Fogadj örökbe egy bármit!

Az állat- és természetvédők, az arborétumok és az állatkertek is komoly örökbefogadó kampányt szerveznek a támogatások növelése érdekében. De hogy lehet kitűnni a médiazajból? Valami extrával: mondjuk ajándék nyaklánccal, plüssel vagy ingyenes belépővel. Még ha az óceánon is kell átutaztatni a cuki kis medált. A sarki róka kihal így is, úgy is.

Lett egy teknősöm. A neve Brody, ami szinte Bródy, és akkor már szólítsuk a keresztnevén. Sanyi százhatvan kiló és három láb hosszú. Floridában találtak rá állatmentők. A nyaka köré egy kötél volt tekeredve, emellett egy nejlonzacskót is lenyelt, a zacskó egyik vége az orrán, a másik a kloákáján lógott ki, vagyis ha nem mentik ki a szerencsétlent, a biztos pusztulás várt volna rá.

Hogy honnan tudom mindezt? A Facebookról, nyilván. A Sanyit megmentő Marinelife Mission hirdetésében láttam, hogy bizonyos összegért örökbe lehet fogadni egy mentett teknőst. Az állatok örökbefogadása nem új ötlet, a Fővárosi Növény- és Állatkert évek óta gyűjt így támogatást. Jelenleg több mint négyszázötven egyed várja az örökbefogadó gazdit, köztük Brigit, a komodói varánuszt, akinek egyelőre kevesebb nevelőszülője van, mint bármelyik szőrös-bolyhos jószágnak a listán, de a lényeg nyilvánvalóan nem is az, hogy egy visszataszító szokásokkal rendelkező óriáshüllő nagycsaládos rendezvényeken vegyen részt.

A lényeg a támogatás. Ami lehet a szokványos menetű, vagyis itt a számlaszám, utalj, köszi. Csak hát számlaszáma minden állatkertnek, állatmenhelynek és arborétumnak van, a médiazsivajt pedig nem könnyű túlordítani. Főleg egy arborétumnak: kérem, támogasson minket, hogy újabb bokrokat ültethessünk, amelyeket ön úgysem tud megkülönböztetni egymástól. Nem túl meggyőző, főleg ha a konkurencia fókabébikkel, pandákkal vagy óriás fülesbaglyokkal kampányol.

Az örökbefogadással azonban egy kicsit közelebb lehet vinni az emberhez ezt az ügyet. Akár egy bokrot is. A Füvészkert és a Folly Arborétum is szervez örökbefogadó kampányokat, ahol egy oklevél és tábla a jutalom, emellett az örökbefogadási díj függvényében legalább egy évre ingyenes belépőt is kap a nevelőszülő. Ez elsőre nem tűnik túl izgalmasnak, pedig egy arborétumban, botanikus kertben tett séta igazi relaxációs program, tényleg receptre kéne adni. Nemcsak a Füvészkert és a Folly találta ki természetesen az örökbefogadást. Arizonában például óriáskaktuszt, a Yellowstone-ban pedig mamutfenyőt lehet örökbefogadni. A gazdi, vagy ki is ez a személy, megkapja a pontos koordinátákat, és ha teheti, meglátogathatja a saját kaktuszát vagy fenyőjét.

Sanyi esetében ez nem lenne egyszerű, mert ő egy tengeri teknős. A Marinelife Mission a mentett állatokra GPS-jeladót tesz, hogy követni tudják őket, és az örökbefogadó szülőknek hozzáférést biztosítanak a kis védenc GPS-trackjéhez. Vagyis én itthonról követhetem, merre jár Sanyi. Floridában kapta meg a jeladót, ma már azonban jóval északabbra jár, Virginia partjainál úszkál és köröz. Persze simán lehet, hogy egy halászhajó aljára nyomták oda mágnessel a jeladót, és valójában valami túlhalászós realityt nézek Sanyi lubickolása helyett. De próbálok hinni a teknősmentő szervezetnek: Sanyi él és élni fog.

Bármilyen állat vagy növény örökbefogadásáról, akármilyen cél támogatásáról is legyen szó, a szervezetek legnagyobb feladata az, hogy kitűnjenek. Az oklevél a sztenderd ajánlat, aztán a szervezet tevékenységétől függően kiegészülhet ez ingyenbelépővel, jeladóval, koordinátákkal vagy valami szóróajándékkal. Utóbbi vegyes fogadtatású műfaj, van olyan szervezet, amelyik él ezzel a lehetőséggel, más határozottan nem, vagy csak módjával.

A szóróajándékok tipikus példája a plüssállat, a bögre, a vászontáska, a póló. Egy állatkertnek, állatvédő szervezetnek kézenfekvő plüssöket bevetni, hiszen egy egyméteres rája vagy egy másfél méteres varánusz nem lelhető fel mindenhol. Az állatkertben ezek a jószágok egyszerű gyerekmágnesek, nem kapcsolódnak az örökbefogadáshoz.

A WWF az örökbefogadós programjában karácsonyi csomagot ajánl a nevelőszülőknek. A csomag tartamaz szójagyertyát és opcionálisan plüssállatot vagy kulcstartót. Hacsak nem vagyunk tizenhárom év alattiak, kevés haszontalanabb dolgot tudunk megnevezni a plüssállatnál, bár a kulcstartó is elég elöl van ezen a listán, a bögrével és a díszes füzettel együtt. A WWF a környezetvédelem jegyében ad szójagyertyát, bár önmagában a bármilyen ajándék juttatása legalábbis feszültségben áll a zöld hozzáállással. Lapunk kereste a szervezetet, de nem reagáltak megkeresésünkre.

