Hogyan dönthetnek mások a szavazókörünkben?

Évszázadok óta minden létező ország minden létező parlamentje, szakértői vitatkoznak arról, hogy milyen választási rendszer a jó – tudom meg a két szakértőtől. Vannak tisztán arányos és tisztán többségi rendszerek, a kettő közt a pedig vegyesek, utóbbiak ahány ország, annyi variáció. (Lásd keretes írásunkat! KERET-anyag!) A tisztán arányos nagyon igazságos, egyszerű, és még az átigazolt szavazást is megkönnyíti: bárhol tartózkodunk az országban, ugyanazokra a pártlistákra szavazhatunk. A tisztán listás rendszerek tehát jobban leképezik a választói akaratot, de ingatag kormányt produkálnak, míg a többségi igazságtalan, aránytalan, viszont nagyon erős, legitim, stabil kormányzatot hoz létre. Nagy-Britanniában például, ahol többségi rendszer van, az elmúlt pár száz évben alig volt néhány alkalom, amikor problémát okozott a kormányalakítás. Az sem jellemző, hogy koalíciós feszültségek lennének, tekintve, hogy ritka a koalíció. Ezért az sem gyakori, hogy idő előtt megbukna valamelyik kormány, mert kihátrált a koalíciós partner.

– A vegyes rendszerek e két szélsőség között próbálnak egyensúlyozni úgy, hogy azért valamelyest legyen arányos, de azért stabil is a rendszer – mondja László Róbert. – Van, amelyik rendszerben ezt sikerül megoldani, és van, amelyikben kevésbé. A magyar rendszer a stabilitás szempontjából tökéletesen vizsgázott, hiszen öt parlamenti cikluson keresztül vagyunk túl, és soha nem volt szükség előrehozott választásokra.

Európában viszonylag kevés ország van, ahol egyéni kerületekre épül a választási rendszer – tudom meg a szakértőtől. Ilyen például Nagy-Britannia és Franciaország, ezekben csak az egyéni választókerületek vannak, és semmilyen kompenzációs mechanizmus nincs beépítve a rendszerbe.

Hogyan történik ezekben az országokban a nem lakóhely szerinti szavazás?

– Másképp, mint nálunk. Nem ismerik az igazolással szavazás intézményét. Nagy-Britanniában, ha valaki nem tartózkodik a szavazókörében a választás idejében, előzetesen, postai úton szavazhat, illetve különleges esetekben élhet a megbízott útján való szavazással. Ez utóbbi esetben megbízhat egy rokont, barátot vagy kollégát, hogy menjen el szavazni helyette az adott szavazókörbe. Franciaországban pedig kizárólag ez a módszer működik.

László Róbert azt gondolja: nálunk, ahol az általános bizalmatlanság légkörében gyakran hajlamosak vagyunk csalást orrontani, nem a brit vagy a francia verzió lenne a követendő modell. Sokkal célszerűbb lenne elektronikus szavazással megoldani, hogy bárhol is tartózkodjunk az országon belül, a saját választókerületünk jelöltjére adhassuk a voksunkat. Így elkerülhető lenne, hogy az ingázók vagy családot látogatók egy másik választókerület sorsát befolyásolják. A szakember megemlíti, hogy azok a magyar állampolgárok, akik a külképviseleteken szavaznak, a saját jelöltjeikre voksolhatnak. Vagyis a jelenlegi szisztéma mellett Ulánbátorban szavazhat valaki a saját jelöltjére, de a szomszéd településről már nem. Erre az anomáliára egyébként már számos korábbi írásában is felhívta a figyelmet László Róbert, többek között a 168 Órában is. (A cikk olvasásához kattintson ide:

Választási rendszerhibák.)

A Political Capital egyébként már egy 2007-es

esélyegyenlőségi nyilatkozatábankifejtette, hogy nagyon is aggályos az átjelentkezéses rendszer, és már akkor kezdeményezte, hogy elektronikus szavazás segítségével oldják meg a problémát. Most is csak azért szúrt szemet a dolog, mert elkövették azt a hibát, hogy egy településen belül egy konkrét szavazókörhöz kötötték a „vendégszavazást”, ezért hosszú sorok alakultak ki. Egyébként most sem figyelt volna fel rá senki.

Persze, ha a Fidesz betartja ama választási ígéretét, hogy kétszáz főre csökkenti a parlament létszámát, elodázhatatlanná válik a választási szisztéma átalakítása is.

– A Fidesz mindig talányosan fogalmazott ezzel kapcsolatban – mondja László Róbert. – Az alaptörvényben szerették volna rögzíteni, hogy legyenek kevesebben, de soha nem mondták meg, hogy ezt hogyan képzelik. Ez csupán alkotmányos feszültséget hozott volna létre, de nem oldotta volna meg a problémát. Most, amennyiben meglesz a kétharmaduk, más lesz a helyzet. Nem fognak tudni kihátrálni a 200 fős ígéret mögül, és muszáj lesz valamilyen rendszert is megalkotniuk mögé. De eddig csak médiaviták zajlottak, hogy ki tud kisebb számot mondani. Ebbe az MSZP is belement, Gyurcsány Ferenc olyan 199 fős parlamenttel állt elő, amiről lehetett Tudni, hogy a Fidesz soha nem támogatná. Tehát az utóbbi években zajló álviták soha nem a valós választásireform-szándékot tükrözték, csupán kampányígéretek voltak.

Hogy a jelenlegi 386 fős parlamenti létszám túl nagy vagy túl kicsi az ország lélekszámához képest? A szakember szerint nincs ideális parlamenti létszám. És soha senki átfogó tanulmányt nem készített arról, mennyit lehet megspórolni a kétszázra csökkentéssel.

