Hitelesnek maradni – Krizsó Szilvia kétségkívül hiányzik napjaink tévéműsoraiból

Rendben van, fogadjuk el, hogy haladni kell a korral. Aminek egyik jele, hogy sokfelé háttérbe szorul a hagyományos tévénézés. Valamint az, hogy – főleg – a fiatalok a különböző korszerű eszközök segítségével tájékozódnak a világról (ha ugyan), és kísérik figyelemmel például kedvenc sorozataikat. Persze az még kérdéses, mit hoz a jövő és hová vezet mindez, de azt mindenképpen sajnálhatjuk, ha a televíziós egyéniségek, a képernyős szerepléssel nevet szerzett szakemberek elhagyják a pályát, vagy másfajta érvényesülési módokat keresnek maguknak.

Három, évekig meghatározó személyiség hiányzik például mostanában a műsorokból. Mindhárman más-más okból léptek ki a tévés nyilvánosságból, de az biztos, hogy távozásukkal szegényebb lett a média, még ha részben benne is maradtak. Veiszer Alinda rengeteg remek beszélgetéssel készített portrékat előbb a Magyar Televízióban, majd a Hír TV-ben. Ma már egyik csatorna sem tart rá igényt, így egy magyar nyelven sugárzó szlovák rádióban hallhatók műsorai szombat délelőttönként. Közben azonban történt valami, ami sokat rontott a róla kialakított képen és attól kezdve a hitelességén is. Nyilván főleg anyagi megfontolásból – ugyancsak újságíró férjével együtt – szerepet vállalt ugyanis egy bulvárprogramban, az RTL Klub Nyerő páros című álvetélkedőjében. És azt nem kellett volna. Ahogyan Kálmán Olgának sem úgy eltávolodnia a médiától, ahogyan tette. Emlékezetes, ő egykor az akkor még valóban közszolgálati tévében pallérozódott, de az ATV Egyenes beszéd című műsora hozta meg számára az országos ismertséget. A beszélgetéseket még folytatta a Hír TV-ben, amíg megtehette, de kirúgása után átnyergelt a politikához. Azzal pedig, hogy főpolgármester-aspiránsnak jelentkezett, majd napjainkban a Városházán vállalt jól fizető tanácsadói állást, visszamenőleg tette hiteltelenné, amit éveken át felépített.

Igazából azonban nem is róluk, hanem a harmadik hiányzóról szól ez a cikk. Krizsó Szilvia ugyancsak a közszolgálati tévében tűnt fel jó tíz éve. Elsősorban Az este című műsorban készített beszélgetéseivel hívta fel magára a figyelmet. Nemrég egy interjúban így emlékezett erre: „Az, hogy politikával kell foglalkozni, önmagában egészen más mentalitást, felkészülést és megítélést jelent, az összes előnyével és hátrányával. Aki politikai újságírással foglalkozik, rögtön megosztó személyiség lesz, bár nekem szerencsém volt, mert akik értő szemmel néztek, elfogulatlannak láttak, pártállástól függetlenül. Sokan szerettek, tartottak etalonnak, miközben persze voltak olyanok is, akik egyáltalán nem.” Bizonyára ennek a hozzáállásnak is szerepe volt abban, hogy anyaintézményében 2011-ben parkolópályára tették. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében már nem volt szükség arra, hogy valaki igaz kérdéseket tegyen fel, s ha nem kap őszinte választ, akkor netán vissza is kérdezzen. Krizsó erre úgy reagált, hogy közölte, megcsömörlött a politikától. És úgy tudott vele szakítani, hogy amit megtanult és amiben jónak bizonyult, azt azért folytathassa. Ezzel pedig ő – ellentétben két említett kolléganőjével – megőrizte hitelességét.