A Greenpeace Magyarország nem ad szóróajándékot a rendszeres kampányai mellé. Alkalmanként élnek ezzel a megoldással, de csak olyan termék jöhet szóba, amely önmagában is zöld. A koronavírus-járvány alatt maszkos kampányt indítottak, mert hirtelen megnőtt az eldobható maszkokból keletkező hulladék mennyisége. Hasonló volt a biopamut táskák, újrahasznosított bevásárlózsákok forgalmazása is. Persze ezekből húszat megvenni ugyanúgy felesleges és kontraproduktív.

Sanyi örökbefogadásáért sem csupán a tracker nézegetése jár. Az akciósan huszonhét dollár örökbefogadási díj mellé a floridai szervezet egy helyes kis teknősnyakláncot is postázott. Ennek értéke minden bizonnyal csak néhány dollár, valószínűleg többe került feladni és átutaztatni az óceánon az ékszert. Ami még ha levélként jön, akkor is költséges. A 27 dollár nagyjából 8400 forint, ebből lejön az egyszerűség kedvéért egy ezres, ennyit számolunk a nyaklánc bekerülési értékére. A szállítás díja benne volt a támogatásban, vagyis nem volt részletezve a számlán, erre is csak becslést lehet adni.

Tegyük fel, levélként jött a küldemény, ez a legolcsóbb és a legkézenfekvőbb. A Posta Magyarországról az Egyesült Államokba 2100 forintért visz el egy levelet mezítlábasan, vagyis elsőbbségi vagy egyéb pluszszolgáltatás nélkül – másik irányra nem találtunk díjszámítást a nagy csomagküldő vállalatok honlapján, ezért a postai díjjal számoltunk. Így a 8400 forintból 5300 marad Sanyinak és sorstársainak, az utalt támogatás több mint harmada költség. Hozzá kell tenni, hogy alapvetően negyvendolláros az ajánlat, a 27 valamilyen hóvégi akciós kampány lehetett.

Ez több kérdést is felvet. Az egyik, hogy egy állatmentő szervezet, amelyre alapvetően azért van szükség, hogy az ember által okozta károkat enyhítse, miért utaztat szanaszét a világban egy terméket, amelyre valójában semmi szükség? Nyilván ezt lehet eladni. A Facebook-hirdetésben egyszerűen jobban néz ki egy cuki teknősös lánc vagy fülbevaló, mint egy összevagdalt fejű, megnyomorított állat. Ráadásul ismeretlenül elég nehéz a bizalomra építeni – miért kattintana az ember épp a Marinelife oldalára bármelyik más állatmentő oldal helyett? Az kicsit kellemetlen, hogy épp egy olyan szervezet utaztat át az óceánon egy haszontalan holmit, amely azért működik, hogy az ember által okozott károkat enyhítse. De nem lehet minden tökéletes.

A másik kérdés, hogy mire elég 5300 forint, azaz 17 dollár? Alapvetően nem sokra. Pontosabban ha az adomány egyszeri, akkor jóval kevesebbet ér, mint a rendszeres. Ha rendszeres, akkor egész sok mindenre. A Greenpeace Magyarország rendszeres támogatói például átlagosan ennél jóval kevesebbet, hozzávetőleg 1500 forintot fizetnek havonta, mondta a 168 Órának Kebiche Nabila, a szervezet engagement vezetője. A nagyobb támogatások összege pedig jellemzően néhány százezer forint – a szervezet nem fogad el céges adományokat. Ennek alapján amit Sanyi örökbefogadásáért fizettem, az negyedéves utalásnak elmegy, egyösszegűnek viszont elég karcsú, azzal együtt, hogy sok kicsi sokra megy.

A szervezeteknek nyilvánvalóan a rendszeres utalások, támogatások a legjobbak. Nem nagy meglepetés ez, ugyanez igaz bármelyik kereskedőre is: a rendszeres, visszatérő vásárló kerül fajlagosan a legkevesebbe, hiszen nem kell kampányt indítani a megszerzéséért, nem kell szóróajándékra, promóciókra költeni, cserébe a jövőbeni forgalom és a bevétel biztosabban becsülhető. De mindig szükség van újak bevonására. És itt nagy a harc, nehéz egyedi hangon megszólalni. Ezért kellenek a nyakláncok, plüssök, táblák és oklevelek.

Az örökbefogadással személyessé lehet tenni akár a klímaváltozás ügyét is, ami alapvetően egy arctalan semmi; persze égető probléma, de messze nem olyan zavaró, mint a szomszéd flexelése vasárnap reggel. Idén a Greenpeace-nél a Föld adott poligonjait lehet örökbe fogadni. Cserébe a nevelőszülő megtudja, hogy az adott területen 2050-ig mi történik az éghajlattal, a kontinenssel, vagyis a gleccserekkel, folyókkal, erdőkkel és az élővilággal – ebben a Másfélfok tudományos online szaklap kutatása ad segítséget. Egy Izlandot örökbe fogadó például megtudhatja, hogy a sarki róka tizenöt éven belül ki fog halni. Ezt az összegzést akár ki is nyomtathatjuk, ha akarjuk.

Adományt szinte mindenki gyűjt, alapítvány, startupcég és civil szervezet egyaránt. Örökbe fogadni pedig ritka állatok, növények és klímakatasztrófák mellett akár kátyút és merinó juhot is lehet. Utóbbiak esetében persze nem az a cél, hogy megőrizzük az utókornak a gödröt vagy a birkát, de ez már egy másik történet.