„Két ember kapott munkát, persze ők szép fehérek”

A gyászév letelt, de a helyiek szerint még mindig nem lett volna ildomos megtartani a több mint egy éve elhunyt gyöngyösi cigányvajda, és egyben önjelölt cigánykirály, Pati Gyuszi lányunokájának esküvőjét. A menyegzőt a kritikus hangok ellenére, az ilyenkor szokásos pompa mellett megrendezték. Hosszú sorokban álltak a főtéri templom előtt a vadonatúj Mercedesek és BMW-k, ahonnan egy rövid, ötperces sétával máris az országszerte híres Durandában, Gyöngyös egyik szegénynegyedében találjuk magunkat. Átlátszó és jól megfontolt politikai érdekek mentén járt már a telepen Morvai Krisztinától Márki-Zay Péterig mindenki, aki valamilyen hasznot, népszerűséget remélt az ott élő emberek helyzetének bemutatásából, így a nyomorpornó nézőinek szörnyülködésen kívül szinte semmit sem sikerült elérni. Sőt, a helyzet az ott élők szerint csak tovább romlott az elmúlt években, az életlehetőségek a gazdasági válság beköszöntével, a várható recesszióval pedig tovább szűkültek. A Durandában minden jelentős társadalmi problémával egyszerre szembesülhetünk: prostitúció, szegénység, drogkereskedelem, szegregáció. Az egyébként közismert bajokra senki sem kínál valós megoldást, különben az idő múltával nem rosszabb állapotok fogadnának minket a Durandában. A különböző állami és önkormányzati felzárkóztatási programok csupán a felszínt kapargatják, a felületi kezeléseket mindig felülírja a realitás. A bajokra a közmunka sem nyújtott hosszú távú enyhülést.

„Hidd el nekem, hiába veszek részt mindenféle tanfolyamokon, tanulok, semmit sem ér. Sehova nem akarnak felvenni. Pék is vagyok, cukrász is vagyok, most a vagyonőrit végeztem el. Már több mint egy hónapja nincs semmiféle munkám, megint. Havi százezer körül kaptam. Most sehonnan sem szólnak vissza. Korábban felvettem egy személyi kölcsönt, azt hittem, tudom majd fizetni – nem tudtam, letiltás, az lett a számlámon. Tudod mit, rohadjon meg az összes az előítéleteivel együtt! Olyan tizenkét emberrel együtt végeztem el a biztonsági őr tanfolyamot, ebből két ember kapott munkát, persze ők szép fehérek, magyarok” – mondta a Duranda szebbik oldalán lakó kétgyermekes Zsanett, aki vegyes házasságban él. Szerencséjükre a mindig munkát találó, segédmunkásként dolgozó férje magyar, ő pedig cigány származású. A házasodó felek eltérő származása felháborodást keltett mindkettőjük családjában. Zsanettnek az élőítéleteknek köszönhetően 15 évet kellett várnia arra, hogy az anyósa végre meglátogassa, átlépje háza küszöbét. Zsanett szerint a gyerekeket a férje származása ellenére hátrányos megkülönböztetés éri, mert barnábbak, mint a többiek. „Mózes más elbírálás alá esik, akármilyen probléma is merül fel vele kapcsolatban.” A cigány származású gyerekek gyűjtőhelye a 10-es számú általános iskola. Különböző címszóval, okokkal küldik oda a romákat, gyakran a gyerekek értelmi képességeire hivatkozva, akkor is, ha az átlagnál intelligensebbek.

Zsanették, a jobbikos alpolgármester közbenjárásának hála, új ablakokat kaptak, a tél beálltával ez kulcsfontosságú segítség volt számukra. Tényleg mutatósak a meleget végre a házban tartó ablakok, még a szomszédok is dicsérik őket. Az új ablakok viszont az összes problémát nem tudják orvosolni, hiszen az ÉMÁSZ szakemberei életveszélyesnek tartják Zsanették házának vén elektromos vezetékeit. Nem is tudják a háztartási gépeket egyszerre használni, az megy, amire éppen a legnagyobb szükség van, egyszer a mosógép, máskor a mikró, de sosem a sütővel egyidőben.

