Hogy mi van?

Azt állítja Orbán Viktor
(a Bild című német lapnak adott interjúban), hogy Nagy Imre újratemetésén 1989-ben elmondott beszédében azért követelte a szovjet csapatok kivonását Magyarországról, mert végre ki akarta mondani azt, „amit senki sem mert. Nem azért, mert én lettem volna a legbátrabb. Nem is azért, mert én voltam a legokosabb. Hanem azért, mert én voltam a legfiatalabb. Aki fiatal, az radikálisan gondolkodik. Megveti a tabukat. Egyszerűen az igazságot akartam elmondani.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy az igazságot más is ki merte mondani, nem csak Orbán Viktor. Az újratemetésen például előtte Rácz Sándor, az ’56-os Nagy-budapesti Munkástanács elnöke kijelentette: „Az első és a legnehezebben kezelhető akadály a szovjet csapatok jelenléte Magyarország területén... Kérjük a világ valamennyi becsületes emberét: közösen segítsük hozzá a Szovjetuniót, hogy minél előbb kivonhassa csapatait magyar hazánk területéről.” De már jóval korábban, március 15-én, a Magyar Televízió előtt rendezett tüntetésen megtette ezt Cserhalmi György is, felolvasva az ellenzék 12 pontját, amelynek 9. pontja így szólt: „Semleges, független Magyarországot! Vonják ki a szovjet csapatokat hazánk területéről! Töröljék a magyar ünnepek sorából november 7-ét!” De nyilván Cserhalmi még nagyon fiatal volt. Alig 41 éves.

Azt állítja ugyancsak a miniszterelnök
(a Kossuth rádióban), hogy „ma a gazdaságunk a 2 és 4 százalék közötti növekedési sávban van. Amikor a kormányzást átvettük, a 0 és 1 százalék közötti sávban volt, ezt sikerült felvinni 2 százalékig, most pedig a 2 és 4 százalék közötti sávban vagyunk.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy 2010-ben (az Eurostat adatai alapján) a magyar GDP 1,1 százalékkal nőtt, 2011-ben 1,6 százalékkal, 2012-ben aztán 1,7 százalékkal csökkent, majd 2013-ban ismét 1,1 százalékkal emelkedett. Vagyis messze nem abban a sávban volt, és a legutóbbi éves adatok alapján nem is ott van, ahol Orbán állítja. A legutóbbi két negyedévben kétségtelenül gyorsult a növekedés, de az elmúlt négy évben csupán átlag fél százalék volt. Szándékos mellétrafálásban a kormányfő jól teljesít.

Azt is állítja Orbán Viktor
(ugyanott), hogy a reklámadóval „befogunk 9-10 milliárdot egy olyan szektortól, amely nagyméretű, és igen nagy profittal dolgozik. Ha kisebb lenne a profitjuk, akkor nem kellene sok adót fizetni.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy a reklámadót nem a profit, hanem a reklámbevétel alapján kell fizetni. Nemcsak azoknak tehát, akiknek nagy nyereségük van, hanem mindenkinek, aki egy bizonyos szint fölötti értékben tesz közzé reklámot (kivéve a TV2-t). Így aztán a veszteséges cégek is kénytelenek adózni (ugyanúgy, ahogy a bankszektorban). Egyébként pedig még a jelenlegi fő célpont, az RTL Klub sem dolgozik kirívóan nagy nyereséggel, annyira nem, hogy a reklámadóval várhatóan veszteségessé válik. Nem baj, akkor majd Orbán szerint nem kell sok adót fizetniük. Kár, hogy a törvény szerint mégis kell.

Azt állítja a Miniszterelnökség
(közleményében): „A kormány álláspontja szerint helytelen, hogy az RTL Klub bosszúhadjáratot indít azért, mert Magyarországon is adót kell fizetnie. Az pedig egész egyszerűen elfogadhatatlan, hogy a kormánytagok családjain, mint például a miniszterelnök édesapján akar bosszút állni ezért. Magyarországon a kisvállalkozások is fizetnek adót, nem is egyet, hanem többfélét.”
Ezzel szemben a tény az,
hogy az RTL-nek eddig is kellett adót fizetnie Magyarországon. Nem is egyet, hanem többfélét. Közülük a legnagyobb a nyeresége után fizetendő 19%-os társasági adó, ami a miniszterelnök édesapjának (egyáltalán nem kis-) vállalkozása esetében például csak 10%-os. A miniszterelnök családján mindazonáltal az RTL nem állt bosszút, csupán beszámolt arról, hogy a Demokratikus Koalíció egyik képviselője a kormány minisztereitől kért tájékoztatást Orbán Győző 1,9 milliárdos forgalmú vállalkozásáról, állami megrendeléseiről. Ha ez az elfogadhatatlan bosszú, akkor mi lehet az elfogadható tájékoztatás? A pofa be?

Azt állítja Szijjártó Péter
külgazdasági és külügyminiszter-helyettes (a Vajda Papír Kft. új gyártósorának felavatásán), hogy a válság óta a magyar papíripar teljesítménye 55 százalékkal, 350 milliárd forintra nőtt, ennek kétharmadát pedig a Vajda Papír Kft. adja.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Szijjártó néhány hónapja még az osztrák Prinzhorn-csoporttal kötött stratégiai megállapodást, és akkor még úgy tudta, hogy a Prinzhorn adja a magyar papírtermelés 85 százalékát. És tényleg: a Vajda Papír szépen fejlődött ugyan, de árbevétele tavaly még így is csak 22 milliárd forint volt. Vagyis sehogyan sem adhatta sem az össztermelés, sem a bővülés kétharmadát. De úgy látszik, a Fidesznél már csak kétharmaddal tudnak számolni.