Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Orbán Viktor
(brüsszeli tárgyalásai után az állami média tudósítóinak nyilatkozva), hogy „nem szeretem a sumákolós külpolitikát”. Mint mondta, érdemes rögtön az elején tisztázni, ha nem egyeznek az álláspontok, mert ez rövid távon konfliktusokhoz vezethet ugyan, de hosszabb távon bizalmat teremt.

Ezzel szemben a tény az,
hogy akár szereti, akár nem, Orbán külpolitikája „sumákolós”. Ennek bizonyítására álljon itt egy másik idézet, ugyancsak tőle az EU-val folytatott vitákról: „A diplomácia táncrendje miatt az elutasítást úgy kell előadni, mintha egyébként barátkozni szeretnénk. Ezek azok a politika művészetéhez tartozó mozdulatok, hogy majd a hét javaslatból kettőre-háromra (úgyis megcsináltuk már, csak ők nem vették észre) rábólintunk, a maradék kettőt pedig, amit nem akarunk, úgy utasítjuk el, hogy a többségét tulajdonképpen elfogadjuk. Ez a bonyolult játék afféle pávatánc.” Így beszélt a Pávatánc Színház igazgatója 2012-ben. És lám, itt az új produkció 2015-ben, hogy ő ezt nem szereti. Csak hogy meglegyen iránta a bizalom.

Azt állítja a miniszterelnök
(a kultúra napján mondott beszédében, a Bogányi-féle új zongora bemutatása alkalmából a Zeneakadémián), hogy „a zene ma is békét teremthet világunkban. Igen, abban a világban, ahol az egymás kultúrájával szembeni tiszteletlenség ismét kiásta a gyűlölet lövészárkait.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem az egymás kultúrájával szembeni tiszteletlenség ásta ki a lövészárkot Párizsban, ahol terroristák lemészárolták a Charlie Hebdo szerkesztőségének munkatársait, mint ahogy Irakban és Szíriában sem, ahol az Iszlám Állam nevű terroristaszervezet halomra gyilkol keresztényt és muzulmánt egyaránt – nyilván nem azért, mert tiszteletlenek. Ürügy a gyilkos erőszakra mindig volt és van, az okok pedig mélyebbek és sokkal bonyolultabbak, mint ahogy a tisztelet fölkent prédikátora sugallja, aki csak politikai ellenfeleit és bírálóit nem tiszteli. Ja, meg a más kultúrát sem: mert mit is mondott Párizsban, miután részt vett a kétmilliós demonstráción? „Amíg ez a kormány van, addig biztosan nem fog megtörténni, hogy a bevándorlók célpontjává váljon Magyarország. Nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között.” A tisztelet jegyében, ugyebár...

Azt állítja a Fidesz-frakció
sajtóirodája, hogy egy éven belül két MSZP-s képviselő ellen is vádat emelt az ügyészség pénzmosás, illetve korrupció miatt. A véget nem érő szocialista bűnregény címet viselő közlemény szerint Simon Gábor után Hiszékeny Dezső is beállt a sorba, amelyben ott van Hunvald, Hagyó, Zuschlag, Juhászné Lévai Katalin és Veres János is.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Hiszékeny ellen vádat emeltek ugyan (szerinte koncepciós eljárásról van szó), de más szocialista képviselő ellen nem. Simon Gábor ügyében ugyanis még mindig nincs vád, csupán március közepéig meghosszabbították a nyomozást. A Juhászné elleni ítélet egyébként mindössze megrovás volt, Veres János ellen pedig se gyanú, se vád, se ítélet nem született semmilyen ügyben. A bűnregényt tehát szorgalmasan írják a Fideszben, de a regény műfajához illően sok benne a fikció.

Azt állítja a Miniszterelnökség
(közleményében), hogy a KSH minapi jelentésével ellentétben a civil szektor bevételei és foglalkoztatottsági adatai is növekedést mutattak 2012-ről 2013-ra.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a KSH szerint a civil szféra 2012-ben indult visszaesésnek, 2013-ban pedig tovább csökkent a bevétel (elsősorban a 74 milliárd forintos állami forrásmegvonás miatt), de a civilszervezetek és a munkaviszonyban állók száma is. A még nem végleges 2014-es adatok ugyan mutatnak valamelyes javulást, de a foglalkoztatottak száma még mindig nem éri el a 2012-est. Igaz, a Miniszterelnökségen dolgozók létszáma dinamikusan és folyamatosan nő.

Azt állítja az Igazságügyi Minisztérium
(közleményében), hogy kiegyensúlyozatlan álvitát, nem pedig meghallgatást tartott az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottsága az emberi jogok magyarországi helyzetéről. A minisztérium szerint a jogi kérdések tisztázásának fóruma nem egy parlamenti bizottság, hanem a bírói testületek, ezért különösen érthetetlen, hogy a meghallgatás résztvevői jórészt olyan ügyeket vetettek fel, amelyeket a megfelelő jogi és uniós fórumokon Magyarország már régen lezárt.

Ezzel szemben a tény az,
hogy amit a magyar kormány már lezárt, azt Európa még nem biztos, hogy lezárta (lásd az Európa Tanács emberi jogi biztosának szigorúan bíráló jelentését Magyarországról), az Európai Parlamentben pedig bármilyen kérdést meg lehet vitatni, jogit és politikait egyaránt, még ha az Igazságügyi Minisztérium ezt nehezményezi is. Ráadásul az emberi jogok helyzete a legfontosabb politikai kérdések közé tartozik, és ezt még Orbán Viktor is így gondolta a Medgyessy-kormány idején, amikor a Kereszténydemokrata Internacionálé a Fidesz javaslatára határozatban ítélte el Magyarországot a politikai és állampolgári jogok megsértése miatt. Kár, hogy Medgyessynek nem volt olyan szóvivője, aki ezt szappanoperának minősítette volna. A vitát nagy ívben elkerülve, az „álvitában”.