A kis herceg hosszú búcsúja – Végleg lelép a politika színpadáról Fodor Gábor
Magát a kifejezést, a „kis herceget” az SZDSZ ’94-es kampányfőnöke, Magyar Bálint aggatta Fodorra, amikor a Fideszből távozó új politikai sztár a szabad demokratákat választotta. Mást persze nem is választhatott volna. Szembefordult Orbánnal, felszólalt a tömegeket megmozgató Charta-nagygyűlésen, melyből a Fidesz első embere kimaradt. Ezt Orbán sosem bocsátotta meg. Amikor a választmányi elnöki posztját az ígéretek ellenére Miskolcon megtorpedózták, Fodor kilépett a Fidesz-frakcióból, s a parlamentből is távozott. Lépését – talán joggal – a következetesség, a morális feddhetetlenség jelének tekintették.
Az igazság persze az volt, hogy Fodor már akkor is kövezett utakon járt. Úgy lépett ki a Fideszből, hogy az SZDSZ-ben előmelegített, biztos helye volt. Az „átlépési tárgyalásokat” az SZDSZ elnöke, Pető Iván vezette. Ő tudna beszámolni arról, mit kért és mit kapott Fodor Gábor. Ami mindebből szemmel is látható volt, három ember került az SZDSZ listájára, Fodor, Ungár Klára és Molnár Péter. Fodort a választási lista második helyére, közvetlenül a miniszterelnök-jelölt, Kuncze Gábor mögé, de Pető pártelnök elé helyezték. Ennek érthető oka volt. Az akkori Fodor húzóembernek számított, a Fideszben, Orbánt is megelőzve, a legnépszerűbb politikusok közé tartozott. A listás helyre különben nem is volt szüksége, a szocialista tarolás korában simán hozta szülővárosát, Gyöngyös választókerületét. Másban is úgy bántak vele, mint a késő szocializmus korában a futball sztárjaival. Még kocsit is kapott, ma azt mondják, nem tudják, kitől, de az igazság az, hogy magától a később meggyilkolt Fenyő Jánostól. (Fodor utóbb Fenyő temetésen is részt vett, melyen a baráti sereglet igencsak foghíjasan jelent meg.) Az új koalíciós kormányban alapból járt neki az MSZP-től elorzott zsákmány, az oktatási tárca. A tárgyalások nem mentek simán. Horn Gyula úgy érezte, veszteségek érték. Fogcsikorgatva kellett lenyelnie Kuncze Gábor belügyi térnyerését. Az SZDSZ négy főemberét delegálta (Petőt, Kunczét, Magyar Bálintot és Szent-Iványi Istvánt), az MSZP egy tucatot. Viszont a sztár miniszterjelölt, Fodor Gábor (akinek a posztjáért komoly harc folyt) nem is tartózkodott Magyarországon. Egy hétre Hollandiába utazott.
– Ez is mennyire furcsa volt – emlékszik vissza egy akkori szereplő. – A személyéről meg az oktatásügyről döntenek, ő meg nyaralni megy.
Fodor ilyen volt. Számára a rendszerváltás az ifjúság napfényes nyara volt. Dizsi, mozi, napsütés, vidám tüntetés, utazás, minél több utazás, bársonyszőnyeg a Parlament lépcsőjén. A politika jó bulinak látszott. Az ifjú vidéki jogász azt hihette, ez már így is marad. A politika lényege fodori szemmel optimizmus, keep smiling, jó közérzet. Persze a dolgok sokféleképpen ragadhatók meg. Van, akinek vér, verejték, hősi küldetés, másnak dinamika, nyüzsgés, a történések centrumában levés. És van, akinek tekintély, erő és pénz.
A szabad demokraták nem véletlenül kapkodtak Fodor Gáborért. Született stúdióembernek számított. Ehhez ösztönös tehetsége volt. A politikai műsorok versengtek érte. „Cuki fiú”, mondta végső összegzésként korai ismerője, Ungár Klára. Bármilyen botrányt, zűrös helyzetet gördülékenyen fel tudott oldani. Legelőször is jó idegei voltak. Volt egy univerzális kulcsszava: a jogállamiság. Kérdezhettek tőle akármit, ha zengett az ég, Fodor mindig ide lyukadt ki.
