Gombár Csaba a biopolitikai törésvonalakról
Évek óta kitartóan mondogatják: Magyarország „két részre szakadt”. Annál inkább meglepődtünk az ellenkezőjét olvasva. Nemhogy „két Magyarország” nincs, de ennyire egynemű tömegtársadalomként még sosem működött. Most megjelent gyűjteményes kötetében (Írások az államról) Gombár Csaba jutott erre a következtetésre.
De ha nincs kettészakadt Magyarország, akkor ki vitázik, és miről? -- teszi fel a kérdést a 168 Óra újságírója.
Gombár Csaba szerint békességes, nyugodt Európában, unióban, homogén társadalomban élünk. Háború szerencsére rég volt, feloldhatatlan ellentétek nincsenek. A legkülönfélébb mutatók szerint Magyarország sok szempontból a leghomogénebb uniós ország. Sőt, az első világháború óta az ország látványosan egységesül, amihez persze Trianon is tragikus módon hozzájárult.
Szociális, vagyoni különbségek azért vannak, veti fel a kérdező, és Gombár Csaba így válaszol0.
– De nem olyanok, mint Oroszországban vagy Angliában. A Tárki felmérése szerint kilencszeres a különbség az „alsó” és a „felső” tízezer között, de ez is csökken. Sokan a Benelux-államok ötszörös eltérését tartják ideálisnak.
Úgy tűnhet, hogy a politikai erők szeretnének ideológiailag elkülönült „két országot” akarnak, de nem, ők is csak egyet szeretnének.
– Pontosabban egyetlen, általuk uralt államot. A fiktív törésvonalakat ott és addig tágítják, amíg meg nem nyerik a választásokat. Onnantól aztán jöhet a „nemzeti egység”. Pedig számos, az életünket színező szubkultúra létezik. Ám ezek a vallási, etnikai, regionális, nyelvi szubkultúrák nem egységesülnek politikai tömbbé. De a nagy homogenitásban nem lehet elfeledni: él itt egy több százezres csoport, a cigányság, amely a kulturális különbségek mellett sajátos rasszjegyekkel is rendelkezik, s zömében iszonyú nyomorúságban él. Õk csakugyan egy „másik országban” élnek. Gratulálnom kell a lapjuknak: végül is önök hangosították fel az úgynevezett Tettrekész rendőrszakszervezet ügyét. Kiderült, hogy a rendőrség politikai és parancsnoki vezetése finoman szólva nem áll a helyzet magaslatán. Hogy egy fontos fegyveres testületben létezik olyan társaság, amely büszkén vállalja rasszista elveit, s ezzel függelemsértést követ el. Ennek kezelése nem tolerancia kérdése. Huszonnégy órán belül kellene eltávolítani őket. Rendőrnek lenni nem kötelező. Nem érv, hogy „mit szól a bíróság”, meg hogy magas a végkielégítés -- véli Gombár Csaba.
Vagyoni, szociális alapon sem lehet egymás ellen hangolni a választókat.
– Már kiderült: ez nem megy. Az elvi eltérések is minimálisak. A rasszizmus ügyében milyen szánalmas a liberálisok méla csöndje. Úgy vélik, nem lennének népszerűek. Milyen viszolyogtató, ahogy bizonyos pártok keményen fellépnek a szegények, a segélyből élők ellen. Ha egy falusi polgármester „keményebb bánásmódot” követel, azonnal melléállnak a szocialisták is.
Az interjú teljes szövegét a 168 Óra csütörtökön megjelenő új számában olvashatják.
