Harcolni az apátia ellen

Az antiszemitizmus elleni küzdelem jövőbeli fő kihívása az, hogy a zsidóságot támadó verbális gyakorlat társadalmi „elérzéketlenítő” hatása ne ismétlődjék meg a fizikai erőszak esetleges hazai megjelenése esetén, a jelenségek számának növekedésével ne erősödjék az ezzel kapcsolatos társadalmi apátia, ahogy ez a verbális antiszemitizmus 2008-as intenzív megjelenése óta történt  – jelentette ki Bodnár Dániel, a tett és Védelem Alapítvány (TEV) kuratóriumi elnöke azon a konferencián, amelyet Biztonságban vannak-e az európai zsidók címmel rendezett a TEV a napokban. Az eseményen jelen volt az Orbán-kormány két államtitkára, Mikola István és Latorcai János is. Ez nyilvánvalóan nem véletlen: a konferencián – amelyen a magyar zsidóság képviselői inkább a hagyományos magyarországi szélsőjobboldal, így a Jobbik jelentette fenyegetésre helyezték a hangsúlyt az antiszemitizmus elleni harcban, míg a két államtitkár már az egész zsidó-keresztény örökséget féltette a bevándorlás miatt – valamennyi felszólaló méltatta, hogy Magyarország zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben.

Köves Slomó a konferencián

Fotó: MTI/Bruzák Noémi

Nyitó előadásában Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija arra emlékeztetett, hogy a TEV a fennállása óta eltelt öt évben

•  bevezette  a magyarországi antiszemita bűncselekmények EBESZ-normák szerinti rendszeres havi monitoringját, ami egyedülálló Európában,
• évente méri az antiszemita társadalmi attitűdöket,
• felállított egy „bivalyerős” jogi csapatot, amely öt év alatt 87 jogi eljárást vitt végig Magyarországon, és Magyarországgal kapcsolatban az Egyesült Államokban
• kezdeményezett négy, az antiszemitizmus elleni küzdelemben nélkülözhetetlen jogszabály-módosítást, egyet az Alaptörvényben, kettőt a Büntető Törvénykönyvben és egyet a Polgári Törvénykönyvben,
• folyamatos egyeztetési fórumot alakított ki a bíróságokkal, a Belügyminisztériummal és a rendvédelmi szervekkel,
• továbbképzési programot indított a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rendvédelmi képzésein, tananyaga szerepel a rendőrök, a bírók és az ügyészek továbbképzésében,
• oktatási programot indított középiskolásoknak,
• az amerikai Rágalmazásellenes Liga (ADL) európai ügyekért felelős igazgatójával, Andrew Srulevitch-csel  együttműködve sikerült elérniük, hogy 2013-ban a kuruc.infót letiltsák a közösségi oldalakról, az alapítóját, Varga Bélát pedig letartóztassák.

Köves Slomó szerint Nyugat-Európa két nagy kihívással néz szembe az antiszemitizmus elleni küzdelemben. Az egyik az integrálatlan fundamentalista muszlim antiszemitizmus, amelyet a 2013-as toulouse-i merényletsorozat, zsidó kisiskolások legyilkolása, a brüsszeli zsidó múzeum elleni 2014-es merénylet és a HyperCacher kóser üzletlánc párizsi boltja elleni 2015-ös támadás fémjelez. A másik viszont a szélsőbaloldali, posztmodern antiszemitizmus jelenti, amely Jeremy Corbyn brit munkáspárti elnök „visszataszító, antiszemita” kiszólásaiban és az anticionista egyetemi mozgalom, a Boycott, Divestment and Sanctions (BDS) tevékenységében jelenik meg. Ehhez képest – zárta beszédét az EMIH vezető rabbija – Kelet-Európában a hagyományos XX. századi szélsőjobboldali antiszemitizmus, a társadalmi tudatlanság és frusztráció, a szélsőjobboldali Jobbik által felszított náci ideológia és a Jobbik által intézményesített rasszista szubkultúra jelöli ki a feladatokat.

Ezzel összhangban beszélt Bodnár Dániel is. Szerinte különbség van antiszemita politika és a politikai antiszemitizmus között, és amíg az előbbire Európában elhanyagolható számú példa akad – ilyen a kóser vágás vagy a körülmetélés tilalma –, az utóbbi  más-más rétegben, de áthatja az egész kontinenst. Három válfaja van, az antijudaizmus, az anticionizmus, az Izrael-ellenesség, illetve a ma inkább Kelet-Európára jellemző, 1945 előtti zsidóellenesség. Az antijudaizmus két országra, Lengyelországra és Spanyolországra jellemző – két olyan országról van szó, ahol nem él szignifikáns zsidó közösség – a domináns attitűd viszont az anticionizmus, amelyet nagyrészt az egyes országok (jellemzően Franciaország, Belgium, Németország) ország muszlim közössége stimulál. Magyarországot ehhez képest azt a kétes dicsőség jellemzi, hogy az 1945 előtti időkre jellemző zsidóellenesség jeleit mutatja. Fizikai – vagyis tettlegességben kifejeződő – antiszemitizmussal Magyarországon nem találkozni, ezzel szemben a retorika, amelyet a Jobbik meghonosított, példa nélkül áll Európa legtöbb országában. Az effajta gyűlölet ellen – határozta meg Bodnár a TEV jövőbeli célját – érzékenyítéssel lehet felvenni a küzdelmet, hogy az a fajta verbális „érzéketlenítés”, amely Magyarországon zajlik, ne fordulhasson potenciális fizikai erőszakot érintő „elérzéktelenedésbe” a többségi társadalom részéről. Sajnálatos módon Nyugat-Európában nő az erőszak elfogadottsága, az azzal kapcsolatos apátia – jelentette ki ezzel összefüggésben.

