Ha tényleg érdekelné, Orbán Viktor most megtudhatná, miről kötnének szerződést a nők
Orbán Viktornak nem lesz könnyű dolga, ha – ahogyan mondta – szerződést szeretne kötni a magyar nőkkel az ország demográfiai helyzetének javítása érdekében. A biztatás ugyanis kevés. A magyar nők jelentős része szeretne ugyan több gyermeket, de súlyos megélhetési gondok között anyagi viszonyai ezt nem engedik meg. Gondoskodói feladataiban csak saját szűkebb környezetére számíthat, az államra nem. A többség olyan munkahelyi zsarnokság alatt áll, amely folyamatosan rombolja családi viszonyait.
„Voltam olyan állásinterjún, ahol ismertem az igazgatónőt és tudtam, hogy van két gyereke. Úgy ismertük egymást, hogy konkrétan ott volt az esküvőmön. Beléptem, és elkezdett magázni, mert hirtelen nem ismert meg. Mivel pontosan tudta, hogy gyerekem van, le se tagadhattam, kérdezte tőlem, hogy hova fogom tenni, ha beteg. Akkor szakadt el a cérna, és mondtam neki, hogy oda, ahova te a kettőt.”
Nőügyek 2018 – a Friedrich-Ebert-Stiftung kötetbemutatójaEgyebek mellett ez is kiderült a Nőügyek 2018 Társadalmi problémák és megoldási stratégiák című kutatásból, amelyet a Friedrich Ebert Stiftung budapesti képviselete 2017 októbere és decembere között végzett el a Závecz Research közreműködésével. A kutatás eredményeit összefoglaló kötetet csütörtökön mutatta be Kováts Eszter, a FES Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában című programjának vezetője és Gregor Anikó szociológus, az ELTE TáTK egyetemi adjunktusa.
Kováts Eszter elmondta, a kutatás elvégzésének egyik fontos oka volt, hogy úgy találták: a nők megélt valósága és a nők társadalmi helyzetéről folyó közbeszéd alig-alig érintkezik. Miközben egymást követik a szexuális zaklatással és párkapcsolati erőszakkal összefüggő botrányok, és számos mutató és statisztika kerül nyilvánosságra a nők és férfiak közti társadalmi egyenlőtlenségekről, ezek a hírek a társadalom széles tömegeit jóformán hidegen hagyják.
„Kimegyünk tüntetni az internetadóért, sokan vannak, ah azért tüntetünk. Ne öljenek meg minden héten egy anyát vagy egy gyermeket, harmincan megyünk ki tüntetni. Ez van.”
Gregor Anikó szociológus arról beszélt, melyek a magyar nők számára valóban fontos problémákAz elsősorban alacsony jövedelmű, képzetlenebb nőkkel folytatott fókuszcsoportos beszélgetések megmutatták, hogy a részvevőket elsősorban a megélhetés kérdései foglalkoztatják: a bérek, árak, hitelek, lakhatás ügyei. Beszéltek az egészségügy, az oktatás és az elvándorlás helyzetéről és a munkaerő-piaci kizsákmányolásról is. A résztvevők a munkahelyi körülményeket nagyon kemény szavakkal írták le: kiszipolyozás, kizsákmányolás, rabszolgaság.
A munka világa az egyik legproblematikusabb terület, ahol a nők minden életszakaszban tapasztalnak hátrányos megkülönböztetést.
A fókuszcsoportos és kérdőíves kutatás egybecsengő eredménye volt, hogy szociális ellátórendszerek és megfelelő segítség hiányában legtöbbször családon belül kell megoldani a fogyatékkkal élők, betegek, idősek gondozását. Ezzel a feladattal a nők teljesen magukra maradnak, sokszor egészséges gyerekeik ellátása mellett, miközben fizetett munkát is kell végezniük.
„Ha valami problémád van a gyerekkel, esetleg fogyatékos, vagy tartós beteg, akkor eláshatod magad, mert senki nem segít.”
Nyilvánvalóvá vált, hogy nem elégségesek azok a törekvések, amelyek pusztán a családon belüli férfi–nő viszonyok egyenlősítésével próbálják feloldani a fizetett munka és a gondoskodás feszültségét. Minthogy nem adottak a gondoskodás rendszerszintű feltételei, így ez a probléma nem oldható meg pusztán a családon belüli munkamegosztás átstrukturálásával.
