Gyanús szakmaiság – Mit kezd Palkovics László örökségével Bódis József?

Szakemberek szerint szinte mindegy is, kiket neveznek ki az Emberi Erőforrások Minisztériuma nevet viselő gigatárca vezető pozícióira, az egyes ágazatokban úgyis a miniszterelnök akarata érvényesül. Kétségtelen, hogy ha visszatekintünk a csúcsminisztérium elmúlt nyolcéves történetére, jól látszik, hogy az a sikeres vezető, akiben a végrehajtói képesség találkozik a szakmaiságot háttérbe szorító lojalitással. Ugyanakkor az is világossá vált – és erre az elmúlt nyolc év szinte napi szinten szolgáltat példákat –, hogy a csúcsminisztérium működése strukturálisan bőven hagy maga után kívánnivalókat. Az államtitkárságok ugyanis alapvetően nem szakmaisággal, hanem inkább „végrehajtási robotmunkával” töltötték meg a csúcstárca alá tartozó közpolitikai ágazatokat, így az egészségügyet, a szociális területet, az oktatást, a sport és a kultúra ügyét.

Ez kinek jobban sikerült, kinek kevésbé. Czibere Károly szociális ügyekért felelős államtitkár például jól kezelte azokat a konfliktusokat, amelyek az alacsony bérek miatt a szociális ágazatban időről időre felszínre törtek, míg mások belebuktak abba, hogy a miniszterelnök határozott politikai elképzeléseit nem tudták menedzselni. Azt pedig, hogy Cziberének most mégis távoznia kell, világosan jelzi, hogy Orbán Viktor a legkisebb szakmai ellentmondást sem tűri. Czibere hibázott, amikor az ágazat érdekében fellépve új pályázatot íratott ki azon valódi szakmai munkát végző tanodák számára, amelyek az első körben hoppon maradtak, mert a pénzt inkább baráti köröknek osztották ki.

Rossz végrehajtó volt például Hoffmann Rózsa is, aki nem tudta elfogadtatni az oktatási ágazat szereplőivel a Széll Kálmán Terv nevű brutális megszorító csomagot. Elsősorban a felsőoktatási szféra lépett fel a miniszterelnök politikája ellen, ami nemcsak a megszorításokról, hanem a felsőoktatásba jutási utak drasztikus szűkítéséről, az egyetemi autonómia megszüntetéséről is szólt. A felsőoktatási pozíciót tőle átvevő Klinghammer István is tévedett, mert azt hitte, hogy miután pacifikálta a forrongó egyetemi szférát, eljön a szakmaiság ideje. Mennie kellett. 2014 után Czunyiné Bertalan Judit került a helyére, de az állami intézményfenntartó szándékosan alultervezett költségvetése miatt napi szinten jelentkező „krétaproblémákat” – párhuzamosan a pedagóguséletpálya-modell bevezetésével – nem tudta kezelni. Őt váltotta Palkovics László, aki azonban remekül funkcionáló technokrataként törte le azt az ellenállást, ami az elitgimnáziumokból indult a kockás inges tiltakozásokkal, a Tanítanék Mozgalom zászlóbontásával. Palkovics a felsőoktatásban is remekelt, és mint kés a vajon, úgy ment át államtitkári időszaka alatt az ágazaton a konzisztóriumi rendszer. Tökéletesen sikerült gyakorlati lépésekkel is elősegítenie azt a miniszterelnöki elképzelést, amely szerint az oktatás szinte kizárólagos célja a jó munkaerő előállítása a munkaalapú társadalom számára.

Bódis József tőle veszi most át Kásler Miklós miniszter államtitkáraként az oktatási ügyeket. S hogy mit várhatunk tőle?

