Granbúlvár

Heltai írja meg egy helyütt, hogy kalandos ifjúkorukban ő és íróbarátai úgy tettek szert viszonylag állandó jövedelemre, hogy divatos francia színdarabokat fordítottak szakmányban: nem is igen vesztegették az idejüket az eredeti szöveg iránti végtelen hűséggel, hanem jobbára alkottak egy önálló művet. Néha még az is megesett, hogy kreáltak egy önálló szerzőt, a lényeg a franciás hangzáson volt. Ebbe a kompániába tartozott a fiatal Molnár Ferenc is, aki a Vígszínházzal kezdődő flörtjét (melyből aztán tartós házasság lett, a legtartósabb Molnár valamennyi házassága között) jó néhány sikergyanús vígjáték fordításával is elmélyítette. Ezek közül választott most egyet több mint száz év múltán a Thália Színház, Robert de Flers és Gaston Arman de Caillavet művét, melyet Két szék között címmel játszanak a Nagymező utcában. (E két szerző egyébként valóságos alak, számos vígjátékot és operettet jegyeztek együtt a múlt-múlt századfordulón, a maguk idejében nagy népszerűségnek örvendő műveiket nálunk is rendre bemutatták.)

„Szalonvígjáték” – így határozta meg a műfajt magyarázatképpen Méhes László rendező a februári sajtótájékoztatón. Helyesen: ez a vígjátéki irány közhelyes jellemekkel és közhelyes történetekkel dolgozik, már az első felvonásban tudjuk a harmadik végét, de nem is ez benne a lényeg: a hangsúly mindvégig a mondatokon van. A szereplők bejönnek és szellemesen elbeszélgetnek egymással, s mintegy a nézőkkel is: mindenki elegáns, jól nevelt és megannyi pompás bon mot-ra képes. A látszat ellenére nem könnyű ezt a műfajt jól játszani, hisz mindvégig a szavak erejével kell lekötni a nézőt.

A Thália jól játssza: van hozzá egy játékmestere, Szervét Tibor, aki szinte gesztustalanul irányítja a parádét. Van nem egy remek mellékszereplője, akik jó ritmusban vesznek részt a játékban, egy-egy pillanatra kiragyogva a karból. És van két tehetséges fiatalja, akik most kerültek a társulathoz (Bán Bálint és Lovas Rozi), s akik szeptembertől átvéve a főszerepeket elődeiktől, vígan lubickolnak a darabban.

Ahogy a nézők is.

Nádas Sándor