Forró lesz a tavasz?

- „Politikai fordulatra csak munkabeszüntetéssel lehet rávenni a kormányt.” Tudja, ki mondta ezt?

– Szerintem Orbán Viktor.

- Nyert. Még ellenzéki vezetőként üzente ezt a munkabeszüntetésre készülő vasutasoknak. Kormányfőként viszont már arról beszélt: a szakszervezetek nem írhatják felül a választói akaratot. Melyik orbáni mondattal ért egyet?

– Az utóbbi a társadalom fundamentumát: a kormány és választói – köztük a civilek, az ellenzék és a szakszervezetek – közötti párbeszédet kérdőjelezi meg. Ez életveszélyes.

- Pedig tavasz óta nem volt sok részük a párbeszédben.

– Valóban nem. A kormányváltás után, szeptember 20-án ült össze először az Országos Érdekegyeztető Tanács. A rendszerváltozás óta nem volt példa arra, hogy a megválasztott miniszterelnök beiktatása után néhány napon belül ne vázolta volna vízióját a szakszervezetek és a munkáltatók képviselői előtt.

- Noha közös érdek lenne az egyeztetés. Ahogy Andor László uniós biztos fogalmazott: a válságkezelés könnyebben megy azokban az országokban, ahol erős a szociális párbeszéd.

– Ha rossz a helyzet, akkor van a legnagyobb szükség a tárgyalásokra. A spanyol példa is mutatja: válságidőszakban lehet leginkább tartós megállapodásokat kötni.

- De mikor csapnak az asztalra? Folyton azt mantrázzák, legyen már párbeszéd, de nyilvánvaló: a kormány csak ímmel-ámmal vagy egyáltalán nem akar egyeztetni önökkel.

– A változáshoz a kabinetnek be kellene végre látnia, hogy a társadalmi békét tárgyalás nélkül nem lehet fenntartani. Ám a támogatottsága még alig-alig csökkent. Az emberek csak február elején vagy március 10. körül szembesülnek majd a kormány elhibázott személyijövedelemadó-politikájával. Egyes szakvélemények szerint egyik pillanatról a másikra józanodnak majd ki. Én úgy vélem: a választók véleménye csak fokozatosan változik meg. Szinte mindegyik szakszervezeti konföderáció elégedetlen a mai helyzettel. Nem kizárt – a tárgyalóasztal elsődlegességét nem feladva –, hogy tavasszal lépnünk kell.

- Vagyis csak akkor tudnak szembemenni a kormánnyal, ha az emberek a szakszervezetek mögé állnak. Legutóbb néhány ezer demonstrálónál többet nem tudtak utcára vinni.

– A miniszterelnök szóvivője szerint néhány száz megtévesztett ember sétálgatott a Roosevelt téren. Az ottani tüntetés értékét – túl a létszámon – az adta, hogy minden szakma és térség képviseltette magát. Mégis, hiába próbálkozunk, amíg az emberek nem gondolják úgy: nem normális az, ami a munka világában zajlik. A kormány fél a nyílt és egyenes tárgyalásoktól. Nem mer szembenézni velünk. De eljön a pillanat, amikor a munkavállalók azt mondják: ne tovább! Már készülünk erre, nem lehet megengedni a túlhatalom kilengéseit.

- Értsem úgy, hogy forró lesz a tavasz?

– A bruttó háromszázezer forint alatti keresetűek, vagyis a többség, rosszul fognak járni. A kormány az embereket lebecsülve, primitív módon fogalmaz: szerinte a 16 százalékos személyi jövedelemadó egyszerű és igazságos. Pedig nem így van! Az első, kézzelfogható megoldás a véleménynyilvánítás radikális módja, a tüntetés. Kérdés, hogy a demonstrációtól jobb belátásra tér-e a kormány. Ha konfliktusba torkollnak a helyi bértárgyalások, munkabeszüntetésekre is lehet számítani. De bármilyen mozgást csak az emberek akaratára alapozva lehet elindítani.

- Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kormány kiadáscsökkentő lépéseket jelentett be: rövidesen átalakítják a nyugdíj-, a gyógyszerár-támogatás rendszerét, csökkentik a munkanélküli-segélyek mértékét. A munkaadók üdvözlik az ötletet. Önök ismét csak annyit jeleztek: készek tárgyalni.

