Hőség

Gyurcsány Ferenc a szombaton történtekre reagálva a szélsőségek, az indulatok, az intolerancia ellen jogos nemzeti önvédelmet kezdeményezett egy Magyar Charta formájában, és gyűlést hirdetett szeptember 6-ra. Javasolta, hogy a legfőbb közjogi méltóságok találkozzanak, és vitassák meg, mi hiányzik alkotmányos intézményrendszerünkből.

A Fidesz és az MDF is elutasította a szombati melegfelvonulás résztvevőit ért támadásokat. Navracsics Tibor ugyanakkor elfogadhatatlannak nevezte, hogy a kisebbségi kormány tehetetlensége miatt a rendőrség továbbra sincs abban a helyzetben, hogy biztosítani tudja a köznyugalmat.

Az MSZP és az SZDSZ is szolidaritását fejezte ki a megtámadottakkal. Lendvai Ildikó, az MSZP parlamenti frakcióvezetője azt mondta: ugyanazok az emberek támadtak rá a felvonulókra, akik a szélsőjobboldali politikai megmozdulások rendszeres résztvevői. Fodor Gábor, az SZDSZ elnöke a Magyar Köztársaság szégyenének nevezte a melegfelvonulás résztvevőit ért támadásokat, és arra kérte a pártokat, hogy deklarációban határolódjanak el a szombati erőszakos eseményektől. „Ha valaki néma marad, az cinkosságot követ el.”

– Fegyver, szúró- vagy vágóeszköz, tojás, esetleg kanál?
– Semmi.
Máris kordonon belül vagyunk. Ha ez kell a büszkeséghez. Regisztrációért cserébe sajtós matricát kapunk, jobb a biztonság. Plakátot („Jesus had two daddies”) cipelő csajszit ugratnak barátai, „megint fel akarsz kerülni a kurucra?”.

Most bajosan menne. Péntek délután óta nem fut az internetes oldal. Texasig érne a magyar titkosszolgálat keze? Csak ámulunk.

És bámuljuk a színes táblákat: „Első magyar ellen-ellentüntetés” „Mitől félsz?” „Szeretlek.” Ők, odakünt, épp ettől.

„Nem utálok senkit. Félreneveltek?”-póló közelít. Az árnyékban Lévai Katalin, odébb Horn Gábor és az új generációs Léderer András. Megszórják a népet szivárványszín ÚG-s PR-papírral: „Liberálisok a melegek jogaiért, lépésről lépésre.”

Betonbiztosra belőtt szőke loknis pózol a fotósoknak, csipkekesztyű a kacsón, áldekoltázson méretes ezüstkereszt, neccharisnyára feszül a forrónaci.

– Ennyi rendőr... Háborúra készülnek? – sopánkodik valaki; odébb, a Deák téren maroknyi magyar izmozik, két kisbusznyi kommandós ügyel rájuk.

Szetey Gábor pattan a szakadt, zászlókkal és művirágokkal dekorált Merci platójára.

– Elég volt a félelemből, a bezártságból, a közönyből. Változás kell parlamentben, játszótéren, utakon és templomban.

Kordonon kívülről buzizzák bátran az exállamtitkárt, egy negyvenes távolba vesző büszke tekintettel állja az igazoltatást. Fekete farmer, fekete cipő, fekete póló, fekete pulcsi. Az a férfi színe.

Indul a menet, tuc-tuc zeng a házfalakról. De nincs nagy partifíling.

– Félek, haj vagy bugyi nélkül megyek haza – búgja vörös díva kolléganőjének, aztán helyreigazítja mellét, és dacosan a vonulók közé lép.

Pár méter után becsapódnak az első tojások, valaki a platóról vízipisztollyal megsorozza a tömeget. Jó poénnak tűnik, aztán elterjed, hogy savat kaptunk. Azt ugyan nem, de bűzlünk rendesen. Kérdezzük a receptúrát, a srác csak somolyog.

– Nézd meg a bombagyáron.

(Megnézzük. Tomcat blogja szerint: „Az anyag közönséges folyékony aroma, egyrészt élelmiszeradalék, másrészt horgászboltban kapható folyékony csali. Két diverzánsunk vízipuskával épült be a buzik menetébe, és alaposan végiglőtték az összes ratyit ezzel az anyaggal, különös tekintettel a kamionokra és az abban vonagló kis SZDSZ-es gennyekre. S hogy mit tud ez az anyag? Képzeld el egy egyhetes cigány hulla hónaljszagát. Na, az kábé a fele. Az egyharmadának.”)

Hát gratulálunk. Azoknak is, akik délelőtt nem találtak jobb elfoglaltságot, s tojást preparáltak a Kuruc.info korábbi, képekkel illusztrált receptjének megfelelően. „Szükséges eszközök: tojás, fecskendő, festék, szög, kalapács, teszkógazdaságos zacskó, pillanatragasztó. Első lépésként kemény asztalon a tojás hegyesebb végén egy lyukat ütünk kalapács és szög segítségével. Óvatosan kell, nehogy megrepedjen az egész héj. A cél az, hogy egy fecskendővel elsőként kiszívhassuk a tojás belsejét. Ezért a tojást szélesítenünk kell – erre a célra megfelel bármi: egy fúró, egy nagyobb csavar stb. Egy átlagos tojás tartalma kb. 50 ml, tehát a kiszívás után közel fél deci festéket tudunk belenyomni. Miután beletöltöttük, a lyuk körül kenjük be folyamatosan pillanatragasztóval a tojás hegyét, majd rakjunk rá egy darab nejlont.” És még egy jó tanács: „Figyeljünk arra, hogy ne nagy lendülettel dobjuk a tojást – nehogy a mi kezünkben fröcscsenjen szét. Szépen, puhán dobjuk a ratyik közé – ne fejre, hanem felsőtestre célozzunk, így valahol biztosan eltaláljuk a vonagló köcsögöt.”

