Fradi ultrák: Abroszból szabtunk nyilaskeresztes zászlót
Kerekasztal-beszélgetésre ültek össze a futball szurkolói kemény mag képviselői, hogy a lelátói rasszizmus okairól beszélgessenek. Esemény utáni villáminterjú a Ferencváros szurkolóinak egyik vezetőjével, nevét és arcát nem vállalta.
- A pályán gyűlölet van. Ezt állította az imént véget ért beszélgetésben.
– Nem a pályán van gyűlölet, hanem a lelátón.
– Mi az oka?
– A távoli múltban gyökerezik.
– Önök meg viszik tovább a hagyományt?
– Igen.
– Hogy sikerül a gyűlölet szemléletét újra és újra átadni a következő generációnak?
– Nem tudom. Én majd harminc éve járok meccsre. Teltháznál a legnagyobb gyűlölet mindig is az Újpest ellen izzott. És állandóan akadt valami, ami ezt erősítette. Míg a Ferencvárosnak volt kommunistaellenes szurkolótábora, akkor, ha egy fradista meg akart nyilvánulni a rendszer ellen, megtalálta magának az Újpestet vagy az MTK-t. Mindig jött olyan ideológia, amire rá lehetett építeni a gyűlöletet. Az Újpestiek zrikálták elsőként a Fradi szurkolókat Várszegi zsidó származásával. Ez is fokozta az utálatot.
– Miért nem lehet más szöveggel gyűlölni egymást?
– Mi mással lehetne? A magyar társadalomban most a cigány a szitokszó, ezért használjuk mi is. Ha mondjuk, az örmény lenne, azt kiabálnák a szurkolók. Ha eljutunk addig a pontig, hogy Orbán vagy Gyurcsány lenne szitokszó, akkor meg azt nyomnánk. Társadalmi kérdés, mi számít annak. Kérdem én, amikor az RTL Klub Mónika Showjában aluliskolázott, szerencsétlen cigányokat mutattak be, ezek után ki csodálkozik, hogy a cigány lett a szitokszó? Majd kikopik.
- És jön más?
– Biztos. Az angoloknál a színes és fehér bőrűek régóta együtt élnek. Abban nincs rasszizmus, hogy te néger vagy én meg fehér. De abban igen, amikor a fehér bőrű angol és a színes bőrű néger szurkoló közösen szidja a pakisztániakat. Ott az a szitokszó.
- Ön utálja a cigányokat?
– Nem. Futballszurkoló vagyok.
- A meccsen kiabálja a cigányellenes rigmusokat?
– Igen. Kiabálja mindenki, miért maradjak ki belőle?
- Öngeneráló folyamat?
– Igen. De a fradista cigány származású szurkoló is ugyanezt teszi.
- Régebben is így volt?
– A nyolcvanas években sok skinhead volt a pályán, aztán kikoptak. A szövegek viszont akkor is ugyanazok voltak. Ezek a hatalmas problémákra adott legegyszerűbb megoldások.
- Mármint a durva szövegek?
– Nem. Hanem az, amikor a társadalomban nagyon is megy a cigányozás, miközben azt szajkózzák, hogy nem is, csak Vona meg a szurkolók körében jellemző. Miközben nagyon sokan egyetértenek vele. A szurkolótábor a társadalom leképeződése, azt tükrözi vissza. OK, hogy kevesebb a homoszexuális, a zsidó vagy a cigány, de akkor is ad egy képet róla.
- Van önök között zsidó?
– Igen. És ő is ugyanúgy kiabál. Nem úgy éli meg, hogy a saját fajtáját szidja, hanem hogy az ellenfelet. Elítéli, hogy szitokszó, de azért használja.
- Hogy viszonyulnak hozzájuk?
– Barátom. Ezért mondom, nem valódi rasszizmus ez.
- A szavaknak viszont hatalmas ereje van.
– Más a mocskos zsidózás vagy cigányozás, ha az ellenfél táborának szól. Amikor Újpest-Fradi meccs volt, és Várszegi Gábor volt a Fradi tulajdonosa, kaptunk egy fülest, hogy az Újpestiek ezzel fognak minket zrikálni. Mármint hogy zsidó a tulaj. Erre választ kellett adni. Ültünk a kocsmában, az ott lévő függönyből és abroszból azonnal nyilaskeresztes zászlót csináltunk. Igaz, hogy piros kék kockás fehér lepedő volt, amit benzinkútnál vett pillanatragasztóval készítettünk. A meccsen lévők nagy része azt sem tudta, mi az. A média persze csak ezt adta le.
- Borzasztó szimbólum.
– A mai szurkolók nagy része nem ismeri ezeket az izmusokat, nem tudja hova tenni őket. De polgárpukkasztásra igenis használja. És még egy: ha a parlamentben azt látjuk, hogy cigányoznak, zsidóznak, hogy talán össze is verekednek, és hogy a képviselő veri a feleségét, nem kell felháborodni azon, hogy a lelátón is ugyanez megy.