Gyűlöletkeltés főműsoridőben – Bocsánatkérésre szólították fel a TV2-t
Azt írták, az érzéketlenség kiemelkedően bántó megnyilvánulása volt a TV2 hétfő esti Bűz és mocsok az aluljárókban című bejátszása, amelyben olyan kijelentések hangzottak el, miszerint a „szánalmas látványt” nyújtó, „saját mocskukban fetrengő”, büdös, „gyakran agresszív részeg” „csövesek” undort keltenek a járókelőkben. A TV2 a bejátszást azzal zárta, hogy emlékeztetett rá: az Alkotmánybíróság elkaszálta Kocsis Máté fideszes országgyűlési képviselő ötletét, miszerint „pénzbírsággal vagy elzárással büntessék azokat, akik életvitelszerűen az utcán élnek”.
A Város Mindenkié csoport emlékeztetett rá: noha az Alkotmánybíróság 2012-ben valóban jogellenesnek ítélte a közterületi hajléktalanság kriminalizálását, a kétharmados parlamenti többség 2013-ban beleírta az Alaptörvénybe a hajléktalanság büntethetőségének a lehetőségét, és a szabálysértési törvény alapján 2013 ősze óta ismét büntethető az „életvitelszerű közterületi tartózkodás”.
„Persze sokkal kényelmesebb azt gondolni, hogy az alkotmánybírók életidegen jogelvei vagy »a jogvédők« felelősek a tömeges közterületi hajléktalanságért, nem pedig két és fél évtized elhibázott társadalompolitikája” – írták.
A Város Mindenkié csoport szerint a TV2 riportja arra utal, hogy a kormánypárti propaganda az idegengyűlölő uszítással töltött időszak után visszatér a bűnbakszerepre már jóval a háború elől menekülők előtt kijelölt „hajléktalan” figurájához.
Emlékeztettek Nyitrai Imre szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár nagy vihart kavart szavaira, aki azt mondta, ma Magyarországon nem kellene az utcán élni, hiszen Magyarország képes az ellátórendszerét fenntartani és képes mindenki lakhatását biztosítani, így azok élnek az utcán, akik ott akarnak élni.
A Város Mindenkié csoport szerint a szociálisbérlakás-hálózat bővítésére, egy tisztességes színvonalú, országos lakásfenntartási támogatás bevezetésére, az adósságkezelési szolgáltatás elérhetővé tételére a magyar költségvetésnek lenne pénze – ezek lennének azok az eszközök, amelyekkel már rövid távon is jelentős eredményeket lehetne elérni a hajléktalanság csökkentésében.