Mikola István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára azt hangsúlyozta, hogy folytatni kell a harcot az antiszemitizmus minden formája ellen. Beszédében a bevándorlást nevezte meg az Európára, illetve a zsidó-keresztény kultúrára leselkedő fő veszélyforrásként. E ponton érdemes megjegyezni, hogy hazai példa is bőven akad: a Jobbik történetét rengeteg antiszemita incidens hatja át attól kezdve, hogy Kulcsár Gergely, a párt országgyűlési képviselője  leköpte a Duna-parti bronzcipőket, egészen addig, hogy a párt nyugdíjas tagozatának az alelnöke, Erős Erzsébet pár napja még a Facebookon tett zsidók és cigányok elleni, illetve az erdélyi magyarokat sértő kijelentéseket. 

Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség társadalmi és örökségvédelmi ügyekért, valamint kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkára beszédében azt hangsúlyozta, hogy az antiszemitizmus főleg a nyugat-európai nagyvárosokban és az Egyesült Államokban erősödik aggasztóan. 2016-ban a bejelentett amerikai antiszemita incidensek száma 941-en állt meg, 10 százalékukat pedig egyetemi campusokon hajtották végre. Szedi az áldozatait a terror is, alig több mint egy év alatt 415 ember vesztette életét merényletekben. Latorcai Csaba szerint ehhez képest – leginkább a déli határkerítés miatt – Magyarország ma Európa és a világ egyik legbiztonságosabb országa. Csökken az antiszemitizmus – hívta fel a figyelmet –, Magyarországon ma senkinek nem kell tartania attól, hogy a vallása vagy a származása miatt hátrányt szenved. Valóban, amíg 2017 első hat hónapjában a TEV 18 antiszemita gyűlöletcselekményt, két rongálást és 16 gyűlöletbeszédet azonosított Magyarországon, 2016-ban még 23-at követtek el. Ezt a képet más országokkal való összehasonlításban némiképp árnyalja – jegyezhetjük meg –, hogy az ezévi 18 antiszemita bűncselekmény a hozzávetőlegesen harminc magyarországnyi népességű Egyesült Államokban fél év alatt 540 antiszemita támadásnak felelne meg. A TEV felmérései szerint Magyarországon egyébként nem változik az antiszemiták aránya, elképesztő mértékben nő viszont a holokauszttagadóké. Erről Bodnár Dániel beszélt a lapunknak adott áprilisi interjújában. 

A Mikola István és Latorcai Csaba által mondottakat némiképp árnyalta az amerikai Andrew Baker rabbi, akinek a beszédéből az derült ki, hogy az Európát elárasztó menekülthullámról szőtt apokaliptikus víziók helyett inkább némi következetességre lenne szükség. Az Amerikai Zsidó Bizottság (AJC) igazgatója, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) antiszemitizmus elleni küzdelemért felelős megbízottja azt mondta, hogy bár Magyarország pozitív példája arra, miként lehet méltón megemlékezni a holokauszt áldozatairól a kommunizmus alól felszabaduló Kelet-Európában – ezt tükrözte Budapesten a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont megalapítása is –, de sikert kiáltani egyelőre nem lehet. Az  elmúlt néhány év alatt több kísérletben is meg akarták változtatni vagy torzítani szerették volna azt a konszenzuson alapuló Holokauszt-képet. Emlékművek és szobrok sora, valamint egy új múzeum terve zúzta szét a konszenzust és tépázta meg Magyarország hírnevét az ügyben – a nevüket nem mondta ki, de nyilvánvaló, hogy Andrew Baker a német megszállási emlékműre, a Horthy- és Donáth-szobrok felállítása körüli, illetve a Sorsok Házát övező vitákra gondolt. Utalt arra is, hogy Magyarország egyelőre nem fogadta el az antiszemitizmusnak azt a definícióját, amelyet az AJC és az IHRA (International Holocaust Remembrance Alliance)  határozott meg, és amelyet az amerikai külügyminisztérium mellett hivatalosan munkahipotézisként használ több európai ország, az Egyesült Királyság, Németország, Ausztria,  Románia, és Bulgária. És ellen kell állni a kísértésnek – jelentette ki –, hogy a Nyugat-Európában élő muszlimokra jellemző antiszemitizmusért a bevándorlókra hárítsuk a felelősséget, a már jelenlévő muszlim kisebbség körében ugyanis több az antiszemita.