Hogy mi van?

Azt állítja Szapáry György
washingtoni magyar nagykövet (a The Washington Times című lapban), hogy a médiatörvényt félreértették külföldön, mert az csak az elektronikus médiára vonatkozik, nincs benne büntetés, és csak a kiegyensúlyozott tájékoztatást követeli meg.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az Alkotmánybíróság határozata nyomán módosított törvény szerint a hatósági kontroll megmaradhatott a nyomtatott sajtó és az internetes sajtó esetében is, csak szűkítették a hatóság által gyakorolható jogköröket. Szankció, illetve pénzbüntetés továbbra is van, a kiegyensúlyozott tájékoztatás kívánalma pedig – bármilyen szépen hangzik is – bármikor lényegbe vágó hatósági beavatkozásra adhat alkalmat. A félreértések elkerülése végett.

Azt állítja Rogán Antal
(a Hír TV-ben, a választási regisztráció bevezetéséről szólva, századszor), hogy az Egyesült Államok, Anglia és Belgium évszázadok óta ezzel a választási regisztrációs mechanizmussal dolgozik, és ezt mégsem tekinti senki a demokrácia korlátozásának.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem ezzel dolgozik, nem így, és sokan a demokrácia korlátozásának tekintik például az Egyesült Államokban. Ott egyébként kilenc államban még a választás alkalmával is lehet regisztrálni, sok más helyen pedig a jogosítvány vagy a társadalombiztosítási kártya kiváltásakor regisztrálják az állampolgárokat. Nagy-Britanniában minden évben frissítik a regisztrációs listát, de a helyi hatóságok keresik a választót (akinek kötelessége a válaszadás), és nem fordítva. Belgiumban pedig az ott élőket automatikusan regisztrálják, nem kell külön bejelentkezni. Vagyis az érvelésben semmi nem stimmel, de csak hajtogatják, hajtogatják, hátha attól igaz lesz.

Azt is állítja Rogán Antal
(ugyanott), hogy a diákhitellel kitágítják a felsőoktatásban részt vevők körét, mert a kedvezményes kölcsönnel százezer fiatal élhet, míg eddig az évi 300 milliárd forintból csak kevesen tanulhattak tovább.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az állami támogatás ennek kevesebb mint a fele, és az ingyenes képzés korlátozása miatt már a legutóbbi tanévben is jelentősen csökkent a felsőoktatásba jelentkezők száma. Korábban évi majdnem 100 ezer jelentkezőt vettek föl, jövőre ebből valószínűleg már csak 60 ezer lesz. A diákhitel és a tandíj ellen a végsőkig harcoló Fidesz nagyobb dicsőségére.

Azt állítja Balog Zoltán,
az emberi erőforrások minisztere (a Kossuth rádió 180 perc című műsorában), hogy nem vonnak ki pénzt a felsőoktatásból, csak a pénzt osztják el másképp.

Ezzel szemben a tény az,
hogy kivonnak, nem is keveset. A jövő évben több tízmilliárdot, de még most is, az év végén több milliárdot zároltak, aminek következtében az egyetemeken szénszüneteket kell tartani. A pénzt persze másképp osztják el, efelől nincs kétségem.

Azt állítja Stefka István
(a Magyar Hírlapban, Semjén Zsolt, illetve Schmitt Pál plágiumügyéről), hogy „ehhez segítők, súgók, tippadók is kellettek, hogy találjanak egy icipici pöttyöt a múlton. Voltaképpen nem különböznek a tolvajoktól, a rablóktól, hiszen ellopják, beszennyezik mások becsületét, tisztességét, belegázolnak a magánéletükbe”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a leleplezők nem rablók, nem tolvajok, és nem magánéletbe gázolók, hiszen egy szakdolgozat nem magánélet, és nem is magántulajdon. Aki előveszi és megvizsgálja, nem lop, ellentétben azzal, aki más szövegét, tudományos munkáját a sajátjaként tünteti fel. A tisztesség és a becsület persze magánéleti kérdés. Egy miniszterelnök-helyettes tisztessége azonban már közéleti. Icipici pöttyel vagy annál egy picit nagyobbal.

Azt állítja a Magyar Nemzetben
Gazdag László közgazdász (Bajnai, a magyar baloldal szégyene című cikkében), hogy Bajnai területfejlesztési minisztersége alatt épült meg az M-6-os autópálya, aminek költsége 10 százalékponttal növelte a magyar államadósságot.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem növelte, hiszen az építkezésre a magánbefektető vett föl hitelt, ennek a ppp-modellnek tudniillik éppen az volt a lényege, hogy ne az államnak kelljen eladósodnia. Végeredményben persze ez is az állam adóssága, viszont a 30 év alatt kifizetendő úgynevezett rendelkezésre állási díjak összesen mintegy ezermilliárd forintra rúgnak, ami a 20 ezer milliárd forint körüli államadósságnak még így, összeadva is csak 5 százalékát teszi ki. Gyurcsány a hibás. Pardon, Bajnai.