A helyes kérdés esetében inkább az, hogy Bódis jó végrehajtó lesz-e. Gyanúsan mély szakmaisággal a háta mögött foglalja el ugyanis a pozícióját. Nyolc évig volt első embere a Pécsi Tudományegyetemnek, és Mezey Barna után 2015-ben ő került a Magyar Rektori Konferencia (MRK) élére. Vezetése alatt a konfliktusos ügyekben, ha nem is harcos élességgel, de mégiscsak határozottan állást foglaltak a rektorok a kormány politikája ellen. Ilyen volt legutóbb például a CEU ügye: az MRK határozottan leszögezte, a magyarországi egyetemeknek egyaránt érdeke, hogy „elismerjék és támogassák a CEU azon törekvését, hogy a továbbiakban is Magyarországon működjön”. Bódis ugyanakkor nem csak a CEU kapcsán mert a kormánypolitikával szemben kritikát megfogalmazni. Több interjúban, felszólalásban is bírálta a kancelláriarendszert, és kiállt az egyetemi autonómia mellett. Álláspontja szerint ugyanis akkor lenne igazán autonóm az egyetem, ha volna saját vagyona – jelenleg ugyanis csak afféle vagyonkezelőként működnek. Azt is többször kifejtette – és ez sem vág egybe Orbán Viktor és az iparkamara elnökének, Parragh Lászlónak az oktatáspolitikai elveivel –, hogy a felsőoktatásnak nemcsak a gazdaság, hanem a társadalom igényeit is ki kell elégítenie.

Nem lesz könnyű megbirkóznia Palkovics László örökségével. Az egyetemek a költségvetésük nagy részét a hallgatóik után kapják, vagyis az Orbán-kormány mobilitási utakat lezáró politikája durván fogja érinteni az intézményeket – jelentősen csökkenni fog a jelentkezők száma. 2020-tól ugyanis durván szigorítanak a felsőoktatásba lépés feltételein: a jelentkezés alapfeltétele lesz például a középfokú nyelvvizsga, amit a közoktatásban tapasztalható elégtelen nyelvoktatás miatt az érettségiző évfolyamokon csak a diákok fele képes letenni. Ugyanakkor az elmúlt években már elkezdődött a jelentkezők számának csökkenése, olyannyira, hogy ez már hangsúlyos elemként jelenik meg az MTA 189. közgyűlésén több mint nyolcvanszázalékos támogatottsággal elfogadott határozatban is. Az MTA Közgyűlése, azaz a magyar tudósközösség ugyanis valóban határozott állásfoglalásban tudatta a kormánnyal, hogy az eddigi oktatáspolitikai irányt zsákutcának tartja, változtatni kell rajta, és kiemelten kell kezelni a jövőben. Az állásfoglalás indoklása részletesen taglalja, hogy a felsőfokú végzettséget szerzők aránya 2015 óta csökken. „A felsőoktatási szférát súlyosan érinti a koncepciózus fejlesztések elmaradása és az ennek következtében tapasztalható növekvő lemaradás a nemzetközi versenyben” – olvasható a dokumentumban.

A közoktatásban sem lesz könnyebb dolga Bódisnak, szembe kell néznie egy valódi romhalmazzal. Ez rengeteg elemből áll, példaként említhetjük a korai iskolaelhagyók arányának növekedését, az eltorzult oktatási szerkezetet, a korai szelekció okozta problémákat, a szegregáció mértékének növekedését, a napról napra fojtogatóbb tanárhiányt.

Bódisnak kell megbirkóznia azzal a teherrel – és tegyük hozzá: szégyennel – is, hogy 2016-ban az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a roma gyerekek oktatási szegregációja miatt. Balog Zoltán leköszönő miniszter utolsó munkanapjainak egyikén még egy utolsót belerúgott a szegény gyerekek esélyegyenlőségének ügyébe, amikor bejelentette, hogy a tárca megfellebbezi azt az áprilisban született történelmi jelentőségű bírósági ítéletet, amelynek végrehajtása valódi esélyt kínálna a hátrányos helyzetű roma diákoknak. Ez a fellebbezés egyelőre nem érkezett meg a bíróságra, ami azt a halvány reményt is jelentheti, hogy a távozó Balog fenyegetését utódja, Kásler Miklós – és oktatási államtitkára, Bódis József – nem fogja tettekre váltani. Oktatási szakemberek szerint történelmi tett lenne, ha az új tárcavezetés nem fellebbezne, hanem végrehajtaná az ítéletet. Bódis József ebben bizton számíthatna a magyar tudósközösségtől kezdve az Európai Bizottságon át a deszegregáció kérdésében jártas és elkötelezett civilek segítségére. Persze most, immáron a negyedik Orbán-kormány megalakulásának pillanatában már mindannyian tudjuk: mindez Orbán Viktoron múlik.