Forró pite

„Gyurcsány miatt vesztettünk!”

„Mesterházy kétharmadhoz juttatta a Fideszt!”

A választási vereség után gyurcsányista és antigyurcsányista indulatok csaptak össze az MSZP-ben. Csak ’90-ben verték meg ennél jobban őket. Friss a seb, hiányzik még a higgadt értékelés:
– Amikor Gyurcsány lemondott, huszonnyolc százalékon állt az MSZP. A jelenlegi vezetés juttatott húsz százalék alá minket – magyarázzák lapunknak az exkormányfő hívei.

Vajúdó egerek
– A tavalyi miniszterelnök-keresési komédia miatt csökkent tovább a támogatottságunk. A kormányfőváltás után a válságkezelés vitte el a szavazóinkat – reagálnak a mostani vezetők.

(Megegyeztünk: nem névvel nyilatkoznak, forró még a pite, sokat árthat egy-egy rossz mondat. Csak akkor jelöljük meg a forrást, ha erre az érintett is bólintott.)

Beszélgetőtársaink minduntalan kifakadnak. Példákat hoznak, ki hogyan szabotálta el a kampányt, ki miként tett keresztbe a szocialista mainstreamnek. Úgy érzik, a korteskedésbe kevesen adtak bele mindent:
„Te nem mentél be a tévéstúdiókba!” „Te meg csak a művelődési házak mélyén suttogtál, ahelyett hogy kiálltál volna a város főterére, és több száz wattal kiáltottad volna: mi is itt vagyunk!”

Ezer százalékra vették a bukást, mérsékeltre hangolták a kampányt.
– Már az is szép eredmény, hogy megelőztük a Jobbikot – mentegetőznek.

A nagy zavar közepette folyik a kétségbeesett ötletelés: kiáltványt fogalmaznak, megtisztulást követelnek az MSZP antifasiszta harcokban edzett „Tiborcai” (Hanti Vilmos), vidéki szervezetek Gyurcsányhoz írogatnak hűségnyilatkozatokat, megújulásért kiáltanak a helyi erős emberek. Eközben az MSZP-ből a szocdemekhez disszidált Hárs Gábor jó érzékkel készül a jövőre: megalapítja a Szociáldemokraták Szövetségét.

A „nagyok” csak legyintenek – „vajúdnak az egerek!” –, és előre leírják a szocialista negyedvonal focistáit: „A kispadosokat nem kell komolyan venni!”

Pedig nem ártana. 2004-ben Gyurcsányt – az elnökség döntése ellenére – épp a kispadosok emelték pajzsra. Medgyessy bukása után Kiss Péter volt a vezetők kormányfőjelöltje, „Fletó” pedig csak a tagság favoritja. És ő győzött.
– Most más a helyzet – mutat számsorokat az MSZP prominense.

A párt által megrendelt közvélemény-kutatás szerint Mesterházy Attila rokonszenvindexe nagyobb Gyurcsányénál.

A szocialista szavazóknál ő a nyerő. Az már csak hab a tortán, hogy a fiatal politikus elutasítottsága a Fidesz-szimpatizánsok körében is kisebb. Nem csoda, hiszen most az ex-kormányfő a persona non grata a jobboldalon.

Pillanatfelvétel? Az.

Gyurcsány kivár

– Nem tudni, hogy a vidék meddig lesz türelmes az elnökséggel. Ők a „Ferit” akarják – vitatják a felmérés pontosságát Gyurcsány hívei.

Nem tudni, hogy tényt közölnek, vagy csupán vágyaikat fogalmazzák meg. Az exkormányfő lapzártakor készült el a dolgozatával, amelyben ígéri, szembenéz az elmúlt nyolc évvel.
– Ha bevallja a hibáit, gyengülhet az antigyurcsányista indulat – elemez egy másik vezető.
Addig is Gyurcsány jelzi: nem hátrál, nem marad csendben. Javasolja, válasszák szét a frakcióvezetői és a pártelnöki tisztséget. Sőt, konzultációkat szervez, hogy párttagokkal vitassa meg az elmúlt időszakot. Már mintegy ötszázan jelentkeztek a „kiscsoportos foglalkozásokra”.
– Miért Gyurcsány lépjen hátrébb? Az ő hátába döfték a kést az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatalával, reformelképzeléseit akadályozták, aztán megtagadták a párt vezetői – ingerült egy gyurcsányista káder.
Ellenfelei viszont a kapkodásáért kárhoztatják az exkormányfőt:
– Minden napra volt egy új ötlete, aztán semmit sem fejezett be. Így nem lehet kormányozni!
Gyurcsány környezete megsúgja: „A volt miniszterelnök egyelőre (sic!) nem akar vezető tisztséget vállalni a pártban.” Kivár. Tudjuk: hosszútávfutó.
– Ferinek nemcsak ambíciója van, hanem esze is – somolyog egyik ellenlábasa.
A volt kormányfő nem szíveli Mesterházyt. A sportminisztériumban sem jöttek ki egymással. Kölcsönös az ellenszenv. Beszélik: a kampány idején a fiatal politikusban is felment a pumpa egy-egy Gyurcsány-akció hírére.

Hogy Mesterházy felépítheti-e az új MSZP-t?
– Ő a hitelesebb. Idővel karizmája is lesz. Kohlt hosszú ideig arc nélküli technokratának tartották. Aztán tizenkét évi kormányzás után mennybe emelték. Gyurcsánynak volt karizmája, de a végén már csak az maradt neki – elemez egy régi motoros.

