Hogyan tovább, Alkotmánybíróság?

– Az nyilván nem lehet érintettség, hogy az adott jogszabályok a beadványozókra is vonatkoznak, mert akkor nem lenne értelme az új AB-törvénynek. Kiss László alkotmánybíró párhuzamos indoklásából viszont az következik, hogy az AB jelen keretek között nem lesz elég hatékony őre a jogállamnak – mondja Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője. És hozzáteszi: – Annyi már látszik, hogy az AB nem fogja túl aktívan értelmezni a mozgásterét, igaz, ez a törvényből következik.

A Szabadság és Reform Intézet a közelmúltban több jogszabály alkotmányos vizsgálatát kérte az Alkotmánybíróságtól, mert szerinte az Orbán-kormány a hatalom kizárólagos megragadására törekszik. A panaszt az AB formai és tartalmi okokra hivatkozva egyhangú döntéssel utasította vissza. Az indítvánnyal támadott konkrét rendelkezések tekintetében kimondta: „Nem állapítható meg az indítványozó személyes, közvetlen és tényleges érintettsége, ezért a beadvány alkotmányjogi panaszként nem bírálható el.”
Nem ez volt az első „passzív” eset, sőt.

„Nehéz nap volt, kicsit még a hatása alatt állok. Ha az utolsó percben is, de meg kellett volna oldani a nyugdíjpénztárügyet. Bíztam benne, hogy az év utolsó ülésén határozat születhet, de nem így történt. Ezt személyes kudarcként éltem meg” – nyilatkozta még december 27-én a Hvg.hunak Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke azután, hogy a testület tavaly év végén képtelen volt álláspontot kialakítani a magán-nyugdíjpénztári vagyont einstandoló törvényekről.

Mi is kérdeztük volna Paczolay elnök urat: bő egy éve kérünk tőle időpontot. Érdeklődésünkre rendre azt a választ kaptunk: várjunk még egy kicsit, hadd kristályosodjanak a dolgok. Hogy milyen dolgok? Először az új alkotmánybírói kinevezések, majd az AB átszabott jogosítványai, aztán fogalmunk sincs, hogy micsoda.

– Nem elegáns magatartás – mondja Polyák –, de ettől még tény, hogy jogilag egyetlen médium felé sincs interjúadási kötelezettségük a közszereplőknek. Paczolay elnök úr pedig egy átalakulóban lévő, rendkívül fontos intézmény élén áll, nyilván nem akar olyat mondani, amit később a fejére olvashatnak.
Néhány hónapig valóban nagy csend volt az Alkotmánybíróság körül.

– Ami nagy baj, ugyanis késnek a lényeges döntések – véli Lövétei István alkotmányjogász. – Az Alkotmánybíróság az új szerepértelmezés szerint már nem végső bírája a jog- és államrendnek. A testület szeretné elkerülni a látszatot, miszerint meghajol a kormány akarata előtt, de konfliktust sem vállal a hatalommal. Egyensúlyoz ebben az új politikai rendszerben.

Íme, néhány anomália, a teljesség igénye nélkül.

Emlékezetes a kilencvennyolc százalékos különadóról szóló törvényjavaslat, amelyet 2010 júliusában fogadott el a parlament, az Alkotmánybíróság viszont megsemmisítette a törvényt. Lázár János frakcióvezető pár órával az AB-határozat megszületése után kijelentette: semmi gond, újra benyújtják a javaslatot. Egyúttal közölte, alkotmánymódosítást kezdeményeznek annak érdekében, hogy a testület a jövőben ne dönthessen költségvetési és adótörvényeket érintő kérdésekben.

Így is történt.

Többek szerint a Fidesz azért ragaszkodott az AB korlátozásához, hogy előkészítse a talajt a bankadó és a magánnyugdíjpénztárak államosításáról szóló intézkedései védelmének. Ami pedig a különadóról szóló törvényt illeti: a kormánypártok másodszor is megszavazták, igaz, módosított formában. Ekkor az AB – mivel a kormány 2005-ig visszamenőleg adóztatta volna meg a végkielégítéseket – másodszor is megsemmisítette a törvényt. Erre a Fidesz harmadszor is beterjesztette a javaslatot, méghozzá úgy, hogy kizárólag a 2010-es adóévre vetette ki az extraadót.

Szintén az idei év elején kavart botrányt, hogy a testület több ítélettervezete kiszivárgott. Mindez annak kapcsán került felszínre, hogy a kormány számos törvényt – még az arra vonatkozó elmarasztaló AB-ítélet kihirdetése előtt – módosított vagy megsemmisített; ez történt a már említett különadó és az egyházügyi törvény esetében is.

