Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Orbán Viktor
(még a Simicska Lajossal kirobbant konfliktus előtt adott interjújában, amelyet a Hír TV-nek adott), hogy amikor 2001-ben kormánya nem az amerikai F–16-os vadászrepülőgépek, hanem a svéd Gripenek megvásárlása mellett döntött, „abban a pillanatban kiderült Amerikában, hogy Magyarországon nincs demokrácia, sőt antiszemitizmus van”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Amerikában egyáltalán nem mondták akkoriban, hogy nálunk nincs demokrácia, csak rossz néven vették Orbán magatartását szeptember 11. után. Éppen a vadászgépvásárlással egy időben történt ugyanis a World Trade Center és a Pentagon elleni terrortámadás, Orbán pedig nem volt hajlandó elhatárolódni Csurka István MIÉP-elnök Amerika-ellenes kirohanásától. Csurka szerint „a világ elnyomott népei nem tűrhették válaszcsapás nélkül a globalizmus által rájuk mért megaláztatásokat, a kizsákmányolást és a Palesztinában folyó tervszerű népirtást”, a Fehér Ház pedig Jeszenszky Géza akkori washingtoni nagyköveten keresztül kérte Orbánt, hogy adjon erre egyértelmű, nyilvános választ. Ő azonban ezt többszöri sürgetésre sem tette meg, ami valóban nemkívánatos személlyé tette Washingtonban. Nyilván arra a következtetésre jutottak, hogy nem egy „Good Friend”.

Azt is állítja a kormányfő
(ugyanott, a bevándorlási politikájáról), hogy a menekültügy sok milliárd forint terhet jelent a költségvetésnek.

Ezzel szemben a tény az,
hogy egyáltalán nem jelent sok milliárdot, csupán 2 milliárd 600 milliót 2014-ben, ami költségvetési szempontból jelentéktelen összeg. De még ehhez is kapunk több százmillió forintnyi támogatást az Európai Uniótól a menekülteket befogadó létesítmények fejlesztésére, a velük foglalkozó személyzet bővítésére és továbbképzésére, valamint a statisztikai rendszer korszerűsítésére. Az embereket hergelni persze sok és kevés milliárddal egyaránt lehet. Sőt Orbán szerint kell is.

Azt állítja továbbá a miniszterelnök
(szintén a Hír TV-ben), hogy nem volt olyan korszak Magyarország történetében, amikor ennyi pénz jutott volna az egészségügy fejlesztésére. Mint mondta, az elmúlt időszakban 500 milliárd forintot költöttek erre a célra.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem költöttek. Hogy mennyire nem, arra bizonyíték, hogy 2011-ben az egészségügyi költségvetés 1254 milliárd forint volt, az idén pedig 1276 milliárd. A fejlesztés persze tág fogalom, de ebbe a tág fogalomba Zombor Gábor egészségügyi államtitkár szerint 2014 októberében még csupán 330 milliárd forint fért bele, ennyire taksálta ugyanis a folyamatban lévő és induló projektek összegét. Vagyis nemhogy 500 milliárdot nem költöttek, de még ezt a bizonyos 330 milliárdot sem költötték el, hiszen a beruházások egy részét még nem fejezték be, egy másik részét pedig csak most kezdik. Igaz, hogy közben volt egy 30 milliárdos béremelés, annak a fedezetét viszont elvonták a kórházak dologi költségeiből, és akkor még a kórházak majdnem 100 milliárd forintos felhalmozott tartozásairól nem is beszéltünk. Pedig lehet, hogy a miniszterelnök ezt is beleszámolta a fejlesztésekbe.