Gólyák és ragadozók

„Kisapáim... ha még egyáltalán ebben az országban maradunk, és a gyerekeimet listázni meritek, személyesen megyek be hozzátok, hogy belegyógyítsalak titeket a járdába, és nem fog érdekelni a bünti meg a bíróság.” A komment a Jobbiknevelde című honlapon olvasható, amelyet múlt héten indított egy diák, hogy felvilágosítsa társait a szervezetről, amelynek maga is tagja, és épp azért lépett be, hogy felderítse „ezt az egész maffiát”. Magát nem nevezi meg, a maffiát igen: HÖK.

Évekkel ezelőtt Szegeden egy ismert jogászprofesszor duzzogott nekem az ottani HÖK „piszkos ügyeiről”. Azt mondta, mindenki tudja: tulajdonrészük van szórakozóhelyekben, a pénzt az éjszakai életben forgatják, de nem tehetnek semmit az autonóm diákszervezet ellen.

Pörgetem a Jobbiknevelde hozzászólásait és építészmérnökre, a bölcsész-öregdiákra akadok, aki a HÖOK (a HÖK-ök országos szervezete) szabályzatát idézi: „A kötelező tagság alapján a szervezet fejkvóta alapú, normatív állami támogatást kap, az állami támogatást gazdasági tevékenységre fordíthatja.”

A hallgatók viszont nem is sejtik, mire költik ezeket a milliókat; mennyi marad az ösztöndíjak, kollégiumi és egyéb támogatások kifizetése után.

Fábri György, az ELTE rektorhelyettese azt mondja, a HÖK csak a hallgatói támogatásokról – a méltányossági és közéleti ösztöndíjakról – meg különböző rendezvények költségeiről dönthet. Ez sem kis pénz, de az összbevételnek csak a töredéke. Gazdálkodásukat éppúgy ellenőrzik, mint a tanszékekét. Ha a HÖK közpénzt használ fel magáncélokra, az törvénytelen.

A Jobbiknevelde anonim szerzője azt állítja, hogy a BTK HÖK évek óta jobbikos, elsődleges feladata gondoskodni a párt utánpótlásáról. Tárgyilagosan azt is megjegyzi, hogy azért jó bulikat is szervez, akadnak olyan arcok, akik nem zsidóznak nyilvánosan, és vannak köztük, akik változtatni akarnak.

Szóval, kéretik az árnyalt megközelítés.

– Erős állítás, hogy a bölcsészkari HÖK jobbikos – tiltakozik Fábri.
A párt népszerűségét, a legutóbbi kutatást nem vitatja, de pontosít: csak a biztos pártválasztó hallgatók 33 százaléka szavazna a nemzeti radikálisokra, ráadásul online felmérésről van szó, és internethasználatban a széljobb a legerősebb.

Rendben, legyünk pontosak: a HÖK nem jobbikos. Mondjuk: Jobbik-közeli. 2005 óta a párt tagjai voltak a bölcsészkar HÖK-elnökei: Szávay István (Pumpás Pista), Nemes László és a jelenlegi: Garbai Ádám is. Szintén a Jobbik-alomba tartozott a legtöbb alelnök és aktivista. Silhavy Máté (Nemes volt alelnöke) például havi mintegy hatszázezerért kilenc évre a Közszolgálati Közalapítvány kurátora. Nemcsak a bölcsész-, hanem a jogi kari, de az egyetemi és a kollégiumi HÖK is káderiskolaként működött. Sok vezetőjének a karrierlépcsője valamelyik önkormányzatba, a parlamentbe, illetve az egyetemre kanyarog. Van köztük doktori hivatali vezető, oktatási igazgató.

