Háromfelé is sápot húztak az autóhitelekből

A kormány az év eleje óta ígérte, hogy a jelzálogos devizahitelek után a többi hasonló kölcsönt is kivezetik. A határidők csúsztak, a hivatalos magyarázat szerint meg akarják várni a lakáshiteles ügyek lezárását. Ez annyit jelentene, hogy konkrét forintosítási lépésekre a gépkocsi és személyi devizahiteleknél októberig kellene várni, miközben a svájci frank rendkívül magas kurzusa miatt az adósok törlesztője jelentősen megugrott.

Valamit tehát tenni kellett, ezért az MNB már most bejelentette, hogy a tartalékából 1,1 milliárd euró devizafedezetet biztosít a forintosítás folytatásához. Mintegy 240 ezer szerződésről van szó, ebből nagyjából 160 ezer az autóhitel, összesen 290 milliárd forint értékben, és közel 70 ezer a devizás személyi hitelállomány, teljes összege viszont alig 20 milliárd. Jóval kisebb nagyságrendről beszélünk tehát, mint a lakáshiteleknél, de az érintetteket ez aligha vígasztalja.

Már csak azért sem, mert a banki elszámolás sokaknak semmit nem hozott, mert az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítások miatti korrekciót elvitte a frank időközben történt drasztikus erősödése. A válság előtti kocsivásárlások idején az árfolyam jellemzően 160 forint körül mozgott, a törvény által még tavaly rögzített forintosítási árfolyam 258, jelenleg viszont már 300-hoz közelít. A szerződéskorihoz képest tehát csaknem duplájára, de tavaly szeptemberhez viszonyítva is mintegy 15 százalékkal erősödött az alpesi ország valutája!

A kétezres évek eleje a járművásárlások fénykora volt hazánkban. Évente több mint 150 ezer autót vásároltak, döntő többségüket hitel vagy lízing konstrukcióban, devizaalapon. A kereskedők szabályosan vadásztak a vevőkre, és egymás alá licitáltak a kedvezőbbnél kedvezőbbnek látszó feltételekkel. Odáig jutott a piac, hogy akár nulla önrésszel adtak gyakran 8-10 éves törlesztésre autókat, ami több szempontból is irracionális volt: egyrészt a vevő lényegében előzetes spórólás nélkül vásárolhatott, cserébe túl hosszú időre eladósította magát, másrészt a futamidő túlnyúlt a kocsi értékvesztésének idején, azaz ha valaki ki akart lépni a kölcsönből, hiába adta vissza az autót, fizetnie továbbra is kellett. Ehhez jött az árfolyamkockázat, ami végképp hazavágta az adóst.

A józan észt nélkülöző vásárlási dömpingben látszólag mindenki jól járt: a vevő, mert roppant könnyen juthatott autójához, a kereskedő, mert nőtt a forgalma, a hitelközvetítő és a hitelező ugyanezért. Nem beszéltek róla, de ez utóbbi és a vevő között még két szereplő lehúzta a maga sápját: a kereskedő valósággal rátukmálta a vásárlóra a hitelt, mert cserébe megkapta az alapösszeg 2-4 százalékát, ami elérte az árrésének akár felét is. Az egész ügyletet jellemzően egy hitelközvetítő bróker bonyolította, aki szintén jutalékot kapott a hitelt folyósítótól. Így aztán a kölcsön 4-8 százalékkal drágább lehetett, mint amennyi feltétlenül indokolt volt, anélkül, hogy az adóst erről tájékoztatták volna. /Jellemző, hogy erről a becsapásról még ma sem beszélnek./

Nem véletlen tehát, hogy a válság és a forint gyengülése miatt a gépkocsihitelek törlesztői átlagosan nagyobb mértékben emelkedtek, mint a lakáshiteleké. Lényegében mindenki rosszul járt, aki hitelbe vagy lízingbe vett autót, a legkevesebbet azok fizettek rá, akiknél a futamidő rövidebb volt, és a szerződésük a nagy árfolyamugrás előtt kifutott. Számukra a banki elszámolások hasznot hoztak, mert a korábbi kifizetéseik egy részét visszakapják. Továbbra is szívnak viszont a még törlesztők, az ő halmozottan hátrányos helyzetük megmaradt.

Ezen a forintosítás segíthet valamelyest, attól függően, hogy milyen árfolyamon történik, mert az MNB közleményéből ez nem derül ki. Ha a jelenlegin, semmit sem nyer az adós, csupán a későbbi árfolyamkockázattól szabadul. Ha mint a lakáshiteleknél, 258 forintos frankkurzuson, ez 45-50 milliárd forintos különbséget jelent, amit valakinek állnia kell. A méltányos az lenne, ha ezt a Nemzeti Bank vállalná, tekintettel arra, hogy mivel a devizatartalékát döntő részben még a szoci kormányok idején, jóval erősebb forintnál spejzolta be, a forintosításon mindenképpen nyer azzal, hogy a devizát eladja.

A lakáshiteleknél már 150 milliárdnyi nyereségre tett így szert – jut ebből jócskán sajátos alapítványokra és furcsa ingatlanvásárlásokra –, végre megtehetnék azt Matolcsyék, hogy a nyereségükből a tényleg rászorulóknak, az adósoknak is juttatnak valamit. /Jellemző, hogy a köztévé híradója a forintosítást a napokban úgy állította be, hogy az MNB százmilliárdokkal segíti az autóhiteleseket, amiből, mint látszik, egy szó sem igaz.../

Még várnunk kell arra, hogy a cseppet sem jelentéktelen részletek – lásd például az árfolyam kérdését – tisztázódjanak, ehhez viszont konkrét jogszabályra van szükség. Hogy ez mikorra lesz kész és mikor fogadják el, egyelőre nem világos. Annyit tudunk, hogy Orbánék a devizahitelek kivezetését a jogvitákkal együtt még az idén le akarják zárni.