Lényegében egyszerű megoldást választott. Népszerű, ismert emberekkel készített interjúkat egy színházban – előbb a Radnótiban, aztán az Átriumban – közönség előtt, s ezeket a beszélgetéseket műsorra tűzték az ATV-ben is. Több mint 240 vendége volt az évek alatt, az általa legjobbnak tartott produkciókból összeállított két könyvet is, mindkettő ugyancsak sikeres lett. „A Krizshow-ban megélhettem az önfeledt nevetés örömét, hozzátéve, hogy számomra az is mindig fontos volt, hogy kérdezőként ne én legyek a főszereplő, ne akarjak rátelepedni a műsorra, a riportalanyra” – mesélte egyszer. Tegyük hozzá, ehhez kellett az alapos felkészülés, ami mindig is jellemezte, s miáltal valódi műsorokat tudott létrehozni. A tehetség és a megfelelő önkontroll sikereinek egyik titka.

Most pedig újra továbblépett. Úgy döntött, hogy befejezi a színpadi interjúkat is – noha bizonyára lenne még művész vagy ismert személyiség, akit a maga finom, mégis ellenállhatatlan módszereivel jobban megismertethetne a közönséggel. Az új próbálkozásához viszont tudni kell, hogy Krizsó Szilvia csaknem húsz éve tart különböző témában tréningeket az üzleti szférában. Tanácsokat ad, interjúkat készít, s közben megismert rengeteg felsővezetőt, valamint eredményes üzletembereket. S úgy gondolta, hogy ezek az emberek – a szorgalmuk, a kitartásuk révén – akár példaképek lehetnek, érdemes tehát felhívni rájuk a nagyobb közönség figyelmét is. „Legyünk már büszkék mások sikereire, tanuljunk tőlük, lessük el, amit lehet, és ne irigykedjünk, ne legyünk rosszindulatúak, mert ezzel csak magunknak ártunk” – magyarázta újabb találmányának hátterét.

Ezek a beszélgetések ugyanis a 24.hu-n hallhatók a most induló podcastsorozatban. Ha valaki nem tudná – és biztosan sokan vannak ilyenek, nekem is utána kellett néznem –, a podcast egy olyan hang- vagy videóanyag, amit a készítője interneten tesz közzé. Olyan rádióadás-szerű tartalom, ami a feltöltés után online érhető el. Krizsóra nagyon jellemző már a sorozat címe is: Bárkiből valaki. Vagyis annak igyekszik utánajárni, miképpen válhat valaki sikeres üzletemberré, s ezzel – természetesen – gazdaggá is. Nem a zsebekben és pénztárcákban vájkál persze, hanem azt igyekszik megmutatni, milyen családi háttérrel és egyéni ambíciókkal indul valaki egy lényegében ismeretlen útra, amelyen következetesen végighaladva lehet az, akire már figyelni kell.

Első műsorában Gerendai Károly – a Sziget Fesztivál alapítója, napjainkban több Michelin-csillagos étterem tulajdonosa – pontosan hozta is, amit a riporter remélt. Nagyon szimpatikusan elmondta, hogyan vált meg 16 évesen a szülői háztól, hogy aztán felépíthesse magát és karrierjét. Egy pillanatig nem unatkozhattunk, mert Krizsónak különleges érzéke van ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést, ha netán már leülni készül a műsor, s egy-egy kérdéssel hogyan lendítse tovább az alanyt, ha nagyon belemerült a magyarázkodásba.

Amikor legutóbbi könyve megjelenésekor beszélgettünk, megkérdeztem tőle, végül is kielégíti-e, amit csinál, nem hiányzik-e a régi tévés pörgés. Erre azt mondta, a sokféleség gyönyörködtet. Nagyon változatos dolgokat csinálhat, ráadásul szabadon gazdálkodhat az idejével. Úgy osztja be, ahogy akarja, és többet lehet a családjával. „Kiegyensúlyozott és harmonikus életet élhetek” – hangzott az összegzés. Ezek a szavak a jelek szerint ma is érvényesek. Örülhetünk is neki.

Az már más kérdés, hogy Krizsó Szilvia kétségkívül hiányzik napjaink tévéműsoraiból. Elfogadtuk, hogy haladni kell a korral, de még nem adtuk fel a reményt, hogy visszatérhetünk a klasszikus tévézéshez (-nézéshez és -csináláshoz). Amihez persze nemcsak jó műsorok kellenek, hanem képernyős egyéniségek is. Olyanok, mint ő.