Lapzártakor úgy tűnik, a huzakodás győztese Mesterházy Attila lesz. Legalábbis rövid távon.

Mégis vannak, akik még ma is átmeneti vezetőt keresgélnek: szondáztatják Gráf József nevét. A falufelelős – mint írtuk – visszavonul. Csodálkozott, amikor megtudta: vannak, akik már megint benne látják a pártmegmentőt. Ő volt a jolly joker Gyurcsány lemondása után is. Akkor sem vállalta.

Fogyó pozíciók

A június eleji kongresszuson eldőlhet, ki ülhet Lendvai Ildikó székébe, de nem választanak új elnökséget.

A párt vezető testülete csak félszívvel követte pártelnökének lemondását: nem vette azonnal a kalapját, csak felajánlotta távozását. Egyedül Vadai Ágnes lépett le azonnal. A múlt hétvégén pedig Molnár Csaba a teljes elnökségnek tanácsolta: mondjanak le.

– Sajnos nem azzal foglalkozunk, miként tudjuk az alig húszszázalékos támogatottságot negyven százalékra feltornázni, hanem azzal, hogyan lehet a megfogyatkozott pozíciókat elosztani – mondja az egyik kiábrándult szocialista politikus.

Árnyalja a képet a többi vezető:
– Nem lehet frakcióalakítás idején gazda nélkül hagyni a pártot!
Logikus. Alapszabály szerint három hónapig tart a tisztújítás. Először helyi vezetőket választanak, aztán jöhetnek az elnökségi tagok. Valakiknek addig is kormányozniuk kell a szegfűs hajót.

A vidéki polgármesterek, helyi vezetők inkább az őszi önkormányzati voksolások után tartanák meg a párt belső választását. Helyi pozíciójukat veszélyeztetné egy rapid megújulás. Az elnökség viszont a gyors ítélkezés híve: augusztusig „lezavarnák” a pártszavazásokat. A vita végére a kongresszus tesz pontot.

– Ha nem találjuk ki, milyen legyen az MSZP, akkor a frakciónk nem a ’90-es szocialista, hanem a ’94-es MDF-es képviselőcsoporthoz fog hasonlítani – magyarázza az egyik szocialista erős ember.

Az előbbi végül kitört a karanténból, az utóbbi megkezdte hosszú haláltusáját.

A párt törésvonalai

Szakadhat a párt? Ezt most kizárják a párt vezető politikusai. Szerintük ostobaság volna azt gondolni, hogy a tizenkilenc százalékos támogatottság automatikusan megosztható.
– Egy új baloldali párt még a parlamentbe jutási küszöböt sem érné el – állítják.
Mégis látszódnak a törésvonalak. Sokan Szili Katalin Szövetség a Jövőért mozgalmára, mások Gyurcsány Demokratikus Chartájára néznek ferde szemmel.

Szili új baloldali fordulatot sürget:
– Nincs szükség balliberális restaurációra. A politikánkhoz hiteles vezetőket kell találni, és a szocialista pártot gyökeresen át kell alakítani. Csak így szerezhetjük vissza a társadalom bizalmát – nyilatkozza lapunknak.

Dekódoljuk a szöveget: Gyurcsány lehet a „balliberális restaurátor”. Az általa is gründolt Demokratikus Charta ugyanis a szocdemek mellett a magyar demokratákat és a liberálisokat is a soraiba zárta. Nem meglepő, hogy Szili Gyurcsány politikáját károsnak tartja, évek óta bírálják egymás tevékenységét.

– A tisztújítás megkerülhetetlen, de szükség van a párt működésének, szervezeti struktúrájának megújítására, a morális tartás megerősödésére, valamint a baloldali értékek egyértelmű képviseletére. Szövetségi rendszer kell. Nincs szükség a kiszorítósdira – magyarázza Simon Gábor. A választmány elnöke szerint legalább egy-másfél évig is eltarthat a belső megújulás. – Az elmúlt években az MSZP elfelejtett vitatkozni, pedig ezt nem lehet megspórolni. Nem hiszek a rövid Canossa-járásban – teszi hozzá.

A párt megújítására két elképzelés körvonalazódik. Az egyik szerint az MSZP „antifideszista” gyűjtőpárttá válik, integrálja a liberálisokat, a demokrata fórum politikusait, s így az LMP riválisa lehet.

A másik koncepció szerint a párt ideológiai alapon szerveződik, a kisemberek problémáira koncentráló, igazi szocdem alakulattá válik, és civilszervezetek vagy baloldali, úgynevezett „Demokrata Körök” révén kapcsolja magához a baloldali szimpatizánsokat. Sőt: a tőkeellenes és/vagy anarchista csoportokat, a balzöldeket és a liberálisokat is. Ez utóbbi verzió a szövetségre, az előbbi pedig a monolit egységre helyezi a hangsúlyt.

Kegyelmi a pillanat
– A gyűjtőpárt rövid távon, a szövetségi rendszer pedig hosszú távon lehet hasznos és sikeres – elemez az egyik szoci bennfentes.
Ha másban nem is, de abban egységesek a szocialista politikusok, hogy sorsdöntő időszak elé néznek.

Tudják, kegyelmi a pillanat.

De még forró a pite.