Hová vezet a Jobbik út?
Az „Orbán, Gyurcsány egykutya” gondolatkör jegyében tartotta havi rendes hecckampányát a Jobbik Magyarországért Mozgalom. A Magyar Élet Menetének nevezett országos rendezvénysorozat a Széll Kálmán terv 2.0 elleni tiltakozásnak indult, de flottul illeszkedett a nemzeti radikálisok május 19-i előrehozott tisztújító kongresszusához. Hogy miért kell annyira sietni (október helyett májusban rendezni fontos ügyeket), nem is kérdés. Akkor kell besöpörni mindent, amikor fut a szekér. A Jobbik ma Magyarország második-harmadik legerősebb pártja, versenyben az MSZP-vel. Mi vezetett idáig? Honnan jött, s milyen útravalóval érkezett? BUJÁK ATTILA írása.
– Ma még megjósolhatatlan, hol a növekedés határa. Mondhattunk százalékokat, tizenkettőt, húszat, de a párt meghaladta azokat. Jobbik ellen ma nincs orvosság a többi pártnak.
A borúlátó szentencia a téma kutatójától, a szélsőséges mozgalmakról több tanulmányt publikáló politológustól, Juhász Attilától (Political Capital) származik. A fiatal elemző a 2003-as pártalapítás óta figyeli korosztályos társait. Úgy látszott, rossz csillagzat alatt születtek, akkor indultak el a pártkezdeménnyel, amikor a vesztett választás utáni hangulatban Orbán a lovak közé csapott, sorra tesztelve vadabbnál vadabb ötleteit.
Ehhez az időszakhoz kötődött a Manager Magazin 2006. decemberi Orbán-interjúja, amelyben a nagy stratéga kifejti: „Magyarországon mindig lesz húszszázaléknyi radikális szavazó. Őket is meg kell szólítani.”
Tehát Jobbik-ügyben ma is ez a hivatalos doktrína. Nem összeveszni, kerülni a nyílt ütközést, megőrizni vésztartaléknak a posztnáci szavazatokat is. Ez a haditerv 2009 tavaszán, az EP-választáson látványosat bukott, amikor a Jobbik 595 ezer voksot szerzett.
Az orbáni okfejtés mögött ma is kitapintható Stumpf ex-kancelláriaminiszter gondolatmenete: a hazai radikalizmus kezelhető és beilleszthető parlamenti keretek közé.
– Csakhogy itt nem radikalizmusról van szó – állítja Juhász politológus, aki szerint a Jobbik töredékekből, mozaikelemekből kirakható gondolatrendszere nem sok újat tartalmaz.
Olyan történeti hagyományt követ, amely végigkísérte a magyar 20. századot Prohászka Ottokártól a harmincas évek fajvédő mozgalmain át (NAP, kaszáskeresztesek, nyilasok) a MIÉP-ig. A változás mindössze annyi, hogy az „archaikus” antiszemita gondolatot ötvözik „a modern cigányellenességgel”.
Az ideológia legtömörebb kifejtése Bíber József Tibor történelemtanártól (!), a Jobbik egykori alelnökétől származik.
„A cigánybűnözés biológiai fegyver a nemzetközi cionizmus kezében.” Ebben tényleg benne van minden. A cigányellenesség, az antiszemitizmus és a „sötét titok”, a magyarság ellen szőtt nemzetközi összeesküvés.
– Nehéz egy demokratikus pártnak hatékonyan fellépni a rasszizmus ellen egy országban, ahol a pártok szavazóinak egy része kimutathatóan cigányellenes – mondja Juhász Attila. – Még a témát előhozni is bonyolult. Az MSZP-nek annyira futotta, hogy a Jobbikot ellenfelének nyakába varrja.
A Fidesz kettős gyakorlata inspirálhatta Juhász pesszimista kijelentését: „A jobbik ellen nincs orvosság.” De vajon igaza van-e? És Vona elnöknek, aki nemrég azt mondta, hogy „az átlagszavazó született jobbikos, csak még nem tud róla”?
A Jobbik botránypárt: zászlót éget, provokál, fenyeget, hazaárulózik. De semmi sem történhetett a gárdától a Magyar Szigeten át Gyöngyöspatáig, ami komolyan ártott volna nekik.
A frakció egyik kizárt tagja szerint a nagy menetelés idején a Jobbik olyan „mélyhelyekre” jutott el Belső-Somogytól Borsodig, ahol húsz éve nem láttak élő politikust. A baloldalt csak a tévéből ismerik. A gárdisták odamentek. És ahol a megjelentek, hamarosan megalakultak az alapszervezetek. Kétségtelen: a Jobbik felfutásában szerepe volt a spontán társadalmi önszerveződésnek is.
Lapozzon a folytatásért!
