Hozzászólás a nyugdíjvitához
Ma igen sok szó és vélemény hangzik el a férfiak 40 évi munka utáni nyugdíjlehetőségéről. Ez népszerű javaslat, csak az a kérdés, hogy milyen árat kell majd fizetni valamennyiünknek a megvalósulás esetében. Az állampolgárok többsége nem számol a következményekkel, hiszen egy felmérés szerint 63 százalékuk támogatja a javaslatot. Sajnos a következményekkel még a parlamenti pártok sem számolnak, hiszen az MSZP és a Jobbik íziben csatlakozott a javaslathoz.
De nem szeretnék pártpolitikai kérdést csinálni a témából. A legtöbben a nők és a férfiak közötti jogegyenlőség miatt támogatják a dolgot. A szakszervezetek a megszüntetett korkedvezményes nyugdíj helyettesítésének tekintik a javaslatot. A legtöbb ellenző viszont az anyagi következmények miatt nem támogatja, ami természetesen nem elhanyagolható indok. De van olyan is, aki – mint például F. Szabó Emese a Nyugdíj nélküli nyugalom című írásában – kompromisszumos javaslattal állt elő. „Úgynevezett védett korban indokolt a munkaidő csökkentése [55 év]. A rövidebb munkaidő valamelyest fel is készít arra az időszakra, amelyben rengeteg szabadidő szakad az emberre. Így a munkavállaló kitölti a kötelező öregségi korhatárt, de az utolsó tíz évben a munkaadó méltányolja a korát.” Nem csökkentett fizetéssel. Vajon mit szólnának ehhez a magán munkaadók?!
Ez a javaslat kicsit hasonlít arra, ahogyan a szocializmusban oldották meg a munkanélküliséget, vagyis hogy a munkahelyeken alibi munkakörben kaptak fizetést az egy szál kalapáccsal sétáló, munkásnak nevezett személyek. Így nem volt munkanélküli, de akkor csak állami vállalatok voltak.
Engem a szakszervezetek álláspontja lepett meg a legjobban, mivel ez a kedvezmény egyáltalán nem helyettesítheti a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét. Egy rendészeti szerv vezetőjeként sem értettem egyet a 25 évi tényleges szolgálat letöltése utáni nyugdíjlehetőséggel, azaz hogy egy tűzoltó vagy más rendészeti szerv dolgozója 40 éves kora körül akkor is nyugdíjba mehessen, ha egészséges. Hasonló az álláspontom a 40 éves munkaidő utáni nyugdíjlehetőséggel kapcsolatban. Ez a kedvezmény ráadásul mindenkinek járna, nem csak a veszélyeztetett munkakörben vagy megromlott egészségi állapotban lévő dolgozóknak. Tehát semmiképpen sem helyettesítheti a korkedvezményes vagy az úgynevezett rokkantsági nyugdíjat. Azt hiszem, sokkal korrektebb lenne, ha a szakszervezetek a megszüntetett nyugdíjtípusok javított változatának visszaállításáért küzdenének.
Id. Jókai Oszkár, e-mail