– Igyekszem finoman fogalmazni: ha a kormány ezeket a javaslatokat is egyéni indítványként terjeszti a parlament elé, az a jogszabályok nem rendeltetésszerű alkalmazásának minősül. Erre is tüntetés lehet a válasz. Az alaptörvény 36. szakasza kötelezővé teszi a kabinet számára, hogy munkája során együttműködjön a társadalmi szervezetekkel.

- Tehát nem akarják eleve elutasítani a kormányzati ötleteket. Még mindig a tárgyalásban bíznak?

– Saját munkáját tagadja, aki a tárgyalások szükségességével nem ért egyet. Befolyásolni kell a törvényhozói akaratot.

- Nincs déj`a vu-érzése? Már az első Orbán-kormány is igyekezett a szakszervezeteket távol tartani magától.

– De igen, mintha ez már megtörtént volna velünk. Egyre élénkebben emlékezünk az 1998–2002-es időszakra. Akkoriban a választásokon néhány konföderáció a baloldali pártot támogatta. Orbán a Gazdasági Tanács ülésén csak annyit mondott: „Uraim, önök rossz lóra tettek!”

- Volt benne igazság: néhány szakszervezeti ing ma is foltosnak tűnik. Gaskó Istvánt, a Liga vezérét például Orbánnal, másokat a szocialistákkal hozzák hírbe. A rendszerváltozás óta az érdekvédőket mindig gyanúba keverik azzal, hogy valamelyik párt szekerét tolják.

– Szakszervezete válogatja. Nekünk szerencsére nincs ilyen gondunk. Egyszer egyik kollégája azt kérdezte tőlem, a szakszervezetek között mi okozza a legnagyobb véleménykülönbséget. Azt válaszoltam: nem egyformák a pártok és a konföderációk közötti távolságok. A beszélgetés elején elhangzott idézethez visszakanyarodva: ahhoz, hogy ilyen mondat elhagyhassa a miniszterelnök száját, az is kell, hogy valaki meghallja a biztatást. És volt.

- Akkor is, most is. Elemzők szerint nagy erőpróba lesz a szakszervezetek számára: hagyják-e, hogy a kormány megnyirbálja a munkanélküli-ellátásokat. Önök saját presztízsüket veszélyeztetik. Ha nem mozgósítanak, folytatódhat háttérbe szorításuk. Ebben a játszmában könnyen sakkot kaphatnak.

– Indokolt a dilemma. A kormány nem akarja keblére ölelni a munkaerőpiacról munkaképességük csökkenése miatt kikerült dolgozókat, és megpróbálja átrendezni a szociális ellátások körét, így a munkanélküli-segélyt is. Ha a jogszabályokat előkészítetlenül, a szakmai szempontok figyelmen kívül hagyásával alkotja meg, nagy hibát követ el. Előzetes hatásvizsgálatok kellenek: mit jelent egy család életében, ha a munkanélküli-segély folyósításának időtartamát vagy összegét csökkentik. Elemezni kell azt is, hogy a pótlólagos, szociális támogatások mennyibe kerülnek majd. Nem vagyok biztos abban, hogy nullszaldós lesz a történet.

- És hogyan mozdul a szakszervezet?

– Sokféle módja van a felek befolyásolásának. Nem szabad a köldökünket nézve csak arra várni, hátha egyeztet velünk a kormány. Ezért tájékoztattuk az európai és a világszervezetet is arról, hogy Magyarországon baj van az érdekegyeztetéssel. Meg kell találnunk az utat az Európai Parlamenthez is. A nemzetközi segítség nélkülözhetetlen, de a munkát itthon nekünk kell elvégezni.

- A médiatörvényéhez hasonló nemzetközi botrányt szeretnének?

– Nem. Nem mi bojkottáljuk az országos érdekegyeztetést, a szociális párbeszédet. A kormánynak kötelessége lenne betartani a hazai törvényeket.

- Tudathasadásos a helyzet. Bizonyára a szakszervezetek is tisztában vannak azzal, hogy több területen ósdi ma Magyarország: már a szocialisták is változtatni akartak a nyugdíj- és az egészségügyi rendszeren. De a tagság érdekei nem teszik lehetővé, hogy támogassák a reformokat.

– Egész Európa küszködik a nyugdíjkérdéssel. Sem az előző, sem a mostani kormánynak nem volt víziója arról, hogyan kell megváltoztatni a nyugdíjrendszert. Sejtem, mire készül tavasszal és ősszel a kormány...

- Mire?

– Nem akarok ötletet adni neki. A soros uniós elnökség fél éve alatt jegelik az elképzeléseiket. Ami biztos: nincs vége a futamnak.