Hívők osztályozása

A Fidesz-kormány törvénytervezete elméletileg az egyházakat, gyakorlatilag a hívőket rangsorolná. Milyen alapon? Ugyanis a „sárba döngölt” harmadik köztársaság első ciklusában a kereszténydemokrata megszólalásokkor „imára!” beszólással buktak a pulpitusra a honfiúk, akik mára elvileg honatyává nőtték ki magukat.

És kinőtték? Mint kamasz a ruháját. Az együttérzést, a humanista életlátást, a társadalmi szolidaritást ledobták magukról. De a felvett, csálén álló hívőköntös nem arról tanúskodik, hogy igazi keresztényekké váltak volna. Érdekhívők lettek, neofiták. Tisztelet a konzekvens Fidesz-tagoknak és -szimpatizánsoknak, de a vezérük olyan lezserül engedi el a már lecsúszottak és lecsúszásra ítéltek kezét, hogy ihaj. Nemcsak a felületesen megítélt romák sorsát nehezítik, hanem minden olyan magyar polgár életét, aki önhibáján kívül szorul be sanyarú életkörülményeibe. És még az is csak ideiglenesen segít rajta, ha társadalmi biztosítást kikerülő munkát vállal.

A fejlettebb társadalmakban a nálunk kiutált és negatívan diszkriminált multik minden munkavállaló után fizetik a járulékokat, ami az alkalmazottak öregkorára némi biztosítékot ad. A vezető hazai kereskedelmi multicég, amely tulajdonosának politikai hitvallása közismert, vígan, zavartalanul fizet zsebből. A kormány rövid távú céljai érdekében milliárdok lenyúlásával (nyugdíjpénztárak) nagylegénykedik a keservesen összegyűjtött magánvagyonok pazarlásával. Szerintük ez a valódi keresztény magatartás.

Kíváncsi lennék, hogy a hárommilliót közelítő embertömeg egyedeinek keserves sorsát ismerve tudnának-e őszinte könnyet hullatni a kormány tagjai a társadalmi igazságosság elleni törvények megszavazásakor.

Tősér István
Miskolc