Fábri György erre azt feleli: ő 25 éve az egyik alapítója volt a hallgatói önkormányzatoknak, és fel tudná sorolni – nem teszi – más pártok politikusait is, akik korábban HÖK-vezetőként dolgoztak. Amikor szóba hozom, hogy egyik tanáruk, Stummer János a Jobbik önkormányzati képviselője Erzsébetvárosban, visszakérdez:

– Parlamenti képviselők se lehessenek az egyetemeken? Mindenféle szóbeszéd járta, hogy politizálás, tagtoborzás folyik, de nem firtattuk senkinek a politikai meggyőződését. Megéltünk már ilyen időszakot Magyarországon, kártékony volt. Az persze más helyzet, ha valaki pártot szervez, vagy bármilyen egyetemi vitába politikai szempontot hoz be.
Az Atv.hu szerint viszont épp ilyesmi történt. A portál úgy tudja: a HÖK-irodákat szórólapozáshoz is használták, ott terjesztették a Hazai Pálya című pártkiadványt. Kérdés, hogy a Jobbik, illetve a HÖK személyi átfedéseiről, a gólyatáborok szélmagyarkodó rendezvényeiről hallottak-e a dékáni, rektori hivatalokban.

– Ezeket igazolni kell – feleli Fábri. – Másfél éve magas részvétel mellett választották meg a HÖK vezetését, és szűk többséggel nyert az egyik jelölt. Nem volt tehát hegemónia. Mostanra gyűlt össze annyi információ a sajtóból, hogy érdemben lehet foglalkozni ezzel a kérdéssel. A legkeményebben fellépünk, ha egyértelmű evidenciát találunk.
Hogy az milyen?

– Ha a HÖK vezető tisztségviselői vagy döntő többségük diploma után egyetlen pártban építették a karrierjüket. Nagyon sokan és folyamatosan.
Erős kritériumrendszer.

– Hiteles adatokat szeretnénk látni. Bekértük a cikkeket, a listát. Utólag nem tudunk mit csinálni, de egyértelműen jelezzük valamennyi pártnak: az egyetem visszautasít mindenfajta befolyásolást; a hallgatói önkormányzatok politikai célú felhasználását.

„Mi, hallgatók évek óta próbálunk kikecmeregni ebből a mocsárból, ez viszont jelentős bázis nélkül gyakorlatilag lehetetlen” – írja a névtelen blogger.

Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője látja már az erősödést, szerinte a Hallgatói Hálózat (HaHa) akciósorozata ennek a bizonyítéka. Mert az önszerveződés célja a felsőoktatás átalakítása volt ugyan, az alternatív szervezet szemben áll a HÖK-kel. Az okok nem választhatók szét, de a HÖK pártközeli szervezetként nem látta el a feladatát, ami nem nyerte el mindenkinek a tetszését.

– A HaHa nem ellenszervezet, bár a HÖK politikaközelsége katalizálta a létrejöttét – igazolja a politológust Barabás Richárd.

A HaHa-aktivista szerint a hallgatók úgy érezhették, hogy a HÖK – amióta túlzottan is „intézményesült” – nem törődik velük. Kusza rendszer, karonként eltérő szavazásokkal, szabályokkal, amibe alig látnak bele az egyetemisták.

Barabás Richárd megerősíti: a bölcsészkari HÖK-vezetők pályafutása alapján a HaHa is egyértelműen Jobbik-neveldének látta a hallgatói önkormányzatot. Azt mondja, két-három éve nyílt titok, hogy a HÖK közel áll Vonáékhoz. Hogy akkor miért nem leplezték le, zavarták el a vezetőket?

– Úgy gondolkodhatták: inkább tanulok, bulizok, szerelmes leszek, és amíg nem zavarják a köreimet, hadd csinálják.
Barabás Richárd tagadja, hogy a listát a HaHa juttatta el az Atv.hunak.

– Mi az átláthatóságot képviseljük, ha ismertük volna, nem várunk vele, azonnal kiadjuk.

