FT: Orbán kever a zavarosban
A londoni Financial Times budapesti tudósítója szerint a nyelvhez hasonlóan többnyire a magyar politika is rejtélyes a külső szemlélő számára, ezért különösen örvendetes, hogy a Policy Solutions – a Friedrich Ebert Alapítvány támogatásával – angol nyelvű évkönyvet jelentetett meg 2014-ről.
Az elemzés a Fidesz három választási győzelmével indul, amely megerősítette a párt hatalmi befolyását. A 2. fejezetből az derül ki, hogy a kormánypárt – minden népszerűségvesztése ellenére is – azért lehet változatlanul hangadó, mert a kiábrándult tömegek megoszlanak a határozatlanok, a 3-4 baloldali erő, illetve a Jobbik között.
Utóbbiak kapcsán a szerzők felvetik, vajon a szélsőjobb képes lesz-e tartósan megakadályozni, hogy a baloldal alternatívát képezzen. Mert itt nem csak a Jobbik erősödéséről van szó, ha megmarad a balliberális táboron belüli megosztottság, az 2018-ban megint méltatlan alkudozásokhoz fog vezetni, hiszen a választási törvény miatt kénytelenek összefogni ezek a pártok. Amúgy pedig ha nem nő meg a támogatottságuk radikális módon, akkor rettenetesen sok időt töltenek még ellenzékben.
A 3. rész a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozik, egészen pontosan azzal, miként lehet elveszteni barátokat és elidegeníteni szövetségeseket, miközben Orbán keleti, autokrata rezsimekkel igyekszik összeállni. Az elemzés úgy fogalmaz, hogy Magyarországi stratégiai nyugati elkötelezettsége már nem egyértelmű, és a fordulat megkongatta a vészharangokat az európai és amerikai partnereknél, leginkább az USA-nál, amellyel fagypontra jutottak a kapcsolatok.
Az utolsó fejezet értékeli a gazdaságot, kiemelve, hogy a tavalyi jó növekedési adatban néhányszor egyértelmű manipuláció is közrejátszott. Kitér továbbá a szegénység terjedésére, a munkajogok korlátozására, valamint a civilszervezetek zaklatására.
A tudósító szerint Orbán politikájának pl. nem sok köze van a hagyományos demokratikus konzervativizmushoz. Mert ha eltekintünk az urambátyámrendszerrel és az uniós pénzek elsikkasztásával összefüggő vádaktól, azt kell látni, hogy a fékek és ellensúlyok kiiktatása, a kormányfő ismételt hajlandósága, hogy az államot saját szeszélyei szolgálatába állítsa – lásd a stadionokat –, valamint a buzgó államosítások mind-mind tiltott hittételt jelentenek a korszerű nyugati jobboldal számára, amely a versenyt és a minimális államot szorgalmazza.
Ugyanakkor ha valakit baloldalinak vagy liberálisnak minősítenek, akkor az azonnal a nemzeti ügy elárulója nagyjából a lakosság egyötödének szemében.
Ilyen zavaros körülmények között zajlik a magyar politika, amelyben egyértelműen Orbán a legsikeresebb játékos.
(Forrás: Szelestey Lajos)