– Végeztem egy nagyon durva, elnagyolt számítást. Ha egymillió forintba kerül egy képviselő havonta (bár nem kerül annyiba egy átlagos, a frakcióvezető meg az elnök többet keres ugyan, de azokból egy darabbal sem lenne kevesebb), akkor 2,4 milliárdot lehetne megspórolni a kétszáz főre való csökkentéssel. De szerintem még azt sem spórolnánk meg. Hiszen egészen biztosan felemelnék a fizetésüket, illetményeiket, a bizottsági pótlékot, és nagyobb szakmai apparátusra is szükség volna. Az sem biztos, hogy akár egy fillért is spórolnánk, de ha mégis, akkor is elhanyagolható mértékű lenne. A parlament létszámának a csökkentése tiszta populista kampányígéret volt mindkét, akkor még nagy párt részéről.

László Róbert szerint ha kisebb parlamentet szeretnénk, a jelenlegi három pilléres választási rendszernek legalább az egyik ágát el kell felejteni, valószínűleg a területi listákat fogják törölni. Kitalálják, hogy milyen arányban maradnak meg az egyéni választókerületek, a rendszer pedig valószínűleg vegyes marad, egyéni és listás mandátum is lesz.

– Arányos és a többségi rendszer: ha az egyik jobb lenne, mint a másik, akkor már rég mindenki azt csinálná – mondja Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász. – Magyarországon vagyunk, itt nem elég a józan ész, hogy változtassunk az anomáliákon, itt kell egy botrány. A mostani botrány az átigazolt szavazókon kívül még jó pár kérdést felvetett. Például azt, hogy szükség van-e kampánycsendre, vagy célszerűbb megszüntetni. Vagy: változtassunk-e a számos visszaélésére lehetőséget adó ajánlócédula-rendszeren? Vagy itt van a külföldön szavazás: lehetne levélben vagy elektronikus úton, de nem, a magyarok ragaszkodtak ahhoz, hogy a követségre kelljen bemenni.

Bár a pártok azért alakulnak, hogy érdekeket képviseljenek, az alkotmányjogász szerint sokszor a saját érdekeiket sem ismerik fel. És ez nemcsak a mi alig húszéves demokráciánk pártjaira érvényes, hanem a régi nagy pártokra is. A szekértő példakén Franciaországot említi, ahol a nyolcvanas években a szocialisták megváltoztatták a választási rendszert, egy új rendszer szerint szavaztak, aztán kiderült, hogy ha a régi rendszer szerint szavaztak volna, akkor jobban jártak volna ők. Nem könnyű tehát kiszámítani, hogy az arányos vagy a többségi rendszer, illetve ezek kombinációi közül kinek mikor melyik kedvez…

– Nem mintha húsz év alatt nem jöttek volna rá a választási rendszerünk hibáira – mondja Szentpéteri Nagy Richard. – Csakhogy senkinek nem volt kétharmada, hogy ezen változtasson. Igaz, 1994 és 98 között az MSZP-SZDSZ kormánynak megvolt a kétharmada, csakhogy a két párt egymásra fújt mindig. És mivel közjogi kérdésekben is egymással ellentétes nézeteket vallottak, ez ügyben nem számíthattunk igazán az alkotmányozó kétharmadra. Ám ez a kétharmad most feltehetően meglesz. És most egy pártnak lesz kétharmada, ráadásul egy vezérelvű pártnak.

Szóval itt az idő. Arra is, hogy megváltozzék a választási rendszer. Már csak a beígért kisebb parlament kényszere miatt is. Csak még nem tudjuk, hogyan.

– Én úgy képzelem, hogy az új parlament rögtön egy alkotmánymódosítással beteszik az alkotmányba, hogy a parlament létszáma nem lehet több mint kétszáz fő – folytatja az alkotmányjogász. – A hozzá tartozó rendszert kidolgozni hónapokig tartó szisztematikus mérnöki munka, de erre van négy évük. Igaz, kétharmaddal még ezt a létszámcsökkentést is meg tudják változtatni később. Mindenesetre a közönségnek mutatják, hogy ők megtették, teljesítették, pedig nem tettek meg semmit azzal, hogy egy mondatot beletettek az alkotmányba. Lesz egy pár évük, hogy magát a szisztémát kidolgozzák. És olyan szisztémát fognak kidolgozni, ami nekik kedvez a következő választásokon.

Persze, épp a szakértő által említett francia példa mutatja, hogy nem feltétlenül tudja egy párt, melyik szisztémával jár jól. Nem könnyű tippelni, de azért vannak jelek...

– Általánosságban annyit lehet mondani, hogy a többséginek nevezett egyéni kerületi rendszer elvileg jobban fekszik a Fidesznek, mint más pártoknak – mondja Szentpéteri Nagy Richard. – Az arányos rendszer ugyanis felhozza a kis pártokat. A brit rendszer a mostani Fidesznek tökéletesen megfelelne, hiszen ebben csak az egyéni körzetek győztesei jutnak mandátumhoz, a másokra leadott szavazatok elvesznek. A parlament jóformán csak Fideszből állna. De nem biztos, hogy két-három év múlva is ez lenne nekik a legjobb. Tehát ha engem megkérdezne a Fidesz, akkor azt mondanám, hogy szépen, lassan kell ezt csinálni. Belerakják az alkotmányba ezt az egy mondatot, aztán majd a ciklus vége felé, amikor már látják, hogy nekik mi a jó, aszerint alakítják át a rendszert.