A kutatás iszonyatos feszültségeket tárt fel társadalmi csoportok között – mutatott rá Gregor Anikó az eredményeket ismertetve. Amikor a megkérdezettek arról formálhattak véleményt, melyik társadalmi csoportot támogatnák erősebben vagy kevésbé, kiderült, hogy a szűkülő erőforrások felerősítik a csoportok közötti konfliktusokat. A határon túliak, a menekülteknek és a cigányok támogatását szinte mindenki sokallja. A hat éven aluli kisgyerekkel élő nők kifejezetten kevésbé támogatnák a jelenlegihez képest a nyugdíjasokat.
A megkérdezettek a szegény családok, a kisgyereket nevelő nők, a tartósan beteg gyereket nevelő nők és az egyedülálló anyák támogatásáról vélik úgy a leginkább, hogy alacsonyabb ahhoz képest, amit igazságosnak tartanak.
A vizsgálat során a pártok épphogy elégségesre vizsgáztak, a megkérdezettek 56 százaléka szerint egyik sem képviseli megfelelően a magyar nők ügyét. Tízből csak négy alany tudott olyan politikust említeni, aki szót emel a nők helyzetének javításáért, az első helyen Szél Bernadett végzett 32 százalékos eredménnyel. A kutatás megmutatta, hogy az emberek többsége szerint különösebb változást nem okozna, ha több női politikus lenne. Kováts Eszter szerint ez tulajdonképpen jó jel: azt mutatja, hogy szűnőben vannak a női politikusok iránti előítéletek.
A kutatók javaslataik között megfogalmazták, hogy a kimondottan nőjogi szerveződéseknek célszerű lenne szorosabb együttműködést kiépíteniük azokkal a mozgalmakkal, amelyek enyhíthetnek a gondoskodás és a munka összeegyeztetésének feszültségein: a szakszervezetekkel, a fogyatékos gyereket nevelő anyák, nőközpontú szülési ellátásért küzdők, ápolónők, bölcsődei dolgozók mozgalmaival. Szerintük azt is át kell gondolni, hogy valóban a női emancipáció terepe-e a munkavállalás.
Miközben a nők elemi érdeke az anyagi függetlenség, azt is látjuk, hogy a jelenlegi munkaerő-piaci környezetben a legtöbb nőnek a munka világa – ha egyáltalán részesévé tud válni – nem az önkiteljesítés terepe.
A kutatásban résztvevő nők a problémákat nem a férfiakat támadó nyelven fogalmazzák meg: úgy látszik a „nemek harca” szembeállításra Magyarországon nincs kereslet. Nem igazolódott az az elterjedt nézet sem, hogy a „a magyar nép paternalista”. A megkérdezettek sokkal inkább a kisközösségi szerveződésekben hisznek, és azokban látnak értéket. Mindezt tekinthetjük az állammal szembeni bizalmatlanság aggasztó tünetének, de akár a kisközösségi cselekvés, az NGO-któl független civil önszerveződés reménykeltő alapjának is.
Mit mondanak a politikusok?
A kutatás fontos visszajelzés arról, hogy milyen problémákkal is szembesülnek a nők nap, mint nap. A családról való gondoskodás és a munka közti feszültség, a nők ebből fakadó hátrányai nem jelennek meg kellő súllyal a politikai vitákban – mondta a bemutató utáni panelbeszélgetésben Szél Bernadett.
Nőügyek 2018 – a Friedrich-Ebert-Stiftung kötetbemutatóján politikusok is vitáztak
Fotó: Facebook/Friedrich-Ebert-Stiftung BudapestBangóné Borbély Ildikó az MSZP lemondott elnökségi tagja szerint a bajok egyik gyökere, hogy a kormánypártnak egyszerűen nincsen nőpolitikája, talán ennek is következménye néhány olyan riasztó tény, mint hogy például egy főállású édesanya teljesítményét az állam ma mindössze 28 500 forinttal honorálja. Nagyon fontosnak tartja azt is, hogy a kormány végre vállalja fel a küzdelmet a családon belüli erőszak ellen.
Ezt kiemelten fontosnak tartja Hegyesi Beáta, a Párbeszéd elnökségi tagja is, aki szerint az 500 ezer egyedülálló édesanya mellett kiemelt figyelmet kellene fordítani a 70 ezer, egyedül gyereket nevelő édesapára, hiszen példájuk is megerősíti: az élet minden területén szükség van mindkét nemre, a csecsemőgondozástól az állam vezetéséig, a nagyvállalatok irányításától a háztartási munkáig.
A Fidesz a panelbeszélgetésre szóló meghívást elhárította.
A kutatási eredmények teljes összefoglalója letölthető a Friedrich Ebert Stiftung honlapján.