A történelmi lehetőségét, az oktatásügyi tárca irányítását Fodor viszonylag gyorsan eljátszotta. Az a legkevesebb, hogy nem volt munkabíró. Sokan, számos oldalról magyarázták, mi lehetett a gyors bukás oka. Hogy miért nem állhatta kezdettől Horn Gyula. Túl hercig volt? A lájtos stílus provokálta? Sokan beszélnek magasságkülönbségről, Fodor nyakigláb mivoltáról. Ha így volt (szerintünk nem), Magyar Bálinttal sem járt jól. Már nyáron átnyújtott neki az asztal fölött egy cetlit a tömör mondattal: tiltakozna-e az SZDSZ, ha az oktatási tárca Fodortól elkerülne? Jótól kérdezte, sejthető volt, hogy a megkörnyékezett célszemély, Magyar Bálint csak mérsékelten tiltakozna. A felkészülésre két-három hónapot kapott. Maga a szituáció az SZDSZ-nek is kínos volt. Egyrészt már az is felzúdulást okozott, hogy a Bokros-csomag a felsőoktatásból 4,1 milliárdot lapátolt ki. Fodor ezt nemhogy nem opponálta, de „elvi alapon” a koalíciós egység jegyében támogatta.
Sosem volt harcos lobbista. A fodori hivatali modell rákfenéje a munkaidő laza kezelése (tulajdonképpen maga a munka), és a döntésképtelenség volt. Talán nem is izgatták igazán a dolgok, amelyek, tudjuk, úgyis megoldódnak. Amikor rektori értekezletre hívta Budapestre az egyetemek nagyjait, a debreceni, a pécsi, a szegedi rektor pontban kilenckor megjelent, de a miniszter valahol elveszett. Telefonja ki volt kapcsolva. Elaludt. Ennél is nagyobb baj volt, hogy magára a témára (a rektorokra) másfél év alatt húsz percet ha szánt. Ha előadták a hivatalnokok a döntési alternatívákat, amelyekben három megoldás szerepelt, előzékenyen jelezte, gondolják át, bízik abban, hogy meg tudják oldani. Fodor pályáját maga az alapvád (a lustaság és a hedonizmus) végig beárnyékolta, miközben az sem mondható, hogy ez pályáját és lelkét összetörte volna. Sosem volt szorongó típus.
– Nem vagyok Sztálin elvtárs – fakadt ki egyszer 2008-ban. – Nem vagyok a munka hőse, akinek lámpása a Kreml ablakában világít.
Fodor tehát jóvátehetetlenül megbukott, és a kormánynak tizenkét éven át közelébe sem jutott. Stratégiai fontosságú tárcát többé nem kapott. Tevékenységének súlypontját ezután a pártelnöki tisztség megszerzésére helyezte át. Várta, hogy eljöjjön az ideje. De a kor szabad demokratái, vetélytársai átlag tíz évvel voltak korosabbak. Fodornak már a Fideszben voltak problémái abból, hogy kényes faxok elküldésén érték. Igazán sorsfordító titkok a hazai politikában nincsenek ugyan, de kellemetlenkedni lehet, ebből születnek a sértődések, a betokosodó sebek. 2002-ben Fodor – pedig a viszonyuk már amúgy sem volt túl jó – állítólag felkereste Kunczét, és furcsa bejelentést tett. A kampányban sokat dolgozott, jár neki valami. Akkor országgyűlési képviselő volt, az SZDSZ ügyvivője, frakcióvezető-helyettese, egy bizottság alelnöke. Másra számított, mondta Fodor. „Gábor, én meg ezt tudtam kitalálni” – válaszolta állítólag a pártelnök. Fodor erre így reagált: „rendben, az együttműködésnek ezennel vége”. A dolgok fokról fokra romlanak. Aki pártvezető akar lenni, annál a politika lényege „a pártvezetés és az elnök froclizása”. Mivel az elnök többnyire Kuncze volt, ez törvényszerűen ágyazott meg Fodor és Kuncze, illetve a domináns csoport (Kuncze, Magyar és Pető) hullámszerűen fel-feltörő konfliktusának. A