Tilos a pártpolitika az egyetemeken – hangsúlyozzák az intézmény vezetői. Nem azért, mert ők tiltják, hanem, mert a belső szabályzat és a törvény nem engedi: „A felsőoktatási intézmény párt vagy párthoz kötődő szervezet részére helyiségeit működési célra nem engedheti át.”

Ez lenne a generális tilalom. De az aula szegletében tartott párttagtoborzóról könnyen elmagyarázza egy megélhetési szóvivő, hogy az nem „működési cél”, hanem egyszeri piknik. Mondjuk háromhetenkénti.

– A HÖK-ön belüli listázás most a gond, a politizálás önmagában véve nem probléma – véli Juhász Attila. – Akit egy ilyen szervezetben megválasztanak, annak természetes, hogy van közéleti érdeklődése. Sokan közülük politikusok lesznek.

Mi számít direkt pártpolitizálásnak? Szórólapozni nem szabad, pártgyűlés nem tartható az oktatási intézményekben. És ha vitaestet rendeznek miniszterekkel, pártvezetőkkel?

– Buta és álszent a hazai gyakorlat – véli Juhász. – A törvény nehezen alkalmazható, a félelem egyre nagyobb, az egyetemi vezetők rettegnek. Az is politika, ha a hallgatói szervezet végzi a munkáját, vagyis képviseli tagjainak az érdekeit, de persze megengedhetetlen, ha egyetlen párt hitbizományává válik. De hol is valósulhatna meg a politikai szocializáció, ha nem a főiskolákon, egyetemeken? Azért nincs Magyarországon vitakultúra, mert a hallgatók nem tudnak részt venni normális politikai rendezvényeken.

– Én a közoktatásba is beengedném a politikát, persze keretek közé szorítva – érvel a hahás Barabás Richárd. – Vitaórákon kellene megadni a diskurzus lehetőségét, felügyelettel, nehogy a pártok befurakodhassanak.
Szerinte a diákok nem a politikusokra kíváncsiak, hanem a politikára. Legyenek disputaklubok, lózungok helyett érvekkel.

Politikát az egyetemekre! – hirdeti a Demokratikus Koalíció is. A kis párt nagyot álmodik: osztrák és német mintára beengedné a felsőoktatásba a politikát. Nyíltan, szabályozottan.

Kérdeztem volna az ötletről – meg persze az egész ügyről – a kari HÖK elnökét, Garbai Ádámot. Akit a sajtó feljelentőként „listáz”, mert az egyetemfoglaló diákmegmozdulásokon részt vevő oktatókról a rektornak címzett levelében azt írta: „Tovább bátorítják a jogsértőket, ezáltal tovább rombolják az egyetem törvényes rendjét.” Mezey rektor „súlyának megfelelően” válasz nélkül hagyta a levelet, majd a listagate kirobbanása után felfüggesztette a HÖK működését. Garbai nem kívánt nyilatkozni, de annyit sikerült kihúznom belőle, hogy „a politika beengedése célszerűtlen”. Kérdezném, azért-e, mert már bent van, de nem hagy időt: „Ismétlem, nem nyilatkozom.”

Nyilatkozni kényszerülnek viszont a főhivatalnokok. Klinghammer államtitkár – a közrádióban – rugalmas, mint a törvény: az egyetemeken az oktatásnak, a tudománynak és az egyetemi léthez kapcsolódó kulturális és sporttevékenységnek lehet helye, másnak nem. Vagyis a politikának sem. Aztán hozzáteszi: bár minden egyetemi polgár szabad ember, és élhet azon jogával, hogy valahová kötődik, akkor van gond, ha a kettő összemosódik, és az egyetem falai közé kerül. Nem pártkötődést mond. Legfeljebb gondol.

Főnöke, Balog Zoltán miniszter nem érinti az egyetemi polgárok „kötődési jogát”. Szerinte a hallgatók listázása valamiféle egyetemi belháború. Nem túl eredeti megközelítés, de lehet köze a valósághoz. Amivel még csak lassan ismerkedünk.