontás is szabálysértésnek/bűncselekménynek minősül – az eset súlyosságától függően.

4. Beléptető rendszer alkalmazása esetén a szervező

a) csak névre szóló belépőjegyet, bérletet értékesíthet,

b) személyazonosításra alkalmas, kedvezményekre jogosító kártya (a továbbiakban: klubkártya) kiváltását teheti kötelezővé, valamint

c) a beléptetéskor a rendező útján a belépőjegy, a bérlet birtokosának személyazonosságát ellenőrzi, és személyes adatait egybeveti a belépőjegy, a bérlet vagy a klubkártya adataival.

Tehát a Ferencvárosnál bevezetett szurkolói kártyát nem szeretné kötelezővé tenni az MLSZ és a kormány, ám egy úgynevezett Klubkártyát igen. Mi a különbség a kettő között? Az MLSZ által létrehozott Szurkolói Iroda (SZI) az alábbi magyarázatot adta: A Klubkártya nem kötelező, és nem feltétele a stadionba való belépésnek. Kizárólag a kedvezmények biztosítására szolgál. A Szurkolói kártya – amely kizárólag a Ferencvárosnál volt kötelező – nélkül hazai szurkoló nem vásárolhatott jegyet, vagy bérletet.

Tehát a belépő jegy vásárlásával bármelyik szurkolótól elkérhetőek személyes adatai – név, lakcím, születési idő, anyja neve. Ezzel vége lesz az ún. „szurkolói anonimitásnak”. Továbbá a jegy megvásárlásával vállalja, hogy kép és hangfelvétel készülhet róla. Sőt, az igazoltatást és felvétel készítést ezentúl magáncégek is végezhetik, nem csak a rendőrség.

Mivel a legtöbben éppen ezt szerették volna elkerülni, ezért a törvény ellenzői közül senki sem éli meg sikerként, hogy a Szurkolói kártya végül nem kerül bevezetésre. A SZI az alábbi választ adta a szurkoló aggodalmakra: A belépőkön kizárólag természetes személyazonosító adat szerepel, abból is olvashatóan név, születési idő, anyja neve. Ez valóban több, mint a Szurkolói kártyán a név, de fénykép – ami a személyes adat körébe tartozik –, nem szerepelhet.

A Szurkolói kártya regisztrációjánál teljes, tehát személyes adatokat is tartalmazó adatállomány van, amelyet az adatkezelő a kártya visszavonásáig, azaz határozatlan ideig kezelhet, használhat. A belépőkön szereplő adatokat azonban 72 óra elteltével meg kell semmisíteni, illetve a bérletnél a szezon végén.

A törvény mellett: rendnek lennie kell!

Azzal az érvvel nehéz vitatkozni, hogy a nézőtéren és az utcákon rendnek kell lennie. Bár erős túlzás, hogy a rendbontások száma „jelentősen elszaporodott”, ahogy Borbély Zoltán, a Magyar Labdarúgó Szövetség Jogi- és Sajtóirodájának vezetője is megfogalmazta: „balhéból egy is sok”.

Ez egyébként egybevág azzal a trenddel, amit több éves belső viták után maguk a szurkolók is kezdenek magukénak érezni: a rendbontásoknak, dobálózásoknak semmi keresnivalójuk a stadionban, vagy akörül. Bár nem feltétlenül szeretné mindenki azoknak a fiataloknak a példáját követni, akik erdei tisztásokon összegyűlve teljesen szabályos összecsapásokat produkálnak a riválisokkal – bondázs, fogvédő, azonos létszámmal és esetleg orvosi segítség igénybevételével – de mégiscsak szimpatikusabb, mint részegen ártatlanokat sörösüveggel dobálni.

A szigorítás igenis komoly visszatartó erő. A kilencvenes évek huligán-hőskorának a szurkolótáborok fogyatkozása mellett az első letartóztatások és börtönbüntetések vetettek véget. A harminc éven felüli meccsre járók nem fogják megkockáztatni akár munkahelyük, akár családjuk elvesztését pár kiosztott pofon miatt – egy harminc-kilencven napos elzárásnak is lehetnek igen súlyos magánéleti következményei.

Vannak néhányan, akik kimondottan sportból, rutinból bontják a rendet, mindenféle következmény nélkül. Jimmy Jump első akciói kimondottan szellemesre sikeredtek, manapság már bulvárlapok fizetik szánalmas akcióit. A Magyarország-Hollandia EB-selejtezőn poénból pályára rohanó tizenévesek pedig bőven megérdemelték a rendezői taslikat.

A huligánok cselekedetei mögött akár alvilági érdekek is megbújhatnak. Ehhez még túlzott jól értesültség sem szükségeltetik, mert a rivális érdekcsoportok nagyon szívesen teregetik az internet nyilvánossága elé ellenlábasaik szennyesét. Teljes nevekkel, bűnlajstrommal, nehogy lemaradjunk valamiről. Köztudott, hogy a két éve rendezett Ferencváros-Hertha BSC barátságos mérkőzésen nem véletlenül rontott a mit sem sejtő német turistákra egy kopasz-osztag.

Az igazi probléma ott kezdődik, amikor a német nyugdíjasok egyik támadója személyi igazolványt kérhet és egy jegyet váltónak kötelessége lesz felmutatnia.