lázongás eszmei kovásza a Bauer-féle doktriner, extraliberális koncepció volt. Bauer Tamást a frakcióból ki tudták szorítani, de Fodor közvetítésével újra és újra visszalőtte a konfliktusokat. Maga Bauer is csak jelkép, az ismétlődő robbanások magja a liberális értelmiség kérlelhetetlen kritikája volt. A szabad demokraták egyik vezető politikusa ezt úgy fogalmazta meg, hogy az SZDSZ történetének feloldhatatlan ellentmondása a politikusi és az értelmiségi szerep összecsúszása. Mert lehet drogliberalizációt emlegetni, a melegházasságot, a roma integrációt a politika centrumába helyezni, lehet az elnökön tizenöt százalékos választási eredményt követelni. De ha az ország a frank- és ingatlanválság béklyójában vergődik, eladósodással küszködik, azzal is kezdeni kell valamit. A 2009-es EP-választás csődje az útvesztés végső fázisa volt. Ekkor kapott az SZDSZ 2,3 százalékot, amelynek eredményeként az akkori elnök, Fodor Gábor puccsszerűen lemondott. De ezek már a haláltánc évei voltak, belháborúval, csalással, „csaló párttal”, leharcolt élgárdával.
Fodor a további küzdelmekben nem kívánt részt venni. Lemondott, és a Házból is távozott. 1993 emléke kísértette? A kivonulás dicsősége? De már más idők jártak.
Fodor Gábor volt az egyetlen SZDSZ-elnök, aki tisztséget tíz éven át hajszolta. Négyszer futott neki a választásnak, a korábbi elnökök, ha elindultak, elsőre nyertek. Fodor már Kuncze ellen is próbálkozott. Kóka Jánossal szemben kétszer indult. Az évtizedes harc után végül csak egy évig volt elnök. A történet a Nagyítás című Antonioni-filmre emlékeztet, amelyben Thomas, a fotós a koncert után megverekszik a színpadról ledobott gitárért. A csatát megnyeri, a gitárt nagy nehezen megszerzi, majd kijön, és a kukába dobja. A történetben mindenki vesztes. Tölgyessy Péter politikusként ment tönkre, Pető passzív rezisztenciába vonult, Magyar lemondott, Demszky egy éven át táncolt, Kuncze megkeseredve távozott. Utolsó bevethető Fodor-ellenes ászuk, Kóka János pár hónappal ezelőtt mondta: „Próbálkoztam politikával is. Katasztrófa volt.” Az már a törpék harca volt.
De Fodornak még mindig maradtak lekötetlen vegyértékei. Ekkor indult a politikai pálya harmadik szakasza, amelynek centrumában a túlélés állt. Az elvből koalícióellenes Fodor az SZDSZ kilépését erősen ellenezte. Igaz, akkor már újra miniszter volt, a szakmai megújulást a Gyurcsány-kormányban a környezetvédelem jelentette. Ekkor ismerkedett meg Törő Csaba vállalkozóval, aki gyakran járt be a minisztériumába. Törő ITV-üzletekből gazdagodott meg, Fodor Kóka elleni kampányát is támogatta. A nagy bukás után Fodor egyetemi előadásokkal próbálkozott, mérsékelt sikerrel. Nem olyan könnyű az ötvenhez közeledve pályát módosítani. Egy kérdésre válaszolva szemérmesen azt mondta, környezetvédelmi tanácsokat ad. Törő üzleti vállalkozásai a NER-ben sem csődöltek be. A Magyar Narancs szerint Törő cége jelentős közbeszerzéseket nyert a Közgép és a Duna Aszfalt partnereként. Hogy a vállalkozó közvetlenül is támogatta-e Fodort (esetleg a Magyar Liberális Párt alapításában is benne volt), s ha igen, kinek az ösztönzésére tette, megfejtetlen titok. Informátoraink szerint Törő esete a NER bevett gyakorlatához tartozik: akár nyerhetsz is ezt-azt, ha átállsz, vagy építesz egy stadiont.