Hasonlóan kínos a bírák korai nyugdíjazásának ügye. A kétharmados parlament döntött úgy, hogy rájuk is érvényes az általános öregségi nyugdíjkorhatár, a hatvankét év. Több bíró „életkori diszkriminációra” hivatkozva fordult az Alkotmánybírósághoz. Ez volt az első ügy, amelyről már az új szabályok szerint kezdett tárgyalni a csonkított jogkörű testület. Úgy tudni, heves vita zajlott az ülésen, s döntés sem akkor, sem azóta nem született.

Időközben felvetődött az új alkotmány és átmeneti rendelkezéseinek módosítása, miszerint Orbánék az alaptörvényben rögzítenék: a Magyarország alaptörvényének átmeneti rendelkezései (MAÁR) című jogszabály az alkotmány része. Így ezt már nem lehetne megtámadni az Alkotmánybíróságnál.

Pedig épp a fentiek miatt fordult az AB-hez Szabó Máté, az alapvető jogok országgyűlési biztosa, mondván, a MAÁR súlyosan sérti a jogállamiság elvét: alkotmányellenes a kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenetről szóló, az MSZP politikai felelősségét is kimondó preambulum, a bírósági ügyek áthelyezésének lehetősége, az egyházakkal és a kisebbségekkel foglalkozó cikk és az alkotmányjogi panasz szabályozása.

A helyzet kísértetiesen emlékeztet a kilencvennyolc százalékos különadó és a magánnyugdíjpénztár ügyére, így aztán sokakat meglepett, hogy a testület decemberben alkotmányellenesnek ítélte egyebek mellett az írott sajtó tartalomszabályozásával és az újságírók információforrásainak védelmével összefüggő médiatörvényi rendelkezéseket. Mire sztaniolba csomagolt ellencsapásként áprilisban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium „kérte” a testületet: mondja ki, hogy a médiahatóság felügyeleti jogköre az alaptörvényből fakadóan kiterjed a nyomtatott és az online sajtóra is. Az AB erre a kevésbé sztaniolos „a testületnek nincs lehetősége alkotmányos rendelkezés... teljesen elvont, semmiféle konkrét problémához nem kapcsolódó s így valójában parttalan értelmezésére” választ adta.

Időt nyertek. Igaz, nem sokat.

Szabó Máté ugyanis újra aktivizálta magát: a minap a médiatörvény több pontjának megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.

– Az AB decemberi döntésével semmiképp sem ért véget a történet, számos alkotmánysértő kérdés nyitva maradt, köztük a rendszer legproblémásabb pontja, a Médiatanács összetétele. A politikai szempontból izgalmas kérdéseket a testület nem merte napirendre tűzni – mondja Polyák.

Jakab András alkotmányjogász viszont úgy véli, félreértik az alapvető jogok biztosának indítványát.

– Meglepő módon az ombudsman nem támadta meg a médiatörvény azon rendelkezéseit, amelyek a hozzá benyújtott beadványok szerint kormánytúlsúlyt eredményeznek a Médiatanácsban. Az indítvány a jogbiztonság sérelmére hivatkozva egyes részletszabályok megsemmisítését kezdeményezte a Médiatanács elnökének mandátumával összefüggésben.

Jakab megtoldja: az év első négy hónapjában valóban szinte semmit nem lehetett hallani az AB tevékenységéről.

– Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy idén a jogszabályi változások miatt új működésmódra tért át az intézmény. Ráadásul március végén járt le a határideje annak, hogy a tavaly megszűnő ügyeket alkotmányjogi panaszként újra benyújthassák az ügyfelek. Így az év az AB-nál áprilisban kezdődött. Majd a nyári ítélkezési szünet kezdetén tegyük mérlegre az eddigi teljesítményt.

Polyák szerint viszont az „orbáni ámokfutás” miatt óriási az Alkotmánybíróság felelőssége.

– Az, hogy a médiatörvény bizonyos pontjait meg merték fúrni, nem mentesíti őket attól, hogy nem foglalkoztak olyan törvényekkel, amelyek hosszú távon a társadalmi, gazdasági fenntarthatóságot teszik lehetetlenné.

Átmenetileg politikai túlélésre rendezkedtek be, nem kockáztatják, hogy a kétharmad megszüntesse a testületet – mondja Polyák. – Sok minden múlik azon, hogy az AB milyen szélesen értelmezi saját hatáskörét. Az AB a magyar alkotmányossági rendszer döbbenetesen erős sarokköve volt, ezt a pozícióját óriási hiba lenne feladni. Előbb-utóbb muszáj lesz színt vallani.

Lesz mit kérdeznünk Paczolay elnök úrtól.