Házi feladat

Sokan mondják, a nyugati sajtó „túlságosan autonóm” ahhoz, hogy a nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár „magyar befolyás alá vonja”. Maga a törekvés – az előnyös nemzetközi sajtómegjelenés vágya – történelmi sebeket idéz fel. Trianonban (pontosabban a Horthy-korszakban) gyökerezik a mítosz, hogy kilátástalan helyzetünk nem is a vesztett háború, hanem a rafinált cseh, román, francia propagandagépezet működésének következménye. Kuminra vár a nemes feladat, hogy megtörje a magyar átkot, helyreállítsa nemzetünk jó hírnevét.

1993-ban, érettségi után az ifjú Kumin nem gondolta volna, hogy hamarosan nemzetközi játszmák részese, vezető kormányférfiak munkatársa lesz. A műegyetemen kezdett, közlekedésmérnöknek készült, egy év kellett hozzá, hogy belássa, ez zsákutca. Azonnal pályát módosított, sebességet váltott. A közéleti GPS azt ajánlotta Kuminnak, hogy a modern marketing, később a politológia, s végül a politika felé vegye az útirányt, ha sebtiben célhoz akar érni. A Kereskedelmi, Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Főiskola marketing szakán diplomázott, politológus–közgazdász képesítést végül a közgázon szerzett, de megfordult a CEU-n is, tanított a Századvég Politikai Iskolájában.

A kezdeteket ismerő forrásunk korosztálya egyik legtehetségesebb tagjaként emlékszik Kuminra. Említi, milyen jó szakdolgozatot írt a Horn–Orbán-vitáról, és hogy „az internet- és SMS-alapú közvetlen politikai részvétel ügye” érdekes kutatási témája volt, „de kiderült, ő is politikai karrierista. Társaihoz hasonlóan semmi kedve bejárni a tudomány 15-20 évet kitevő útját, könyveket írni, szöszölni.”

Az élet iskolája, a szakmai kiteljesedés nyitánya a stúdiók belvilága volt. Kumin betelefonálós fórumokat vezetett (és élt túl) az ATV-ben, dolgozott a Katolikus Rádiónál, a Magyar Hírlap és a Metró újság publicistája volt.

Érdekes szereplőnek számított a kereskedelmi televíziók politikai műsorainak belterjes köreiben. Tűnődő, meditatív alkat, kulturált stílus, enyhén blazírt, szenvedélymentes hangütés. Mindez neutrális, kiegyensúlyozott benyomást keltett. Sejthető volt ugyan, hogy nem ő a baloldal ásza, de a vad jobboldali farkas szerepét sem vállalta fel.

Sólyom László köztársasági elnök mellé a zöldmozgalmakon át vezetett az út. Mivel a későbbi elnök fixa ideája volt, hogy jelölését a Védegylet lobbizta ki, Kumin személyében a „félcivil arculatot” kívánta erősíteni. Elemzőnk így 2005-től öt évig az Elnöki Hivatal Stratégiai és Kommunikációs Főosztályát irányította. Hogy mi volt a stratégia, abba mi, földi halandók nem láthattunk bele, de hogy a kommunikációval gond nem lehetett, az biztos. Ilyen ugyanis meglátásunk szerint nem nagyon volt. Sólyom elnök ezoterikus politikai szemléletéből, mizantróp hajlamából következett, hogy nemigen érintkezett a néppel, kivált a mélyen megvetett és alkatilag utált újságírónéppel. „Szép és izgalmas munkahely (volt) az elnöki hivatal”, kommentálja az ott töltött napfényes éveket az elemző a HVG portréinterjújában. „Jó lehet (ma is) ott dolgozni”, teszi hozzá, immár Áder géniuszát dicsérve.

De a mandátumok sajnos lejárnak, kenyérkereset után kellett nézni. Kumin csaknem két évig a Századvég vezető elemzőjeként dekkolt. Ahogy várható volt, a kormányváltás után az állami apparátust elözönlötték a „csáklyások”, a Századvég fiatal farkasai. Szinte mindenkit vittek a Kossuth térre, aki kicsit is Fidesz-kompatibilisnak számított. És a legtöbben annak számítottak.

Rutinos kollégák szerint több fiatal politológus 2010-ben kalkulált, és úgy ítélte, Orbán rendszere hosszú távúnak látszik. Érdemes hát hosszú távra berendezkedni. Kumint, aki egyik ismerője szerint „kezdettől vonzódott ehhez a társasághoz”, maga a nagy Giró-Szász csábította át 2012-ben, hogy „fedje le a nemzetközi kommunikációt”. Az elemző alig várta, hogy csábulhasson.

Giró-Szász, a pedagógusok italozási szokásainak szakértője (lásd: konyakaffér) a klasszikus kormányszóvivő szerepét tölti be. A Kumin által meghonosított műfaj (nemzetközi sajtóelhárítás) hazánkban ismeretlen. A kormányváltás után Kovács Zoltán államtitkár vitte a szerepet a KIM-ben, de a feladat meghaladta erejét. 2012-ben a funkció át is került a Miniszterelnökségre, mint minden, ami Orbán szemében fontos.

De vannak további előzmények. Kumin nyerő, a kormányzati politikához mindenkor jól illeszkedő varázsmondatait már a Sólyom-korszak óta sulykolja. Hogy a nyugati sajtó tudatosan torzít. De minimum át van verve. Ráadásul a felszínes tudósítók kézről kézre adják régi hazai kádereiket. Akik radikális kritikájukkal tudatosan ártanak a nemzet ügyének.

A politológus kollégák szerint ez a helyettes államtitkár piacvezető szellemi terméke. Ráadásul afféle házi feladat.

– A Feri ezért kapta meg a munkát. Boldog ember, azzal foglalkozhat, amit szeret is – mondják ismerői.

Más hozzáteszi: – Húszan lehetünk szakmai körökben, akik jól beszélünk idegen nyelveket, kapcsolatban állunk külföldi újságírókkal, cégvezetőkkel, nagykövetségekkel. A Feri három nyelven is beszél, sokat utazik, nyugati sajtókörökben állítólag ismerik.

Kumin munkája részben megelőző jellegű. Személyes beszélgetéseken magyarázza az orbáni kormányzat szándékait, tompítja a miniszterelnök bárdolatlanságait. De a háttérbeszélgetéseken kívül nyilatkozik is, hogy demonstrálja a magyarok nyitottságát. Furcsálltuk is, hogy lapunk felkérését a nem túl szofisztikált „nem aktuális” indoklással hárította el, de aztán megfejtettük: lojalitásunk Orbánnal annyira egyértelmű, hogy fölösleges erősíteni.

Ám Kumin nem mindig ilyen szenvtelen. Ahogy a világ változik, ő is felveszi a kesztyűt. Leginkább kiszolgáltatott, a közszolgálati nyilvánosságból kiszorított értelmiségieken köszörüli a nyelvét.

(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)