Olvasói levelekben a továbbfejlesztett verziók: paprikatöltet és záp. „A 35 fokos melegben igen hamar megérik a cucc, és kellemesen ragacsos, nyúlós, valamint roppant büdös lesz. Üdvözlettel, hűséges olvasótok: Marhabéla.”

Szóval készültek. Az első komoly sorozatot a Liszt Ferenc térnél kapjuk. Röpül tojás, üveg, kő, Molotov. Nincs hova futni. Balunkon a kiszuperált rendőrségi IFA-k érik egymást, a jobb oldalon mozgó sorfal védi a menetet, mögötte utcahossznyi könnyű kordon. Csapda. A méltóság – ahogy a tojáshéj – törik darabokra.
Odakint a tömegbe nyomulnak a rendőrök, de csak lassan enyhül a zápzápor, cserébe könnygázt szívunk. Kolléga meséli, a feketék sokan voltak, a rendőrök meg jöttek szembe. Inkább bejött.

– Hogyan?

– Nyitva volt a rács.

Ja.

Az Oktogonra érve enyhül a riadalom. Csak a Hősök tere felé elhúzó rendőrségi kisbusz vijjog baljósat. Lány hadarja a mobilba:

– Előttünk landolt egy üveg, úgy beparáztunk, hogy remegett a lábunk.

A szervizúton haladunk, a másik oldalra ellentüntetőket várnak.

A mellékutcák védhetetlenek. Elő ernyő, bukósisak, esőkabát. Egy fotós papundeklipajzzsal dolgozik. Eötvös utca: tojás; Csengery: tojás; Vörösmarty: extrának uborka is a nyakba. „Haladjunk, haladjunk, csak egy újabb adag lecsó” – mantrázza a rendező a kereszteződéseknél.

A kordonon kívül néhányan kurvaanyáznak, ha rendőri beavatkozásra oda a fegyverkészlet. Középkorú párocska árpádsávval masírozik a menetben, azt mondják, szemből simán besétáltak.

Egy rendező a hátizsákjából tojásokat előkapó férfit fülel le. Aszfaltra toccsan a cucc, a rendőrök kerülnek.

– Az úrnál tojás volt – magyarázza felettesének a közeg.

– Lecsót akartam főzni – magyarázza az úr a közegnek.

Hajdúböszörményi a férfi.

– Kétszáz kilométert utaztam, hogy itt lehessek.

Srác lép hozzá, gratulál. Már megérte.

Amíg állunk, bulizik, akinek van gyomra hozzá. Aztán a felvonulókat mellékutcákba terelik.

A fotós kollégával kinézünk a Hősök terére. Üvegcserép, kockakő, kidőlt jelzőtáblák – egy csata képei.

Kiszorítják az ellentüntetőket, közben a menet kerülő úton megérkezik az Ötvenhatosok terére. Kordon bezár, újabb ketrec. A tojás azért elér.

A rácson át Czakó Pétert, az egyik szervezőt faggatjuk.

– Volt, akit kővel is eltaláltak, engem tojással. Külföldi melegszervezetek révén sikerült elérni, hogy a Kuruc.infót letiltsák. Rengeteg fenyegetést kaptunk.
Hazamenni fél. Érte kocsival jönnek ismerősök.

Patthelyzet. A tüntetők a melegekre várnak, ők a szabad elvonulásra. A beígért koncert elmarad, a fellépőt kimenekítették.

Kívül fel-felerősödő buzizás, szórványos gyurcsánytakarodj. A rendőrök rendezkednek, folyik a csapaterő-átrendezés.

– Hello, itt Rómeó, jövünk.

Aztán a felvonulók a színpad köré gyűlnek, a rendezők leveszik mellényüket. Az égen szivárvány – a földön taps. Kicsit halvány, de az övék.

Nyílik a kordon, a csapat szoros rendőri biztosítással, a tüntetőktől megtisztított nyomvonalon menetel a földalattihoz. Eltűnnek a lejáróban.

Nem sokkal később újabb demonstráció érkezik: „Egészséges emberek, párok és családok.” A Gonda-féle rendszerváltó fórum vezérmotívuma: „A szolid homót sajnálom, a magamutogatást utálom.” És: „Rendszerváltást akarunk!” Lépünk.

A menet résztvevői a Bajcsy-Zsilinszky útnál szállhatnak ki a szerelvényből. Aki teheti, átöltözik, eltünteti a tojásfoltokat. Tévék, internetes oldalak tudósítanak a menekülési útvonalakról. A menekülők pedig félnek. Harmincas férfi az aluljáróban hagyja ernyőjét.

– Kiderül, honnan jövök. Hosszú az út hazáig.

És korántsem méltóságteljes.