Hogy mi van?

Bolgár György sorozata
Azt állítja Orbán Viktor miniszterelnök
(a Kossuth rádióban), hogy Európa új védelmi vonalát Görögország északi határánál kell kiépíteni.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Európa védelmi vonala (ha egyáltalán van értelme ennek a fogalomnak) nem építhető ki Görögország északi határánál. Ehhez ugyanis először ki kellene zárni Görögországot Európából, másodszor nemcsak Bulgáriát kellene bevonni a schengeni zónába, hanem az unión kívüli Macedóniát is, ami nyilvánvalóan elképzelhetetlen. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen védvonallal az összes menekült Görögországban maradna, vagy Albánián keresztül menne tovább az unió országai felé. Nem baj, Orbán vezénylő tábornok a jövő héten majd újabb haditervet készít.

Azt állítja Kottász Zoltán
a Magyar Idők című kormánypárti lapban, hogy tavaly több mint egymillió ember érkezett Németországba a Közel-Keletről Merkel kancellár „meghívására”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy körülbelül a kétharmaduk érkezett a Közel-Keletről, viszont még mindig százezres nagyságrendben mentek Albániából, Koszovóból vagy Szerbiából. Merkel „meghívása”, amely a szíriai polgárháború elől menekülők befogadásáról szólt, augusztus végén hangzott el, és addigra már mintegy négyszázezer menekült jutott el Németországba, vagyis az exodus akkor már javában folyt. De ha a Magyar Idők szerint Merkel a bűnös, márpedig igen, akkor mindegy a tényeknek.

Azt állítja Csontos János
ugyancsak a Magyar Idők című kormánypárti lapban (azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormány helyreigazítást kért a The New York Timestól, mert az újság arról írt, hogy egy menekült szíriai nőt egy magyar börtönőr súlyosan bántalmazott), hogy az amerikai újságírónő egy gyors ellenőrző hívással vagy e-maillel „lecsekkolhatta volna”, igazat mond-e a szíriai áldozat. „De nem csekkolta le, mert előítéletességében ezt a vad pusztai magyarokról nagyon is el tudta képzelni.” Ám ha a The New York Times az önkéntes helyreigazítást nem teszi meg – írja Csontos –, „egy milliárdos nagyságrendű jóvátétel talán kellően elrettentő lehetne a jövőbeli potenciális rágalmazásokra nézve”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem lehetne elrettentő, ugyanis gyakorlatilag kizárt, hogy egy ilyen ügyben a The New York Timest elítéljék. Amióta 1964-ben az amerikai Legfelsőbb Bíróság meghozta történelmi jelentőségű döntését a The New York Times kontra Sullivan rágalmazási ügyben, az amerikai nyilvánosság korlátja csak az, hogy az újságírók ne tegyenek közzé tudottan hamis információt, illetve ne legyenek nyilvánvalóan hanyagok és gondatlanok az igazság keresésében. Az viszont nem várható el tőlük, hogy írásaik száz százalékban mentesek legyenek a tévedésektől, mert még az esetleges hibás közlések vagy vélemények is elősegítik a vitát, a szólásszabadságot. A mostani esetben egyébként a magyar hatóságok cáfolatát valóban könnyedén meg lehetett volna szerezni, ám a lényeg az, hogy a menekülteket Törökországtól Németországig számos atrocitás érte. A magyar rendőrség ugyanakkor nemrégiben még azt is letagadta, hogy Röszkénél durva erőszakot alkalmazott a lengyel közszolgálati televízió munkatársa ellen, holott az sokak szeme láttára történt, az újságíró külön panasszal élt, és állítására tanúk és fényképek is szolgáltak bizonyítékul. Úgyhogy a milliárdos rágalmazási per valóban sokba kerülhet, de nem a The New York Timesnak, hanem Magyarországnak. A New York-i Idők ugyanis nem Magyar Idők.

Azt állítja Kósa Lajos, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője
(a TV2 Mokka című műsorában), hogy Magyarország az Európai Unió országai között gazdaságilag jól teljesít, a hozzánk hasonló államokhoz viszonyítva pedig – Lengyelországtól Bulgáriáig – kifejezetten jól.

Ezzel szemben a tény az,
hogy éppen a közép- és kelet-európai országoktól maradunk le. A legutóbbi, harmadik negyedéves GDP-adatok szerint ugyanis csak Észtországot és Szlovéniát előzzük meg, a többiek, Csehországtól Bulgárián át Romániáig mind gyorsabban növekedtek, mint mi. Egy dolog mindenesetre biztos: a Fidesz kétségkívül jobban teljesít bármelyik versenytársánál. És mindjárt a TV2 is az övék lesz. Ha már nem az.

Azt állítja Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár
(az M1 állami hírtévében), hogy Európa egyik legrövidebb várólistája van Magyarországon.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Európa számos országában – például Németországban, Ausztriában, Franciaországban vagy Svájcban – nincs is várólista. Ez persze nem jelenti azt, hogy ott azonnal megoperálnak mindenkit, viszont lista nélkül még azt sem lehet tudni, meddig kell várni egy-egy műtétre. Mint ahogy vannak olyan európai országok is, ahol magasabb ugyan a várakozási idő, mint nálunk, viszont sokkal kiterjedtebb a magánbiztosítás, vagyis jóval több beteg végezteti el a műtétjét az állami rendszeren – és a várólistán – kívül. Na, ennyit az egészségügyi dicsőségről. Kétes.