Úgy tűnik, hogy én sem élhetek előítéletek nélkül, mert nagyon meglepődtem, amikor Zsanett Kévés Tamást, Gyöngyös jobbikos alpolgármesterét dicsérte, miközben a Durandában sétáltunk, és a nyomornegyedben tapasztalható állapotokról, a lassan megfizethetetlen élelmiszerekről, a rezsiszámlákról, a helyiek és az ukrán menekültek között kialakult, és elharapódzó konfliktusról beszélgettünk. „Figyelj, szerintem mindenki ott politizál, meg oda megy, ahol haszna lehet az életben. Amiből meg tud élni. Én is lehetnék akár jobbikos is, ha úgy hozza az élet” – mondja Zsanett, miközben arról is szót ejt, csak úgy mellékesen, hogy sok helyi család a drogkereskedelemből vagy a prostitúcióból tartja felszínen magát, a mindennapos drogfogyasztás pedig hogyan uralja az ott élő családok hétköznapjait. Zsanett szerint ez városszerte köztudott. Több generáció herbálozik és dizájnerezik együtt, a belépési küszöb 12-13 éves kor körül van. Ezért sem lep meg, hogy amikor bárkivel szóba akarok elegyedni, elsőre nem a feltett kérdésre válaszolnak, rögvest cigarettát vagy Frontint kérnek, csak ezután tudjuk folytatni normál mederben a beszélgetést. Mindennaposak a rendőri razziák, ottjártamkor épp az egri rendőrök kerestek valakit. Jó nagy busszal érkeztek, alig fért el a gyakran le sem betonozott szűk, sáros utcákon és közökben. Az ablakpárkányokon hűltek az Üdvhadseregtől hozott ételek.

„Most mit csináljunk, akkor is meg kell venni” – mondta szűkszavúan Gabi, amikor az inflációval kapcsolatos benyomásairól kérdeztem. Úgy tűnik, sztoikus nyugalommal tekint a problémákra. Gabi összesen tizenkét gyereket nevel, az utóbbi időben alkalmi munkákból tartja el a családot. A tizenkét gyerekből hat az unokája, egytől egyig gyönyörűek, kedvesek, számomra megmagyarázhatatlanul önfeledtek. Amikor arról kérdezem Gabit, hogy hol vannak a szüleik csak annyit mond, hogy itt is ott is, meg mindenfelé. „A lányok eldobták a gyereket”. Gabit a felesége nem is oly régen hagyta el, lánya, a kiskamasz Kóci lett a család női támasza. Kóci főz, ha van mit, ő terelgeti a kicsiket, jár el az ingyen ebédekért, de besegít a takarításba és a bevásárlásba a módosabb családoknál is, némi ételért és fizetségért. A kicsik odavannak Kóciért, láthatóan azt se tudják, hogy hogyan becézzék, mindennel hozzá fordulnak. A beszélgetés során később kiderült, hogy Gabi lányai között vannak, akik szimplán lemondtak saját gyerekükről, és vannak, akikről szinte soha nem lehet tudni, hogy épp merre járnak a nagyvilágban. Közben a tragédia sem kerülte el Gabi családját, az egyik veje munka közben halt meg, lezuhant egy tetőről.

Kóciék hamarosan karácsonyi csomagot fognak kapni. Lesz benne csokoládé meg tészta is. Úgy tudják, hogy a környékről egyedüliként. „Jobb, ha a többi család nem tud róla. Az osztályvezető asszony intézte el”. Kóci megy majd el érte, tartalmát ő osztja majd szét a kicsik között.

Azt mondják, csirkét már régóta nem érdemes tartani a házak udvarain. A csirke magától elszökik vagy ellopják, majd eladják, később az árából menetrendszerűen kábítószert vesznek. Az udvarokon csirkék helyett patkányok és kóbor kutyák, kallódó macskák. A fiatal lányok és az asszonyok nem lopnak, testüket bocsájtják áruba. „Ezek nem szűzen születtek” – mondják nevetve a helyiek, akik szerint a lányok, a Durandát a Gyöngyös központjával összekötő Petőfi úton állva várják, hogy autójával arra guruljon egy-egy jómódú férfi.

(A kiemelt képek a Durandában készültek 2022. 12. 10-én. Fotók: Péter Alvarez/168.hu)