A másik érdekes figura, akit Fodor finanszírozójának sejtenek, a Városháza ásza, Mesterházy Ernő vállalkozó és producer volt. Az egykori takarítócég-király Demszky Gábor örök tanácsadójaként a Városházára vette be magát, ahol már irodája is volt. Hogy az SZDSZ menedzselésében valaha is szerepe lett volna, azt Kuncze Gábor cáfolja. Irodájába Mesterházy Ernő be sem léphetett volna. Mesterházy a maga módján és a maga méreteiben olyan szerepet játszhatott, mint a fénykorát élő Simicska, aki azzal hízelgett magának, hogy a politikai szálakat a háttérből ő mozgatja, a politikusokat ő ejti és ő „csinálja meg”.
Hogy Fodor 2013-as comebackjében, a Magyar Liberális Párt megszervezésében szerepet játszott a NER, a választások közelsége, beavatkozott-e Mesterházy, legalább annyian állítják, mint cáfolják. Fodor váratlan feltűnése 2014-ben az összefogás közös listáján (a negyedik helyen) a politika nagy meglepetése, az MSZP ötlete volt. Ha itt lehet a csapatban Gyurcsány (a múlt relikviája), miért ne kaphatna helyet és teret Fodor is? Valamire még használható. Ő szállítja majd a liberális szavazókat. Ez persze káprázat volt.
A 2014-es önkormányzati választáson az MLP már önállóan indult. Bodnár Zoltánt, az MNB volt alelnökét, Fodor egyetlen használható emberét láthattuk díszelegni a méregdrága óriásplakátokon. Nem volt hatékony politikai befektetés. Bodnár a főpolgármester-választáson a szavazatok 2,1 százalékával domborított, hogy 2016 után ő is otthagyja a Fodor-pártot. Gyanút keltett, hogy más kispártok nemhogy bankhitelt, plakáthelyet sem kaphattak.
Az MLP politizálása – ha egyáltalán van ilyen – követhetetlen folyamat. Fodornak nem állt túl jól a harcos ellenzéki póz. Azt sem értettük, miért vegyünk részt a kvótanépszavazáson, igent mondva egy ostoba kérdésre, ha az ellenzék stratégiai célja az érvénytelenség kiharcolása. Gyanítottuk, hogy ez már összejátszás, amellyel Fodor meghálálja Orbánnak az addigi segítséget.
Van a gyöngyösi főtéren, a Városháza mellett, az MSZP-iroda alagsorában egy kétszárnyú nagy ajtó, rajta a felirat: Fodor Gábor országgyűlési képviselő. Nem tudjuk, használják-e még. Kinyitják-e az irodát legalább ünnepek előtt, hogy kitakarítsák. Tavaly a gyöngyösi képviselő-jelölés Fodor utolsó kísérlete volt. A helyi erők úgy berágtak, hogy kilátásba helyezték, ha Fodort nyomják rájuk, nem ragasztani fogják a plakátot, hanem tépni. De ezt már nem kellett bevárni. Fodor sem akart már kampányolni, listás helyekért könyörögni. Most távozik. Állítólag kutatóintézetet alapít. A kelet-európai rendszerváltások történetét kívánja feltárni. Akad már ilyesmi, Schmidt Máriának is van belőle néhány. Bíró Zoltán állami pénzen „a magyar rendszerváltás történetét” vizslatja. De egy intézet alapításához is kell legalább négy-öt ember, fiatal történészek, akik dolgoznak is.
Fodornak formalizált állása a politikán kívül nem volt. Az egykori Fidesz-alapítók közül csak kevesen végeztek valaha rendes munkát. De ez régi történet, régi korból. Amikor a rendszerváltás aranyló napja hullt ránk.