A törvény ellen: látszatintézkedés, boszorkányüldözés, plágium

A törvény ellenzői annyian vannak, mint égen a csillag. Vehemensen tiltakozik az elviekben a szurkoló-MLSZ párbeszéd elősegítésére létrehozott, de a törvény megalkotásakor egyszerűen elfelejtett SZI, a szervezett táborok, az egyébként aktív Vasas-szurkoló Schiffer András révén az LMP, az MSZP-s Varga László, no meg a „nemzeti érzelmű szurkolókért” aggódó Jobbik. A klubokat a SZI-hez hasonlóan ugyancsak elfelejtették megkérdezni.

Ha valaki egy sporteseményre jegyet vált, azután pedig a kijelölttől eltérő szektorba ül, az bűncselekményt követ el? – Schiffer András ezzel illusztrálta, hogy a sporthuliganizmus elleni fellépésről szóló törvényhez kapcsolódó módosító indítványok túlságosan szigorúak. Nem mellékesen az eredeti, módosítandó jogszabályok zömét is a Fidesz-kormány alkotta meg még az első Orbán-kormány idején.

Az LMP továbbá azt is szemére vetette a törvényalkotóknak, hogy miközben az egyesületek bevételeinek csökkenése miatt aggódnak, szemrebbenés nélkül áthárítanak a klubokra minden rendfenntartással kapcsolatos költséget.

„A kormány ne csak akkor hivatkozzon az állam erőszak-monopóliumára, amikor a Magyar Gárda felvonul Gyöngyöspatán, hanem ilyenkor is kötelessége érvényesítenie azt. Semmi nem indokolhatja azt, hogy az állam lemond erről a hatalmáról!” – dohogja a liberálisok frakcióvezetője két okból is. Egyrészt mert több jogkört megkapnak a mérkőzést biztosító magáncégek, másrészt innentől kezdve a rendőrség dönti el, hogy melyik bajnoki jelent kiemelt kockázatot, és egy ilyen találkozón a klubnak kötelessége fizetni. Sőt, ha pl. egy bedobott szotyis zacskó miatti büntetést az adott klub nem fizeti ki elég gyorsan, akkor a rendőrség saját hatáskörében rendelheti el a késlekedő csapat hazai mérkőzéseinek zárt kapussá tételét. A képviselő továbbá biztos abban, hogy a törvénymódosítás inkább csökkenteni, mintsem növelni fogja a nézőszámot.

Varga László – aki egyébként rendszeresen tekinti meg a Diósgyőr találkozóit – ugyan támogatja a fideszes javaslatot, de hozzátette, hogy a jogalkotók néhány helyen átestek a ló túloldalára. A kormány figyelmébe ajánlotta továbbá azt is, hogy a Ferencvárosnál bevezetett szurkolói kártya nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Az MLSZ égisze alatt működő Szurkolói Iroda kifogásainak pedig se vége-se hossza. Mindenekelőtt szeretnének arra magyarázatot kapni, hogy ha már az MLSZ azért hozta létre az irodát, hogy ott egyeztessen a szurkolókkal, akkor egy ilyen horderejű törvény esetén miért hagyták figyelmen kívül gyakorlatilag az összes javaslatukat?

Továbbá tagadják, hogy nőtt volna az erőszakos cselekedetek száma, mivel ezt semmiféle statisztika nem támasztja alá. Sőt, a statisztika azt mutatja, hogy a „balhés” meccseknek elkönyvelt rangadók vonzzák a legtöbb nézőt. Azzal pedig Borbély Zoltán is egyetértett, hogy eddig is volt megfelelő szabályozás, aminek köszönhetően több szurkoló is hosszabb-rövidebb időre került rács mögé jogerősen.

A szurkolótáborok leginkább némasággal tiltakoznak. Több stadionban – Újpest, Ferencváros, Diósgyőr, Székesfehérvár – az ultrák tíz-húsz perces némasággal és kivonulással fejezték ki ellenérzéseiket. Ezáltal azt is érzékeltették, hogy nélkülük minden meccs hangulattalan és a nézőszám is jelentősen csökken.

Az ultrák még lenyelnék a btk szigorításokat, de arról hallani sem akarnak, hogy a sok esetben soraik közül kikerülő biztonságiak hozzájussanak személyes adataikhoz. Fradi-szurkolók egy csoportja például komolyan felvetette, hogy engedjék be inkább a stadion területére a rendőröket, mert bennük inkább megbíznak, mint a rablókból lett pandúrokban.
Hogy jó-e a törvény, eldöntését önökre bízom. Fentebb találnak pro és kontra érveket.

Végezetül elmondanám a saját gondolataimat: szép dolog, hogy a kormány biztonságos környezettel szeretné visszacsalogatni az embereket a stadionba. A törvényalkotásnál feltehetőleg az angol, holland, német példák voltak az iránymutatóak – mellesleg ott sem szűnt meg a huliganizmus. Ezekben az országokban tényleg nincs szükség kerítésre, az ultramodern stadionokba hetekkel korábban elfogynak a jegyek, együtt szurkol öreg, fiatal, férfi és nő.

Valami azt súgja, hogy a huligántörvényeken túl még akad(t) egy-két különbség a honi és nyugati viszonyok között. Talán a stadionok állapota? Talán a labdarúgás színvonala? Az életszínvonal? A futball társadalmi megítélése? Ha ezek többé-kevésbé megegyeznek, akkor tényleg a huligánok miatt nincs néző a Paks-Pápán. Ha nem…valószínűleg akkor is másban van a hiba.

„Nincs néző? Mér’ pont a nézőt hiányolod? Mér, futball van?” (Hofi Géza)